Zsolt. 124.
Zsolt. 124.
Hálaadás a nagy veszedelemből való megszabadításért.
Zsolt. 124,1
Grádicsok éneke, Dávidtól.
Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, így szóljon Izráel,
Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, így szóljon Izráel,
Zsolt. 124,2
Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, mikor ránk támadtak az [2 Sám. 5,17. 8,1-14. 2 Sám. 10,1-9.] emberek:
Zsolt. 124,3
Akkor elevenen nyeltek volna el minket, a mint felgerjedt haragjok ellenünk;
Zsolt. 124,4
Akkor elborítottak volna minket a vizek, [Zsolt. 69,16. Ésa. 8,7. 8.] patak futott volna át felettünk;
Zsolt. 124,5
Akkor átfutottak volna rajtunk a felbőszült vizek.
Zsolt. 124,6
Áldott az Úr, a ki nem adott minket fogaik prédájául!
Zsolt. 124,7
Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak [Zsolt. 91,3.] tőréből. A tőr elszakadt, mi pedig megszabadultunk.
Zsolt. 124,8
A mi segítségünk az [Zsolt. 121,2.] Úr nevében van, a ki teremtette az eget és földet.
