Zsolt. 107.
Zsolt. 107.
Isten szabadító munkáinak felsorolása.
Zsolt. 107,1
Magasztaljátok az Urat, mert jó, [Ésa. 3,11.] mert örökkévaló az ő kegyelme.
Zsolt. 107,2
Ezt mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;
Zsolt. 107,3
És a kiket összegyűjtött a [Zsolt. 106,27.] különböző földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.
Zsolt. 107,4
Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
Zsolt. 107,5
Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
Zsolt. 107,6
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból [5 Móz. 32,10-14.] megmenté őket.
Zsolt. 107,7
És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
Zsolt. 107,8
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
Zsolt. 107,9
Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, [Zsolt 105,40.] és az éhező lelket betölté jóval!
Zsolt. 107,10
A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és [2 Krón. 33,9-11.] vassal;
Zsolt. 107,11
Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
Zsolt. 107,12
Azért megalázta [2 Krón. 33,12. 13.] az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
Zsolt. 107,13
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.
Zsolt. 107,14
Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
Zsolt. 107,15
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
Zsolt. 107,16
Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
Zsolt. 107,17
A balgatagok [2 Móz. 16,31. 5 Móz. 32,28.] az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.
Zsolt. 107,18
Minden étket [Jób 33,20.] útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
Zsolt. 107,19
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: [vers 12. 14.] sanyarúságukból kiszabadította őket.
Zsolt. 107,20
Kibocsátá az ő [Ésa. 44,26. 28. Zsolt. 126,1-3.] szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az [Zak. 9,11.] ő vermeikből.
Zsolt. 107,21
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és [Zsolt. 126,3.] az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
Zsolt. 107,22
És áldozzanak hálaadásnak [Zsolt. 50,14. 23.] áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!
Zsolt. 107,23
A kik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak,
Zsolt. 107,24
Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.
Zsolt. 107,25
Szólott ugyanis és szélvészt [Jón. 1,4.] támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
Zsolt. 107,26
Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
Zsolt. 107,27
Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
Zsolt. 107,28
De az Úrhoz [Jón. 1,5. 6.] kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.
Zsolt. 107,29
Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és [Jón. 1,15.] megcsendesedtek a habok.
Zsolt. 107,30
És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.
Zsolt. 107,31
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért!
Zsolt. 107,32
És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!
Zsolt. 107,33
Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
Zsolt. 107,34
Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek [5 Móz. 28,20. 24,38-42.] gonoszsága miatt.
Zsolt. 107,35
Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
Zsolt. 107,36
És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.
Zsolt. 107,37
És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy [Ésa. 41,18-20.] hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
Zsolt. 107,38
És megáldá őket és igen megszaporodának, [Jób 12,23.] és barmaikat sem kevesbítette meg.
Zsolt. 107,39
De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.
Zsolt. 107,40
Gyalázatot zúdított [Jób. 12,21.] a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.
Zsolt. 107,41
De felemelé a [Zsolt. 113,7-9.] nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
Zsolt. 107,42
Látják az igazak [Zsolt. 34,3. 4.] és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja [Jób. 5,16.] az ő száját.
Zsolt. 107,43
A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét! [vers 30-41.]
