Kossuth – Cerruti M., külügyminiszteriumi államtitkárnak.
Kossuth – Cerruti M., külügyminiszteriumi államtitkárnak.
Turin, 1866. május 22.
Államtitkár Ur!
Ápril 17-ikéről kelt megtisztelő levelében, mely válasz az én 11-ki soraimra, a következő passus foglaltatik:
»Senki sem lesz szerencsésebb nálamnál, ha megtudom (annak idején), hogy az Ön hazája hálás volt Önnek azon személyes önmegtagadásért, mely másoknak hagyja az elégtételt: tenni a jót, Önnek tartván fenn a dicsőséget, hogy azt nevének varázsával (hatalmával) szentesítse.«
Ezen passusnak értelmét semmikép sem tudom kitalálni.
Ám azon a ponton, hol a dolgok most állanak, Ön természetesnek fogja találni, hogy legszentebb kötelességeim ellen vélnék véteni, ha tétlen maradnék. Én hát dolgozom legjobb tehetségem szerint, úgy a hazában mint azon kivül.
De remélem, meg fog Ön egyezni abban, hogy semmi sem ártalmasabb, sőt veszedelmesebb, mint ha a különböző helyekről – egyik a másik tudtán kivül – jövő intézkedések kereszteződnek. Ilyen esetben kölcsönösen akadályozzák egymást, s a helyett hogy szolgálnának – ártanak az ügynek.
Ezen okból és azért, hogy teljes bizonyossággal itélhessek az iránt, hogy a tevékenység vagy az »abnegatio«-e az, a mit a hazaszeretet kötelessége kiván tőlem – bátorkodom Önt felkérni, hogy sziveskedjék megmagyarázni az idézett passus jelentőségét.
Hazámnak (melyet Ön sympathiájával megtisztel) és talán Olaszországnak jövőjéről is van itt szó. – Az ügy rendkivül fontos.
Fogadja . . . stb.
Kossuth.
Erre előbb a következő távsürgöny – majd az alant közölt válasz érkezett.
Sürgöny.
(Feladatott Flórenczben, május 26.)
Kossuth Lajos úr ő Excellentiájának.
Turin, 22, via d’Angennes.
Bocsánatot kérek a késedelemért, melynek okát meg fogom fejteni. Holnap irok Exciádnak. – Levelem hétfőn fogja megkapni.
Cerruti M.
