Gosztonyi Sándornak
Gosztonyi Sándornak
22. Via dei Mille. Turin, 1883. november 13.
Tisztelt Uram!*
* Gosztonyi Sándor, H.-M.-Vásárhely polgármesterének. – Az 1881-ki levelet lásd a IX. kötet 412. lapján. K. F.
Hugom Ruttkayné közlötte velem tisztelt Uraságodnak október 30-án hozzá intézett levelét, melyben azon kivánságának méltóztatott kifejezést adni, hogy küldeném meg másolatát hódmezővásárhelyi polgárrá lett megválasztatásomra irott válaszomnak, melyet én még Baracconéból 1881-ben elküldöttem, mely azonban, mint sajnálattal értesülök, rendeltetése helyére nem érkezett meg. Ily utvesztések a levelek kiadásánál nem ritkaságok, de valóban boszantó, hogy épen ezen levelemmel történt, mert pár évig tudtomon kívül azon gyanu alatt állottam, hogy hálátlan vagyok az irántam tanusított kegyesség iránt. Tisztelt Uraságod kivánságának teljesítése egy kis nehézséggel járt, mert Baracconéból ideköltözésemkor a szekrényeimben halomra gyülemlett irományaim minden rend nélkül ládákba csomaszoltattak, nem tudtam, hol keressem a levél fogalmazását, azt sem tudtam, ha megvan-e? de végre mégis csak előkerült. Hanem bocsánatot kérek, hogy nem tisztáztam le, hanem csak magát a piszkos fogalmazást zárom ide, egy kis újj-sérülés folytán a hosszas irás nehezemre esik, különben is a dolognak ennyi idő multával a tisztelt városi törvényhatóság előtt nem lehet értéke, elég, ha bizonyságul szolgál, hogy kötelességem nem volt elmulasztva. A dátumot nem vagyok képes utánpótolni, mert azt nem szoktam a fogalmazásokra feljegyezni, minthogy azt a letisztázás napja határozza el, ez pedig nem mindig vág össze a fogalmazások idejével, mert törvényhatóságoknak irva, magam szoktam tisztázni leveleimet, ezt illemi kötelességemnek tartom, de ez néha egy kis időt veszen igénybe. Hanem az bizonyos, hogy válaszom kelte 1881. augusztus előttre esik, mert akkor jöttem be lakni Turinba, az ide mellékelt maculaturát pedig a baracconei iratládákban találtam meg. Irataim három kötete s az utánuk következett munka kissé megviselt, nem akartam magamat megadni, dolgoztam, de a munka nehezemre kezdett esni, majd annyira erőt vett rajtam a kimerültség, hogy, bár beteg nem voltam, be kellett magamnak vallanom, hogy munkaképtelen vagyok, a mi természetesen idegessé tett, s ez hónapokig tartott; de már muló félben van, reménylem, újra dolgozhatom, s kötelességemnek fogom tartani köszönetet mondani H.-M.-Vásárhelynek a szives megemlékezésért, melylyel 80-ik életévem alkalmából a mult nyárom megtisztelt. – Hiába rugdalódzik az ember fia az öregség ellen… tűrni kell; csak az vigasztal, hogy már nem soká kellend tűrni.
Fogadja stb.
Kossuth Lajos.
