IZRAEL BUKÁSA
IZRAEL BUKÁSA
Kemény és kíméletlen király volt Menáhem Izrael trónján. Amidőn Tircából Szamária felé vonult, hogy Szamáriát megvegye Sallumtól, Tifsa városa ellenállt neki, és nem bocsátotta be. Amint király lett Menáhem, összegyűjtötte hadait, és bevette Tifsát. Elpusztította a várost és a határát mind egészen Tircáig, és mindenkit kardélre hányt, még a várandós anyák méhét is felhasogatta benne.
Nem forgatta azonban fegyverét hasonló vitézséggel, amidőn ellenség támadt az országra. Feljött ugyanis Pul, Asszíria királya Izrael ellen, és Menáhem száz ezüsttalentumot adott neki, hogy meghagyja a kezében a királyi pálcát. Minden tehetős emberre ötven sékel adót vetett ki, hogy az ajándékot előteremtse. Pul pedig, Asszíria királya elvonult az országból.
Történt még Jeroboám király uralmának a vége táján, hogy az Úr szózatot intézett Ozeáshoz, a Beéri fiához:
– Menj, és végy feleségül egy parázna asszonyt, és szüljön ő neked bűnben fogant gyermekeket, mert Izrael is hűtlen lett az Úrhoz!
Ozeás pedig elment, és feleségül vette Gomert, aki minden férfinak odaadta magát. Midőn az első fia megszületett tőle, mondta az Úr:
– Jezréelnek nevezd, mert bosszút állok Jezréelért a Jehu házán, és ott töröm össze Izrael íját!
Az asszony újra fogant, és leányt szült, s mondta az Úr:
– Nevezd Lo-Ruhamának, mert nem irgalmazok többé Izraelnek.
Amikor pedig elválasztotta Gomer az ő leánygyermekét, fiút szült, s az Úr így szólt Ozeáshoz:
– Nevezd Lo-Amminak, mert nem vagytok többé az én népem, és én nem vagyok az Istenetek!
Ozeás pedig, az Úr prófétája, mindenfelé hirdette, amit szólania rendelt az Úr:
– Halljátok az Úr igéjét! Perbe száll az Úr e földdel, mert nem találtatik benne sem hűség, sem szeretet, sem az Úrnak ismerete! Hamis eskü és hazugság, gyilkolás, lopás, rablás és paráznaság mindenfelé! Halljátok, papok, és halljad, Izrael királyi háza! Gonoszságtok az égre kiált, és ezért lesújt rátok büntetésem, mondja az Úr. Királyokat emeltek, de nélkülem, fejedelmeket választotok, de hírem nélkül. Ezüstből és aranyból csináltok bálványokat. Gyűlöletesek előttem aranyborjaid, Szamária, s haragom ellenük támad. Palotákat és erős városokat építtek, de én tüzet bocsátok rájuk! Olyan lesz Izrael a népek között, mint a félrevetett cserép. Fejedelmei kard élén hullnak el, és nevetségessé lesznek Egyiptom népe előtt. Szétszórom őket, nem lakhatnak az Úr földjén, Asszíriában esznek tisztátlan étkeket, nem mutathatnak be többé áldozatot nékem. Eltiporlak téged, Izrael, mondja az Úr, nincs segítséged sehol, nincs királyod, aki szabadulást hozzon, olyan leszel, mint a reggeli felhő, és mint a harmat, amelyet felszí a nap! Meglakol Szamária, mert Istene ellen fordult, kard által hullanak el, csecsemőiket földhöz csapják, várandós anyáinak felhasítják a méhét!
Idő múltán pedig így szólt az Úr Ozeáshoz:
– Menj, és vedd magadhoz az asszonyt, akit szeretsz, noha hűtlen lett hozzád, mert én is szeretem Izrael fiait, holott ők idegen istenekhez pártoltak, és mazsolás kalácsot majszolnak.
Ozeás elment hát, és tizenöt ezüstön meg másfél mérő árpán visszaváltotta Gomert, az ő feleségét, és így szólt hozzá:
– Házamban maradsz immár, és nem jársz más férfiak után, és én sem vonom meg szerelmemet tőled!
És úgy lett ez is, hogy példázza az Úr indulatját Izrael iránt, és az Úr ily szókat szólott azontúl Ozeásnak, az ő prófétájának ajka által:
– Térj meg Uradhoz, ó, Izrael, mert nálam talál kegyelmet az árva! Akkoron virágozni fogsz, mert kigyógyulsz hűtlenségedből, kiterjeszted ágaidat, mint az olajfa, és illatozol, valamint a Libanon! És eljegyezlek téged örökre, eljegyezlek az igazság és törvény, az irgalom és szeretet jegyében, hűséggel jegyezlek el, hogy megismerjed Uradat. És azon a napon meghallgatlak, meghallgatom az eget, az ég meghallgatja a földet, a föld pedig meghallgatja a búzát, a mustot és az olajat, azok pedig meghallgatják Jezréelt. S így szólok majd Lo-Ruhamához: „Irgalmazok neked”, és azt mondom Lo-Amminak: „Népem vagy”, ő pedig azt mondja nekem: „Én Istenem!”
Menáhem király tíz esztendeig uralkodott, akkor megtért atyáihoz. Fia, Pekája két esztendeig volt király Szamáriában, akkor testőreinek parancsnoka, Peka összeesküvést szőtt ellene, és ötven gileádi férfi élén megrohanta őt királyi palotájában, megölte, és elfoglalta Izrael trónját.
Peka szövetkezett Razonnal, Arám királyával, és együttes erővel Jeruzsálem ellen vonultak. Áház, Júda királya sokáig védte Jeruzsálemet, de félt, hogy ereje nem lesz elegendő, ezért követeket küldött Tiglatpileszerhez, Asszíria királyához, és ezt üzente neki:
– A te szolgád és fiad arra kér, hogy jöjj segedelmére Arám és Izrael királya ellen, mert erősen szorongatnak!
Ám követeit nem indította útnak üres kézzel: ami aranyat és ezüstöt a templomban talált, mind összeszedette, és velük küldte Szíriába. Tiglatpileszer aszerint tett, ahogy Áház kérte, Damaszkusz ellen vonult, bevette a várost, megölte a királyt, és a lakóit fogolyként Kirbe hurcolta. Ezután Izraelre támadt, elvette Hácort, Gileádot, Galileát, Naftali egész földjét, és lakóit Asszíriába hurcolta.
Peka húsz esztendeig uralkodott, akkor összeesküvést szőtt ellene Hósea, Ela fia, megölte, és elfoglalta a trónját.
Hósea ellen felvonult Szalmanasszár, Asszíria királya, de ő meghódolt előtte, és évi adóra kötelezte magát. Idővel azonban késedelmeskedni kezdett az adóval, és titokban követeket küldött Egyiptom királyához, hogy az segítse meg Asszíria ellen. Szalmanasszár felfedezte az árulást, ezért elfogatta és börtönbe vettette a királyt, majd felvonult hadaival, és ostrom alá vette Szamáriát. Háromévi ostrom után, Hósea uralmának kilencedik esztendejében elfoglalta, és aki még megmaradt Izrael népéből, azt elhurcolta, és Asszíriában meg Média városaiban telepítette le.
Asszíria királya akkor embereket hozatott Babilóniából, Kutából, Avából és Hamatból, hogy Szamáriában és a környék más városaiban lakjanak. Az Úr azonban oroszlánokat bocsátott rájuk, s azok sokakat megöltek közülük. Megüzenték ezért a letelepültek Asszíria királyának:
– Nem tudjuk, hogyan kell imádni e földnek istenét, ezért oroszlánokat bocsátott ránk. Kérjük, segíts rajtunk!
Megparancsolta akkor Asszíria királya, hogy küldjék hozzájuk Izraelnek egy papját, akit onnan hurcoltak el, hogy köztük lakjon, és megtanítsa őket ama föld istenének imádására. El is ment egy pap, aki azután Bételben lakozott, és megtanította a letelepülteknek, hogyan kell imádni és tisztelni az Urat, Izrael istenét. Attól fogva áldoztak is az Úrnak, hanem azért minden nép felállította a maga isteneinek szobrát is, a babilóniak Szukkót-Benótot, a Kutából valók Nergalt, a Hamatból jöttek Asimát csináltak maguknak, és így a többiek is a maguk istenségeit. Ezeknek a bálványoknak is áldoztak a magaslatokon, és papokat választottak maguk közül, hogy szolgáljanak a szentélyeikben. Így tesznek a szamáriaiak az időtől fogva mind a mai napig.
