b) 1833 április 28 Kerületi ülés. Tárgy: Az Urbariale folytatása. A jobbágytelek örökös megválthatóságának kérdése.
b)
1833 április 28
Kerületi ülés.
Tárgy: Az Urbariale folytatása. A jobbágytelek örökös megválthatóságának kérdése.
1833 április 28
Kerületi ülés.
Tárgy: Az Urbariale folytatása. A jobbágytelek örökös megválthatóságának kérdése.
April 28-án Kerületi ülés. Előlülők Dubraviczky, Császár.
Az Előlülő napirendnek teszi fel: Lehetnek e a Curiale regala beneficiumok örökös urbarialis Contractusok tárgyai? – PÁZMÁNDY indítványt tesz hogy ha azon kérdés, birhat e a nemtelen nemesi jószágot? elhalasztatik, a feltett kérdést is el kell halasztani mert a kettő szoros kapcsolatban van.
DOKUS mind a sajátságot, mind a capacitást megadni kivánván, azt itt felvétetni ohajtja, de ha fel nem vétetik, mind a duntaxat szót,* mind a Curiale iránti pontot kihagyatni, s akkorra halasztatni kivánja, midőn ex asse fog a capacitás kérdése pertractáltatni, ne hogy az: hogy a nemtelen nem birhat, még törvény által felállitva eddig nem lévén, itt melleslegesen felállitassék.
V. ö. 336. l., 3. jegyzet: ratione duntaxat praestationum, laborum et datiarum.
BREZOVAY elébb tudni akarja mit értünk a proprietás alatt, ha azt értjük hogy a földes uri jurisdictiotol mentt legyen, erre reá áll, ha azt hogy a telekkel szabad tetszése szerint bánhasson, erre reá nem áll, különösen azért mivel a 1: 40.* meghagyatott, s már az usufructuatio kérdésében eldöntetett, hogy az úri tulajdonosságnak fel kell maradni. – Erre
Hármaskönyv, I. 40. (V. ö. … l.)
BEZERÉDY felelvén: meg nem foghatja, hogy a szabad alku, s egyeség utján történt vétel hogy bánthatná a földes úr tulajdonát, – egyébiránt az Usufructuatiobol vagy az 1-ső czikely 7-ik §-usábol* vett erősségre azt feleli, hogy az még nem törvény, csak Circulare conclusum, megyéje részéről valamint akkor midőn azon §. felforgott, a proprietásra, és igy a §. ellen adatott a voks, úgy országos ülésben is utasitása szerint az ellen fog voxolni, mind principiumára, mind alkalmaztatására nézve. Egyébiránt is ott a 40: 1-ae s 30: 3-ae* feltartattak, lássák tehát a RR hogy a két székről szólló példa beszéd ne illjék majd ezen állapotra.
Iratok, I. k. 261. s köv. l.
Hármaskönyv, III. 30. V. ö. 140. s köv. l.
A tanácskozások zavarodni kezdenek, majd ez, majd amaz kérdés tétetik tárgyúl.
BALOGH: Kettő volt tegnap a kérdés: 1. lehet e a datiákat megváltani, 2. lehet e a telket sajátképen megvenni. Az első eldöntetett, kivánja a másikat is eldöntetni. Nem ugy áll a kérdés, tartozik e az úr kárpótlás nélkül, de még nem is úgy, tartozik e kárpótlással telkét a jobbágynak oda engedni? ha nem csak úgy, megengedtetik e hogy szabad alku utján emancipáltathassék a jobbágy? Ha egy király 16 éves korában országokat birhat, ha egy különös személy 30, 40 dominiumot birhat, ugy hiszi a bár szalma fedél alatt lakó, de századok óta az ország terhét viselő jobbágy is csak megérett már arra hogy 30, 40 holdat megvehessen, s birhasson.
RÉPÁS mindezen jusokat megadja, ő a telekbeli constitutivumra nézve kivánja itt a proprietás megszerezhetését kijelenteni, ez alkotványunkat nem hogy gyengitené, sőt erősiti.
SISKOVICS: A jobbágyot nézi mint arendást, és mint embert – mint arendásnak már megengedtetett, hogy adózásait megválthassa, úgy tetszik mint ember már megérett arra hogy személyére nézve is örökös tutela alatt ne maradjon, s azon rabszolgaságra ne szoritassék, melly alól törvényeink már rég fel mentették.
NAGY PÁLnak több izbeli előadásai azon sark körül forognak hogy ő demarcationalis lineat von magának a nemesi jószág, és a Contributionalis fundus között – az elsőre nézve nem ád engedelmet a jobbágynak. Könnyü a külföldről beszélni, ott mindenki fizet adót, itt az adó véget kitűzött fundust fel kell tartani. Nem akar oly amphibiumot teremteni, a mellyről nem tudja hogy minő terhet fog viselni. Ha philantropice kellene szóllani, ő is elmondaná, hogy ki a statusba jött lakni, egyenlő jussa van a status minden jóvoltára; de ebből az következnék, hogy fizessünk hát minnyájan. Ezt ő reá nem bizták, s azt tartja hogy addig legalább mig erre reá hajt az idő, a nemesi birtoknak, az adózótól el kell különöztetve lenni. Ellemben midőn arrol van szó hogy a Contributionalis fundus körében a földes úri viszonyok minéműségéről rendelkezzünk, t. i. szabad legyen e úgy meg alkudni hogy a jobbágy ne robotozzék s a t. hanem fizessen évenként; vagy: ne fizessen évenként, hanem tegye le egyszerre a Capitalist, mind ezt szabad alku utján? – ezzel bizon nem hiszi hogy oly nagy kérdés dőlne el, mint midőn a National Conventben decretálták az emberi jusokat,* mert megveszi telkét a jobbágy minden rajta fekvő terhekkel, abban pedig nem nagy egyenlősége fekszik az emberi jusoknak, hogy egy fizessen más ne fizessen. Azomban az uri, s jobbágyi viszony tökéletes megszüntetéséről szóllani talán még jókor volna, mert ő ha just ád a jobbágynak hogy telkét meg vehesse, kiván neki egyszersmind biztoságot nyújtani, hogy hoszas kártékony pereket nyakába ne varjanak, hogy birtokában biztos legyen, nem pedig hogy telkét, s végtére még pénzét is elveszitse. Ezen biztosság nélkül csak ki zsebeljük s végtére se telke se pénze. A nemes ember maga birtokára nézve, ha szereti a bizontalanságot, ám lássa; de a parasztnak ha ád valamit, ő úgy akar adni hogy abbol őtet többé senki ki ne játzhassa.
Az 1791-i Constitution proklamálta elsőnek az emberi jogokat (Déclaration des droits de l'homme et du citoyen).
Gr. ANDRÁSY szintén kivánja megkülömböztetve látni a nemesi birtokot az adózótul, de anomaliát abban nem lát; hogy nemtelen nemesi jószágot vehessen, s attol, vagy is annak haszonvételétől mint eddig a házi pénztárba adózzék. Mystificálni nem akarja a szegény jobbágyot s úgy hiszi, ha azt mondják a RR. hogy perennaliter megválthatja telkét, csak úgy érthetik hogy tőlle azt többé el venni ne lehessen. De ha anomalia lenne néki több birtoki biztoságot adni, mint magunknak van, döntsük el elébb az aviticitást.
PRÓNAY: A curiale beneficiumok kérdését is itt felvétetni, nem pedig Pázmándyként elhalasztatni kivánja mert vannak sok községek, mellyek minden territoriale beneficiumokat birnak, ha egy birhat, miért nem a többi is. Egyébként a La Motte tegnapi ellenvetéseit felfogva az aviticitás és successiora nézve, azt tartja, ez a Juridicumra való, s ő abba nem ereszkedik, ámbár meg van győződve hogy az csak ügyvédnek, birónak hoz hasznot, kárt ellemben a nemzeti iparnak. De ha fel marad is, mind egy akár nemes akár nemtelen kéznél van a birtok. Hallotta azt is hogy terjedékenyebb jusok következnének ezen engedélyből. Ő jövendőt mondani nem tud, de valamint igaz hogy sziv és ész privilegiumhoz nincs kötve, oly igaz hogy ha megérik a nép azon terjedékenyebb jusok gyakorlására, azt követelni fogja, s azt tőle többé semmi hatalom el nem veheti. (Zajos tetszés.)
LA MOTTE ujra kikél a principium ellen. A törvényekből a birtok birhatásra vett gyámokra azt feleli, hogy azok csak temporaneus, és minden nemes által elvehető birtokrol szóllnak, minden birtok donatión alapúl, s e szerint mi nemesek is csak usufructuariusok vagyunk, a 1-ae 9-us igaz, mondja hogy libere uti frui possit,* de nem mondja hogy libere vendere possit. A melly Communitások magokat eddig kiváltották, azt a nemesek köpönyegje alatt tették, Ha 8, 9 millio ember haszna tekintetet érdemel, bizon az egész haza, a constitutio még nagyobb tekintetet érdemel, azon 9 milliónál van a physica erő, ha még a legislatióba is béfolyását megengedjük, mi lesz az executiva hatalombol? De neki magának is lesz e oly személyes bátorsága, mint most van? Nationalgárdára fog szorulni. A szónok még arra sem áll, hogy a capacitás, és sajátság kérdése még csak voxolásra is kerüljön.
Hármaskönyv, I. 9.: A nemesek „iustis eorum iuribus et omnibus proventibus intra terminos territoriorum suorum adiacentibus liberam semper, prout volunt, fruendi habent potestatem”.
MARCZIBÁNYI osztozik a Gr. La Motte aggodalmában, a datiák megváltásábol nem akarja következtetni, hogy minden földes uri jurisdictiotol is függetlené tétessék, ez mélyen bevág a Constitutio Systemájába. Támadna oly néposztály, melly se maga nem venne részt a repraesentatioban, sem más által nem repraesentáltatnék, s valjon mi tartóztatna hogy valamint most a két tábla közötti viszonyrol mondatott hogy úgy állunk mint 700.000 – 500-hoz úgy nekik is részt ne adjunk oly irányban, mint 8 millio – 700 ezerhez. Nem mondja jó, vagy rosz, de mélyen bevág a Constitutióba, ő e részbe voxolni nem fog.
Voxolás végett feltétetik a kérdés igy: megválthatja e a jobbágy maga telkét örökösen sajátképpen?
BENYOVSZKY: Ezen kérdés alatt a Capacitást látja lappangani, ez pedig arra visz, kell e nemest jobbágyal jusok egyenlőségébe hozni, egyik lépés a másikat húzza, ő a feltett kérdésre csak úgy tud voxolni ha legyen e aequalitás jurium. Ifiabb korában, midőn mint halgató jelen volt, akaratja ellen is éljent! kiáltott az ilyen tulságokra, de lecsillapodik a felhevülés, ő nem akar ily intézet által morvává, németté lenni, kiván magyar maradni, s inkább nevelni, késziteni a népet, hogy eljusson a miveltség azon fokára mellyről jusait követelhesse.
MAJTHÉNYI (B[ars]): A posonyi követ azt állitja, hogy magában ezen kérdést, az egyenlőség ideája nélkül megfogni nem tudja. Értelembeli tehetséget vitatni nem lehet, de hogy ezen kettőt egymástol elválasztani lehet, valamint Poson megfogni nem tudja, úgy Bars igen is tudja. Hogy követ úr ifiabb korában éljenre hajlandóbb volt, igen természetes, ezzel mind igy voltunk, de kivánnám, hogy túlságnak ne neveznénk más követ mondását, mert nem tudjuk minő kútfőből jőnek az ily állitások. Hogy ha repraesentatioba részesitetni fog a nép minő következést húzand e? maga után? jósolni nem tudok, de azt tudom hogy oly ivadékrol szóllunk, mellynek még születnie kell. Századokra előre számolni ki képes? Egyébiránt a Jász Kún Kerület, a Királyi Városok, s más privilegiálttak, részesitettek a törvényhozásba; minő kárt szenvedett e miatt alkotványunk? megfogni nem tudom, s nem hiszem hogy csak egy perczenetig is rövidebb ideig álljon alkotványunk a miatt, ha nemtelen polgártársainkat a haza érdekéhez csatoljuk. A repraesentatio egyébkint is személyhez van ragasztva, s igy engem, se politicus, se törvényes tekintet nem tartóztat, hogy a proprietás kérdését a RR teljes figyelmébe újra is ne ajánljam.
A kérdés tehát megállott igy: A jobbágy megveheti e a maga telkét örökös sajátságképen? – igenre voxoltak Sopron, azon reménységben hogy a birtok birhatásához a RR birtoki biztoságot is csatolandnak. Trencsin hasonló értelemben, Nógrád, Szala, Liptó mind a mellet is hogy a datiák megváltására nézve a perennalitás ellen voxolt, a felforgó kérdésben kevesbb praejudiciumot lát. Komárom, Somogy, Bars, Győr. Baranya, Tolna, Zólyom, Zemplén, Ungh, Ugocsa, Bihar, Csongrád, Békés, Csanád, Arad, Temes, Torontál, 22 megye. Jász Kún és Hajdú kerületek. Nemre voxoltak: Poson, Nyitra, Vas, Honth, Veszprém, Fejér, Esztergom, Pest, Árva, Bács, Thúrócz, Posega, Abaúj, Szathmár, Szabolcs, Szepes, Gömör, Borsod, Heves, Bereg, Torna (!), Marmaros, Krassó, 23 megye, Horvát Ország, Turopolya. Nem voxoltak Szerém, a Clerus, a Királyi Városok kik egy voxba connumeráltatni mindég ellenkeznek. Jelen nem voltak Sáros, Mosony, Verőcze. – És igy a többség megtagadta a proprietást. – Kik az igen szónak ezen kérdésben baráti vigasztalásokra szolgálhat, a közvéleménynek azon hatalmas előhaladása, hogy ez előtt kevés évekkel, a tulajdoni jus kiterjesztésének baráti, csak nem gúnyal illettettek, és fuit vox clamantis in deserto, most 22 megye adta reá voxát, ez mindenesetre tiszteletre méltó kisebb szám. Mig országos ülésre kerül a dolog: két, három megye nagy változást tehet, de ha nem tenne is, a jövendő kifejlésnek magva vetve van.
Talán nem tevénk kedvetlen dolgot hogy ezen nevezetes kérdést bővebben adtuk, jövő levelünkben szintén ily bőven adandjuk a 29-ik s 30-ik Aprilisi üléseket is, mellyeknek ábrázolatja rövideden abban áll, hogy a Capacitás megadásának baráti indirectus utakon iparkodtanak teljes erővel a 27-ik aprilisi végzésnek terjedékenyebb hatást, s resultatumokat adni, és a capacitás kérdését, sértetlenül a Juridicum idejére halasztani, az ellenkező fél pedig a 27-iki végzést következményeire nézve mentől jobban megszoritani és a capacitás kérdését a Curiale regale beneficiumok iránti perpetuus szerződések megtagadásával, indirecte anticipálni. Az elsőre nézve a liberalis felekezet lett nyertes, mert világosan törvénybe fog menni, hogy a datiáktol, s minden földes úri adózásoktol a jobbágy magát, egyszerre letévén alku szerint bizonyos summát, örökre függetlené teheti. A másodikra nézve az ellenkező fél nyert, mivel voxok többségével megállapitatott, hogy a Curiale regale beneficiumok örökös urbarialis contractusok tárgyai nem lehetnek.*
Részletesebben olv. a következő szám alatt.
Május 1-ő s 2-ik napján az urbariumba tovább haladván, úgy szóllván mindenben, egész a helységi birák s jegyzők választásáig, kevés változtatással megállott az Országos redactio. Nevezetesség alig fordúlt elő.* A királyi rescriptumra adandó válasz végett kirendelt küldötség még nem referált.
Részletesebben 354. s köv. l.
