a) 1833 február 15 A főrendek ülése. Tárgy: Az előleges sérelmeket tartalmazó válaszizenet egyes pontjainak vizsgálata. [I.] Er...
a)
1833 február 15
A főrendek ülése.
Tárgy: Az előleges sérelmeket tartalmazó válaszizenet egyes pontjainak vizsgálata. [I.] Erdély és a Partium visszacsatolásának kérdése. [II.] A só árának kérdése.
1833 február 15
A főrendek ülése.
Tárgy: Az előleges sérelmeket tartalmazó válaszizenet egyes pontjainak vizsgálata. [I.] Erdély és a Partium visszacsatolásának kérdése. [II.] A só árának kérdése.
A Fő RRnek Februar. 14-i ülésökben a sorozatra és junctimra nézve megtörténvén a már megirott állapodás;
[I.] Februarius 15. az előleges sérelmek egyes pontjai iránt költt észrevételeket vették a Fő RR. tanácskozás alá. S itt legelőbb Erdély s a partium beli megyék vissza csatolásának kérdése nyújtott vitatásra alkalmat, minthogy a RR. a Részek iránt még a modalitásra nézve sem itélték Erdély kihalgatása szükségét felforoghatónak – magára Erdélyre nézve pedig a kölcsönös értekezés eszközlése végett Ő felségét kérni kivánták, hogy még ezen Orsz[ág] gyülése alatt hivja egyben Erdélynek is országos Rendeit.
A FŐ POHÁRNOK nem akarta a Részeket külön tekintetbe venni, megemlitvén, hogy azoknak belső igazgatásbeli municipalitásaik vagynak, s határbeli kérdések is jönnek elő, mivel Zarándnak 1790-ben vissza csatolást kérő négy kerületei Aradhoz tartoznak.* Erdélyre nézve pedig ugy hiszi, azt sem tudjuk, kivánnak é az Erdélyiek hozzánk csatoltatni? Az 1790-ben ide küldött Erdélyi küldöttség nem volt országosan küldve, s egyik tagja Bétsben egészlen ellenkező folyamodást nyujtott bé, honnan világos hogy azok nem voltak az unio kérésére meghatalmazva.*
Zaránd megye 1790-ben a budai országgyűléshez intézett folyamodványában azt kérte, hogy ismét egyesítsék vele a zeréndi, zarándi, borosjenői és buttyini járásokat, amelyeket 1744-ben Mária Terézia elcsatolt. (Az 1790/1-i magyar országgyűlés Iratai, 50. s köv. l.)
Bécsben gr. Nemes János székely főkirálybíró igyekezett elgáncsolni az únió ügyét.
B WESSELÉNYI felelt, s azt mutogatá hogy a Partium beli megyékre nézve a jus vagy megegyezés iránti kihalgatásnak helye nem lehet, s nem is lenne kivihető, minthogy azok egy moralis testet nem képzenek, egyes megyékkel pedig a jus iránt alkudozásra lépni kisebbités lenne. 1738-ban sem kérdeztettek meg,* 1790-ben az egyesülés eszközlése végett küldöttséget neveztek, s 1791-ben csupán azon ovással tették le Erdélyben az unio esküjét, hogy a M[agyar]Országgal való egyesülésről le nem mondanak.* Egyéb eránt nem kivántatván az hogy parancsolat által rögtön magyar igazgatási lábra állitassanak, aggodalomnak anyival kevésbé van helye, minthogy az a manipulatio praxisában foglaltatik, hogy a valóságos reaplicatio actusa az érdeklett megyékkel való kölcsönös értekezést ki nem rekeszti, annak pedig elitélése, minő municipalitások állhatnak még a kiküldendő Commissio jelentése után, ide tartozik. Erdélyre nézve felhozza hogy az egyesülést még Leopold alatt kellet vólna meg tenni; az elszakitó szerződésbe pedig sem M[agyar] Országnak, sem Erdélynek Diaetája bé nem folyt. Hogy az 1791-ki küldöttség egy tagjának hibás tette az egész küldötség egy nem értésére anyival kevésbé bizonyság, minthogy azon egy Erdélyben szoros feleletre huzatott, s tette itt is a többieknek ellenmondása által meg semmisitetett.* Hogy nem Erdély Ország küldé azon deputatiót igaz, mert az Ország, csak diaetáról küldhette vólna, diaetája pedig sok ideig nem vólt, de küldötték minden Vármegyék, és székek. Hogy Magyar és Szabad Nemzet, erőltetni még jóra sem kivánhat senkit is, természetes, s ha Erdély meg nem egyezését országosan ki jelentené, hogy ez győzhetetlen akadály lenne, kétséget nem szenved, de hogy Erdély ohajtá, s ohajtja az egyesülést, mutatja az 1791-ben országgyülésen de nexu cum Hungaria hozott törvénye* s az 1792-ki királyi válasz következésében tett azon ovás, hogy az a szorosb egyesülésnek ne ártson:* mutatja A. Fehér V[árme]gyének legközelebbi körlevele, jelentvén hogy egy más Erdélyi Megye hasonlót határozott, s azt is, hogy az egyesülés véget ide fog folyamodni. Hogy a modalitásra nézve kell Erdélyel értekezni, azt a RR. elismérik, de hogy ez megtörténhessék, Erdélynek országos gyülésen kell öszve jönni. A RR. izenetje tehát minden tekintetben tökéletesen helyes.*
Helyesen: 1732-ben, amidőn az ú. n. Carolina Resolutio a részeket megosztván, Középszolnok és Kraszna megyét Zaránd megye felével és Kővár vidékével Erdélyhez csatolta.
Az úniós esküt az 1790/1-i erdélyi országgyűlés résztvevői a három nemzet középkori hagyományainak megfelelően s az 1744-i formula szerint tették le. Kraszna, Középszolnok megye és Kővárvidék követei hangsúlyozták, hogy esküjök nem akadályozhatja a reincorporatio sürgetését. (Az országgyűlés Jegyzőkönyve, 1832-i kiadás, 81. l.)
Valószínűleg Fekete Ferenc esetére céloz. (V. ö. 129. l. 3. jegyzet.)
A 6. articulus.
Az 1792. szeptember 7-i óvás az országgyűlés Jegyzőkönyvében, 227. l.
A beszéd teljes szövegét olv. Kardos: Wesselényi, I. k. 175. s köv. l.
A TÁRNOK illetlennek tartá, hogy M[agyar] Ország Rendei az Erdélyi fejedelemnek azt mondják hogy mindjárt tartson országgyülést.
WESSELÉNYI felelt, hogy immár a M[agyar] Király az Erdélyi fejedelemtől el nem választható, s hogy a testvér haza oly törvényének teljesítését, mellyet ő felsége maga hozott, megerősitett, s bé töltése felől szándékát ki jelentette, kérni, még pedig e végre kérni illetlen nem lehet.
Az ORSZÁGBIRÓ a Részekre nézve is szükségesnek tartá a kihallgatást ne hogy „mit ein Federstrich” százados municipalitásaik, s az adó, köz igazgatás, és más tárgyak iránti szerkeztetésök eltörültessenek. Az Erdélyi Diaeta kérését, hogyha csak ugyan meg kell lenni, e helyet, hogy in Comitiis sub hac adhuc Diaeta, igy kivánja tétetni proxime asservandis. Ehez G. VAY azt teszi, hogy intra legale tempus asservandis, WESSELÉNYI pedig ismét meg jegyzé hogy ez egyre üt mert ha intra legale tempus kéretik, ugy inkáb ma mint hólnap, oly rég elmúlt a legale tempus. – G. SZÉCHÉNYI, GRÓF BETHLEN és GYÜRKY FŐISPÁN Wesselényivel értettek egyet.
A PÉTSI PÜSPÖK felhozván erdélyi püspöksége alatt szerzett 7 éves 7 hónapos tapasztalását, azt erősité, hogy az egyesülés szándékát egy esetet kivéve nem tapasztalta, midőn t. i. Zaránd megye az Erdélyi országházának tatarozására (reparatiójára) fel szólitatván azt felelte hogy néki az erdélyi országházára szüksége nem lesz. Ennélfogva nulla injecta Comitiorum mentione marad az elébbi állapodás mellet. Erre
Az ORSZÁGBIRÁJA ki jelenté, hogy maga is úgy látja, a diaeta kérése el távozik a tramite diaetalis pertractatianis, ha ma Erdélynek, hólnap Cseh országnak kérnénk Diaetát, mi következnék. (Wesselényi felállot hogy feleljen, de a hasonlithatatlan praesidiális tactusal biro) NÁDOR a kérdést azzal végzé bé, hogy mivel a Részeknek a belső igazgatásra nézve is különös szerkeztetésök van, p. o. nállok nincs cassa domestica s a t. ő pedig az egyesülést állandónak ohajtja, a mi csak ugy történhetik meg, ha jusaik mentől kevésbé sértetnek, a RRnek a töbség állapodása szerint az fog válaszoltatni, hogy a kihalgatást a Részekre is kivánják a fő RR ki terjeszteni. Erdélyre nézve ugy látja semmi sem áll ellent hogy ő felségét miért ne kérnénk meg, hogy a kölcsönös értekezésre módot nyújtani méltóztassék, csupán úgy kell változni a kifejezésnek, ne hogy határ napot látszassunk az Erdélyi diaetának szabni, tehát, in proximis comitiis. Azt adván hozzá, interest ut objectum hoc tandem, ad finem perducatur, ne semper inter gravamina et postulata maneat.
GRÓF SZÉCHENYI: A legméljeb alázatossággal meg jegyezni bátorkodom, hogy felvévén a dolog philosophiáját, a RR azért kivánják innen az Országgyülését, mivel Erdély magában fel nem találja azon praesidiumot, mellyet a testvér hazától vár, Az Orsz[ág] birája ő Ex[cellenciája] azon mondására hogy ab usitato tramite nem kell eltávozni, én azt tartom hogy minden dologban, hol a trames czélhoz nem vezet, más trámeshöz kell nyúlni.
[II.] A só kérdésében
PÉTSI PÜSPÖK igy szóllott!! Vehementer miror SS. et OO. tam stricte inhaerere enunciationibus, agitur potius de clementia regia, quam dejure, ex art[icu]lo 20: 1791.* jus SS. deduci nequit, quin potius illud quod pertineat ad jura Ma[ieste]tica, augere salis pretium in casibus extraordinariae necassitatis, determinare istos casus, et minuere salis pretium! – (ily hangon beszéllet sokáig, töbszöri zúgás között) s ugy végzé nem az hogy sérelem lenne, sőt inkáb alázatosan meg kell köszönni Őfelségének, hogy az 1830-ki diaeta alatt a só árát 90 xral leszállítani méltóztatott!!!
E szerint a király a só árát országgyűlésen a rendekkel együtt állapítja meg, s nélkülük csak rendkívül sürgős körülmények közt emeli fel.
G. ZICHY KÁROLY Vasi Adm[istrator] felállott, hogy szokott hazafiúsággal czáfolja ezen anticonstitutionalis elveket, de Ő Herczegsége A NÁDOR meg előzte mondván: ugy vélem tanácskozásainkban a tárgy mellet kell maradnunk, a só tárgya mint sérelem már töbször fel van terjesztve, most csupán a kifejezésekről van szó. – (Éljen!)
Abban hogy az 1790-ki 20-ik czikely záradéka káros, mindnyájan meg egyeztek, hanem csak ugyan törvény lévén, s azt ő felsége hozzá járulta nélkül eltörleni nem lehetvén, e czélra nézve a Zászlós Urak közzül némelyek szerfelett keményellették a RR stylusát, a dignitariusok között leginkább az öreg GHYCZI Főispán vólt, ki a RR véleményét szokott rövid, de praecisus észrevételeivel támogatta, a TÁRNOK kihagyatni kiváná azon kifejezést quod juribus nationum praescribi non possit,* minthogy alkalmaztatólag bévág a fen álló 1790-ki 20-ik t[ör]vénybe. GHYCZY védé azon szavakat, minthogy azon argumentum, bár accidentale, hanem a jus publicumban gyökereztetik. A TÁRNOK azt sem tartá sérelemnek hogy a diaetán kivül felemelt sónak árát ő felsége ismét diaetán kivül leszállitatta, erre az ORSZÁGBIRÓ felelt, hogy felemelés, leszálitás mindegy, arrol van szó, hogy a só árának meghatározása, az Országgyülésről elvonatott. A NÁDOR is azt jegyzé meg, hogy azon előzményből indulván ki a RR hogy ezen tárgy az Ország béfolyásátol elvonatott 1807-től kezdve, az izenet texturája, e részben egészlen consequens.
A teljes szöveg: nec iuribus nationum quamvis impeditis ullo unquam temporis tractu praescribi possit. (Iratok, I. k. 22. l.)
Azon kifejezésre nézve hogy Jus publicas status necessitates tam cognoscendi quam modalitatem etc. determinandi in sensu fundamentalium legum praecise comitiis reservatum est, erre azt jelenté ki
Az ORSZÁGBIRÁJA ha azt mondanák a RR hogy Regni necessitates, nem lenne aggodalma de igy maradjon, bár ha kivánják, ő mind azáltal azt hogy Status necessitates, azon kapcsolatát tekintve, mellyben az örökös tartományokkal vagyunk, ily kiterjedésben soha nem mondaná, mert jusal viszonyban áll a kötelesség s ő fájlalná hogy ha a fedezendő Status szükségei alatt majd a Monarchiát értenék idővel. Dixi ugymond et salvavi animam meam.
B. WESSELÉNYI azt felelé hogy meg egyez, ha a mint az Ország birája mondá Status helyett Regni tétetik.
ORSZÁGBIRÓ (magyarul) igaz mondottam, de csak ugy hogy nem volna aggodalmam, a texturária nézve ezt sem kivánnám, mert viszont az következnék, hogy semmi esetben sincs jusunk a Status szükségeit meg tudni, a mit szintén károsnak tartanék, hanem inkább úgy gondolnám Jus enim publicas necessitates in sensu fundamentalium legum tam cognoscendi quam etc. GHYCZY a principiumot védelmezé, az Országbiró módositása elfogadtatott.
A sérelmek többi pontjaira nézve egyéb érdekes alig fordult elő annál hogy a Fiscalisi joszágok tárgyában a RR azon panaszkodván, quod in Collationibus oblatae pecuniae principalis habeatur ratio.* KEGLEVITS (Barsi F[ő] Isp[án]) a szerkeztetést ugy kiváná módositani, quod interdum oblatae etc., de ezen módositást az Orszábirájának azon felelete, hogy ha nem lehet azt mondani hogy mindég, bizon azt sem lehet mondani hogy csak néha (interdum) elmellőztettek.
A rendek szerint az adományoknál nem az érdem, hanem a felajánlott pénz a döntő tényező. (Iratok, I. k. 24. l.)
A nevetlen vádak tárgyában:
TÁRNOK: Ha igaz hogy az e részben hozott törvény nincs bétöltve, elismerem hogy sérelem, de a panaszhoz nem álhatok, mig a törvény sértés felől meg nem győződöm, a RR pedig semmi adatot sem hoznak fel mellyen a sérelem épülhetne.
G. FEKETE nem tartaná tanácsosnak a RRket bizonyitásra kihivni. B. WESSELÉNYI pedig úgy hiszi, ha nem vólnának datumjaik a RRnek, nem panaszkodnának, de meg is van győződve hogy magok a Fő RR sem mondhatnák közönségesen, hogy tudomások nincs e dolog felől, ha provocáltatnak a RR igen könnyen adhatnak példát, s bizonyságot is, a mi oly kellemetlenségekre nyujthatna alkalmat, mellyet bizonyal leginkább az Fő RR ohajtanának elkerülni.
NÁDOR: Ha specificumra kivánnánk menni, a tárgy nehezebben fogna elintéztethetni, a dolog elvét illetőleg ugy hiszi in thesi nagyon igazságos dolog kérni hogy ő felsége a nevetlen vádakat ne használtassa.
