ÖTÖDIK FEJEZET Időköziek. (A magyarok Génuában. – Seregszervezés. – Egyezkedés Couza fejedelemmel s e viszony magyarázata. – Érte…
ÖTÖDIK FEJEZET
Időköziek.
(A magyarok Génuában. – Seregszervezés. – Egyezkedés Couza fejedelemmel s e viszony magyarázata. – Értekezés Obrenovics Mihály herczeggel. Küldetés Belgrádba.)
Időköziek.
(A magyarok Génuában. – Seregszervezés. – Egyezkedés Couza fejedelemmel s e viszony magyarázata. – Értekezés Obrenovics Mihály herczeggel. Küldetés Belgrádba.)
Mig én Angliában a semlegesség biztositásával voltam elfoglalva, a magyar emigráns tisztek gyülekezni kezdettek Génuába. Az volt a magyar nemzeti igazgatóság székhelyéül kijelölve. Onnan indult ki a seregszervezés. Nehezen indult. Csak junius 16-án adathatott ki a főparancsnoki első napi parancs. Sürü levelezésben álltam ez idő alatt igazgatósági társaimmal, s munkatérre váró honfitársaimmal. E levelezés többnyire a seregalakitás körül felmerült változatos viszonyokra s azokkal kapcsolatos nyugtalanságra vonatkozik. S mert a seregszervezés alább e fejezethez csatolt szakaszok elsejében tüzetesen tárgyaltatik, az erre, mint szintén az emigránsélet »házi bajaira« vonatkozó ez időbeli levelezést mellőzhetni gondoltam.
Én junius 22-kén érkeztem Angliából Génuába. Két nappal a szolferinói nagy ütközet előtt, (jun. 24.) melyet a montebellói, palesztrai, casteggiói s magentai győzelmek megelőztek. A harcz véres volt. A szövetségesek taktikai fölénye fényesen be lett bizonyitva. Azonban Klapka tábornok, igazgató-társam, hozzám intézett egyik levelében azon nézetének adott kifejezést, hogy egy kedvezőtlen fordulat lehetősége a Minciónál nincsen kizárva. Az osztrák katona kezd beletörődni a háboruba, maholnap eltanulja a francziák támadás-modorát és azután már csak a tulerő dönt. Ez aggodalmak töltik el most bizonyára a császár keblét is, és ennek folytán remélhetjük, hogy őszintén támogatand készülődéseinkben. Neki szüksége van lekötelezettekre, és hol talál készségesebbeket, mint Magyarhonban, ha nekünk segédkezet nyujt?
E nézet elméletileg nem volt alaptalan, azonban gyakorlatilag dolgaink ez időközben nem haladtak előre ezen irányban. – A seregszervezési kezdetleges mozzanatokon s a folyó költségek fedezéséről való gondoskodáson kivül alig történt ügyünkben egyéb valami. Politikai helyzetünk tisztázására semmi.
A szövetséges hadseregek győzelmes előhaladása már magában is elég volt arra, hogy igazgató-társaim a császárral közvetlen érintkezésben ne lehessenek. Még csak nem is szólottak vele azon egész idő alatt, hogy én Angliában időztem. Napoleon herczeg, ki ügyünk hatalmas támasza lehetett volna, az 5-ik franczia hadtest élén Toskánában, tehát a császártól távol volt: Turinban pedig a mi dolgunk annyira Napoleon császártól függőnek tekintetett, hogy arra nézve, mihez Magyarországnak felkelését, mint feltételhez kötöttem; Turinban támogatásra igen, de döntő határozatra nem számithatánk. E bizonytalanság visszahatott még azon munkakör aprólékos részleteire is, melyre társaim tevékenysége ez idő szerint szoritva volt. Minden lépten-nyomon nehézségekkel kellett küzdeniök. Ezt Klapka tábornok (hozzám irott levelei szerint) annak tulajdonitotta, hogy barátainkat saját bajaik annyira elfoglalják, miként egy vagy más dolog figyelmüket könnyen kikerülheti, a mi aztán nekünk ártalmunkra szolgál; de jóakarat hiánya felől nem vélt panaszkodhatni. Nekem e magyarázat inkább szeget ütött a fejembe, semhogy megnyugtatott volna. Érdekeink közösségének nem épen biztató felfogására látszott mutatni az elkülönitő vonal, melyet barátaink saját bajaik s a mieink közt huztak. Növelte aggodalmamat az, hogy Teleki László szépitgetés nélkül bevallotta leveleiben, miként a szövetségesek részéről sok habozást veszen észre irányunkban, s hogy teljességgel nem haladhatnak előre. Azon irányban bizonyosan nem is haladtak, melytől hazánk felszabaditásának reménye függött. A szövetséges hatalmak Anglia barátságos semlegességének biztositására folyvást igen nagy fontosságot helyeztek. Napoleon herczeg nyiltan megmondotta Kiss Miklós ezredesnek, hogy Anglia politikája annyira rossz, miszerint ha nekem nem sikerülne annak határozott megváltoztatását keresztülvinni, a dolgok nagyon kedvezőtlen fordulatot vehetnek. S mikor aztán meginditottam az agitácziót s az angol közvélemény mind hatalmasabban és hatalmasabban az őszinte, valódi semlegesség mellett nyilatkozott, és a kormányváltozásra kilátás kezdett nyilni Teleki sietett eljárásom felől Napoleon herczeget és Cavour grófot személyesen, a császárt pedig Pietri utján értesiteni; – nagy elégedéssel fogadták. s kivánták: adná hálás elismerésüket tudtomra, de arról egy szót sem szólottak, hogy eljárásom sikerének esetére viszont mi a háboru szinhelyének Magyarországra kiterjesztésére számithatunk, oly gyakorlati lépés pedig teljességgel nem vétetett foganatba, mely ily irányban előkészületnek volt volna tekinthető. Általában minden levél, melyet Olaszországból vettem, reám azon benyomást tette, hogy egyelőre minden igyekezet csak oda irányul, miszerint a magyar emigráczió hasson közre az osztrák hadsereg magyar elemeinek bomlasztására, a nélkül azonban, hogy a szolgálat viszonzásául a szövetséges hatalmak magukat a magyar ügygyel azonositanák. Én ugy láttam, hogy az ez irányban való nógatások által barátaim Génuában hamis állásba tereltetnek. Azért ujra meg ujra lelkükre kötöttem: tartsák mindig és mindenben szemük előtt, hogy nekünk minden lépést, a kicsit ugy, mint a nagyot, arra kell irányitanunk, miszerint a hatalmak magukat hazánk ügyével nyiltan azonositsák. E nélkül a magyar harczosok átcsábitása hazánk érdeke ellen volna, mert siker esetén könnyitené a szövetségesek győzelmét, tehát a magyar ügy felkarolását fölöslegessé tehetné; puszta legionárius condottieri szerep mások javára pedig nem olyan szerep, melyet elvállalnunk szabad volna. Vigyázzunk, nehogy kifacsartassunk, mint a czitrom, aztán eldobassunk. Én belőlem már csavartatott ki egy kis haszon – nem is kellene kicsinynek neveznem – értem: a semlegességi agitácziót Angliában. Nagy áldozat! nagyon kellemetlenül kizavart megszokott baráti viszonyaimból. Tudtam, hogy áldozat lesz, de vigasztalt az, hogy csak személyes lehet. Menjünk egy lépéssel tovább a nélkül, hogy a hatalmaknak hazánk ügyével azonositását nyernők viszonzatul, s az áldozat a hazáé lesz. Ezt nem szabad megengednünk. – Nincs okom a hatalmak jó szándokaiban kételkedni; de ugy látszik nekem, hogy a küldiplomáczia által utjokba görditett akadályoknak (hibásan) több fontosságot tulajdonitanak, mint a haszonnak, melyet a mi ügyünk felkarolása igér. De nekünk hazánk érdeke parancsolja, hogy e haszonnak öntudatával birjunk. – Egyezkedő fél vagyunk, nem szupplikánsok. Nem is kell gondolni, hogy a hamis állás béketürelmes elfogadása, a csititgatás, a kérlelés, a kicsinyes mellőztetések türése majd lassan-lassan előbbre vezet s utunk nehézségeit kiegyengeti. Sőt hátralök, elmálaszt, s végre ott találjuk magunkat, hová hasonló engedékenységek folytán a szegény lengyelek jutottak a krimi háboru alatt. Érdek határoz. Ha megvan az érdek, semmit sem veszélyeztetünk, ha minden lépésünkhöz, mely a szövetséges hatalmaknak javára válhatik, hajthatlanul hozzákötjük, hogy magukat hazánk ügyével azonositsák; ha pedig vagy nincs meg az érdek, vagy gyöngébb, mint az akadályozó ellen-tekintetek, (melyeknek legnyomatékosabbját; a downing-streeti – angol – titkos diplomáczia akadékoskodását különben is remélem elhárithatni, ugy engedékenységek által magunkat kompromittáljuk, hazánkat pedig csalóka várakozásokba sodorjuk.
Ez, s ehhez hasonló figyelmeztetéseimre a válasz minden oldalról mindig az volt, hogy siessek, siessek Olaszországba, miszerint jelenlétem által egységet s összevágó erélyt hozzak a szertehuzó irányzatokba. Ez a sürgetés vonul végig, mint egy szakadatlan fonal, az ekkori levelezés egész tömegén. Különösen Teleki László az idegességig át volt hatva e szükségesség érzetétől, – annyira, hogy Génuából junius 5-ről kelt levelében ezeket irta: »Naponta imádkozom istenhez; hogy hozzon ide mentül előbb. Kezemet szivemre téve állitom, mint erős hitemet, hogy seholsem voltál valaha szükségesebb, mint most itt. Áldjon az ég! Nem irhatok tovább, mert reszket a kezem; pedig szeretném még rimánkodásomat folytatni.«
Ennyit elégnek tartottam az ezen időből való levelezések felől megjegyezni. Magukból a váltott levelekből csak az itt következő nehány olyat szemelem ki, melynek közlése részint az emigráczió szándokainak s működésének ismertetésére szükséges, részint mint történelmi adat érdekkel birhat.
Levelezések
Első szakasz. Seregszervezés.
Második szakasz. Egyezkedés Couza fejedelemmel.
Harmadik szakasz. (Értekezés Obrenovics Mihály herzceggel. Küldetés Belgrádba.)
