Zsolt. 122.
Zsolt. 122.
A helyreállított Jeruzsálem magasztalása és megáldása.
Zsolt. 122,1
Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr [Zsolt. 84,3.] házába!
Zsolt. 122,2
Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!
Zsolt. 122,3
Jeruzsálem, te [Zsolt. 48,2. 4. 12. 13.] szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!
Zsolt. 122,4
A hová feljárnak [5 Móz. 16,16. 17.] a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr [Zsolt. 132,12. 13.] nevének tiszteletére.
Zsolt. 122,5
Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának [2 Sám. 5,6. 9.] székei.
Zsolt. 122,6
Könyörögjetek Jeruzsálem [2 Krón. 6,6.] békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!
Zsolt. 122,7
Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.
Zsolt. 122,8
Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!
Zsolt. 122,9
Az Úrnak, a mi Istenünknek [Zsolt. 132,12. 13. 2 Krón. 6,6.] házáért hadd kivánhassak jót tenéked!
