HERÓDES ÜLDÖZI AZ EGYHÁZAT
HERÓDES ÜLDÖZI AZ EGYHÁZAT
Az újszövetségi könyvekben három különböző uralkodó szerepel Heródes néven. Az első a betlehemi gyermekgyilkosság kapcsán: ő az idumeai születésű „Nagy” Heródes zsidó király, a dinasztia megalapítója, aki Kr. e. 40-től 4-ig uralkodott. A második Heródes, akinek nevéhez Keresztelő János kivégzése fűződik, és akihez Pilátus kihallgatásra küldte Jézust, az előbbinek a fia volt, teljes nevén Heródes Antipasz, és apja halálától 39-ig a Szamária és Perea negyedes fejedelme, tetrarkhája címet viselte. A harmadik Heródes, aki a Zebedeus-fi Jakab kivégzésével és Péter elfogatásával igyekezett a zsidóknak kedvében járni (ez 43-44-re tehető), a Nagy Heródes unokája volt Arisztobulosz nevű fiától, teljes nevén I. Heródes Agrippa. Kicsiny korától Rómában nevelkedett, és amikor ifjúkori barátja, Claudius 40-ben császár lett, Heródes megkapta tőle a királyi címet nagyapja hajdani birodalma felett.
Az ApCsel még arról is beszámol, hogy négyévi uralkodás után a királyt utolérte Isten büntetése. Székhelyén, Caesareában a néptömeg egy ízben, amikor királyi díszbe öltözve ítélőszékében ült, istennek kijáró ünneplésben részesítette; ő nem hárította el azonnal ezt az istenkáromló hódolatot, és ezért lesújtott rá az Úr angyala, testét férgek emésztették el. Josephus Flavius kisebb részletektől eltekintve hasonlóképp adja elő és azonosan kommentálja az eseményeket; valószínű, hogy a két szerző közös forrást használt fel.
