Zsolt. 141.
Zsolt. 141.
Könyörgés a bűnből és a gonoszoktól való szabadulásért.
Zsolt. 141,1
Dávid zsoltára.
Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.
Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.
Zsolt. 141,2
Mint jóillatú [2 Móz. 30,7. 9.] füst jusson elődbe imádságom, s kezem felemelése [Zsolt. 134,2.] estvéli áldozat legyen.
Zsolt. 141,3
Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az [Zsolt. 39,2.] én ajkaim nyílását!
Zsolt. 141,4
Ne engedd [Zsolt. 119,36.] szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből!
Zsolt. 141,5
Ha igaz [Péld. 10,20.] fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban.
Zsolt. 141,6
Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek.
Zsolt. 141,7
Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy [Zsolt. 88,6. 7. Ésa. 27,19.] szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.
Zsolt. 141,8
De az én szemeim, Uram Isten, rajtad [Zsolt. 123,2.] csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!
Zsolt. 141,9
Őrizz meg a tőrtől, a mit [Zsolt. 140,6.] elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól!
Zsolt. 141,10
Essenek az álnokok saját [Zsolt. 7,17.] tőreikbe; míg én egyben általmegyek!
