Mednyánszky (aranyos-medgyesi).
Mednyánszky (aranyos-medgyesi).
A hagyomány szerint Galicziából eredő család, melynek őse II. Endre királyt a galicziai hadjárat után Magyarországba kiséré s itt a felvidéken letelepedett. A családfa a XIV. század első felében élt Mednei Jakabig vihető vissza. A nevet adó trencsénmegyei Medne birtokára a család 1356. Nagy Lajostól, 1560. körül pedig I. Ferdinándtól uj adományt nyert. Előnevét a szatmármegyei Aranyos-Medgyesről irja, melyre a család hihetőleg valamely erdélyi fejedelemtől a XVI. század derekán nyert adományt. A családból János győri vitéz (miles Jauriensis), testvére Mátyás, valamint rokonaik György, Márton és Miklós 1561. jan. 20. I. Ferdinándtól czímerbővitést nyernek. Pál, itélőmester, utóbb udv. kanczeláriai tanácsos, 1688. decz. 20. bárói rangra emeltetett; e bárói ág azonban Pál dédunokájában, János, helyt. tanácsos, cs. k. kamarás és val. b. t. tanácsosban, 1833. febr. 9. kihalt. A család jelenlegi bárói ágának megalapitója, Antal, cs. k. kamarás (sz. 1702., megh. 1796), ki 1750. aug. 25. nyeri a bárói méltóságot (LR. XLI/608.) – A család ősi czímere: kék paizsban koronán átszurt 3 nyilvessző, bárói cízmere pedig az 1750. évi oklevél szerint: kékkel és vörössel hasitott paizsban zöld hármas hegy középsőjén, hegyeikkel föfelé állitott három, egymást keresztező arany nyilvessző (a középső függélyesen állónak hegye hiányzik), melyeket a keresztező ponton nyilt arany korona fog össze; jobból és balról a hármas hegy egy-egy csucsán szemközt ágaskodó fehér egyszarvu, melyeknek nyaka felé van a két szélső nyíl hegye irányitva; sisakdisz: egy vörös-ezüsttel és egy kék-aranynyal vágott szárny közt kinövő fehér egyszarvu; takarók: vörös-ezüst, kék-arany. – Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor a nemesi ágból Pozsonymegyéből Miklós, Pál, özv. és Trencsénmegyében Pál, Miklós s György, a bárói ágból pedig Nyitra- és Szepesmegyében Antal élnek. – Czímerpecsét Pestmegye levéltárában is. – Vö. NI. VII/382–7. (gen.); MNZsbk. I. R. I/374.; Siebm. 411.; Szerencs 546.; jedl. II.; Kősz. 234.; T. III/132., XVIII/96., XX/125.
