Zsolt. 115.
Zsolt. 115.
A bálványokat megútálva, egyedűl az Urat dicsérjétek.
Zsolt. 115,1
Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, a te kegyelmedért és hívségedért!
Zsolt. 115,2
Miért mondanák a pogányok: Hol van [Zsolt. 79,10.] hát az ő Istenök?
Zsolt. 115,3
Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi.
Zsolt. 115,4
Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.
Zsolt. 115,5
Szájok van, de nem [5 Móz. 4,28. Jer. 10,3-5.] szólanak; szemeik vannak, de nem látnak;
Zsolt. 115,6
Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;
Zsolt. 115,7
Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal.
Zsolt. 115,8
Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, és mindazok, a kik bíznak bennök!
Zsolt. 115,9
Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
Zsolt. 115,10
Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
Zsolt. 115,11
A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
Zsolt. 115,12
Az Úr megemlékezik mi rólunk és megáld minket; megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát.
Zsolt. 115,13
Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat.
Zsolt. 115,14
Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat.
Zsolt. 115,15
Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet.
Zsolt. 115,16
Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.
Zsolt. 115,17
Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.
Zsolt. 115,18
De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!
