Zsolt. 126.
Zsolt. 126.
A fogságból megszabadultak hálája és reménye.
Zsolt. 126,1
Grádicsok éneke.
Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, [1 Krón. 15,13. 16,35. Ezsdr. 1,1-5. 2,1.] olyanok voltunk, mint az álmodók.
Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, [1 Krón. 15,13. 16,35. Ezsdr. 1,1-5. 2,1.] olyanok voltunk, mint az álmodók.
Zsolt. 126,2
Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vígadozással. Akkor így szóltak a pogányok: [Sof. 3,20.] Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!
Zsolt. 126,3
Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk.
Zsolt. 126,4
Hozd vissza, Uram, [2 Krón. 15,13. 16,35.] a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön!
Zsolt. 126,5
A kik könyhullatással vetnek, vígadozással aratnak majd.
Zsolt. 126,6
A ki vetőmagját sírva emelve megy tova, vígadozással jő elő, kévéit emelve.
