a) 1833 április 29–30 Kerületi ülések. Tárgy: A curiale regale beneficiumok örökös megváltásának kérdése.
a)
1833 április 29–30
Kerületi ülések.
Tárgy: A curiale regale beneficiumok örökös megváltásának kérdése.
1833 április 29–30
Kerületi ülések.
Tárgy: A curiale regale beneficiumok örökös megváltásának kérdése.
April 29-én kerületi ülés.* Előlülök Dubraviczky, Császár.
Itt oldalt ceruzával Kossuthtól: NB a 2-ik lapnál kell kezdeni írni, és jelesen ott, ahol a ceruzával le van húzva „Itt látja idejét” és ez hónap után reggeli 8 órakor hozzám legyen leírva hozva – egész végig. (A ceruzajelzet valóban bent van a szövegben a megjelölt helyen. Az utasítás utóbb tintával át van húzva; nyilván a másoló jurátusoknak szólt.)
CSÁSZÁR: Napirenden következik a 2-ik §. azon része, melly arrol szól, valjon a Curiale Regale beneficiumok lehetnek e örökös urbarialis szerződések tárgyai vagy nem?*
V. ö. 336. l., 3. jegyzet.
BEZERÉDY: Talán van egy harmadik kérdés is, t. i. hogy hagynánk a Juridicum Operatum idejére, mint hogy a nemesi jószág birhatásának kérdésébe, a hová tartoznak a Curiale regale beneficiumok is, sok tekintetű viszonyok vágnak be, mint az aviticitás, praejudicium s a t.
CSÁSZÁR: A nemesi javakra nézve nem ellenkezik, de a Curiale regalék kérdése amattol egészen külömbözik, mert korcsmának, mészárszéknek, vásári jognak s a t. használlását sok helyüt eddig is birta a jobbágyság, ámbár nemesi jószágot nem birhatott.
PÁZMÁNDY: Ezzel a nemesi jószág birhatásának kérdését szoros öszvefüggésben látja. Ugy
NAGY PÁL is. Már a mult ülésekben többször megemlitetett hogy az örökös birhatás megengedése, a nélkül hogy az aviticitás, fiscalitás kérdései egyszersmind eldöntetnének, csak bizontalanná tenné a paraszt állapotját. Maradjon a nemesség ha akar tovább is birtokának bizontalanságában, boldogitsa maradékit firol fira, unokárol unokára hagyott invalidatorius perek átkával, maradjanak dülő félben a per alatt lévő faluk, Curiák, zárja el magának tovább is a nemzeti ipar előmenetelét, de a parasztra ne árassza ki a prókátorok s perek átkát; s azért utasitassék a kérdés oda, hol az ex asse fel fog vétetni.
SOMSICH: Akár hogy bujkálunk is, a Curialitás terminologiája alatt fortélyeskodunk, a párt csak ugyan két felé oszlik, egyik földbirtokot akar adni a parasztnak, a másik nem.
Gr. ANDRÁSSY: Még a tegnapi végzést sem látja egészen tisztában. Azt határozták a RR hogy telkét sajátságképen örökösen meg nem veheti a jobbágy, de az úri munkátol, adózásoktol magát megválthatja. A következésekre nézve jobbnak látná a birtokosság kérdését minden oldalrol itt felvenni. Alig van ország, hol több féle vagyonosságú, miveltségű nép osztályt lehetne találni mint Magyar Országban. A törvényhozás kötelessége módot nyujtani, hogy fáradozásai után nyert tőkéjét minden osztály biztosithassa. Nincs tehát intézkedés, melly mindenik osztálynak voltakép megfelelne. Az usufructuatio a legszegényebb osztály szükségeit fedezi. A vagyonossab rész már nagyobb tőkét szerzet s magát az úri adózásoktol is meg válthatja, ma a robotnak, holnap a kilenczednek, holnap után a füst pénznek kapitálissát le teheti. Ha bár a telekbeli proprietást in idaea megadnánk is, ez által néki materialis hasznot nem nyujtanánk, most is nehéz elhitetni a jobbágyal hogy a föld az úré, hát ha még az usufructuatiót is megveszi, ha magát a datiáktol megváltja, nem lehet irott törvény melly vélle elhitetné, hogy a föld nem az övé. S valóban nem is maradt egyéb fel, mint a földes uri jurisdictio, ez pedig nem lesz nagyon terhes, mert csak azt eszközlendi, hogy fundusát contributionalis tartozásban elfoglalni nem fog lehetni.* De van még egy harmadik osztály is, melly értelmi kifejlésére, vagyonosságára nézve sokkal feljebb áll, ezen osztály kivánságának csak a nemesi birtok megszerezhetésével lehet eleget tenni. Ez 1. nem újság, mint azt számos törvényekkel bizonyitja a szónok. Egyedül Verbőczy 3. 30-dik czimjének félre magyarázata szülé azon balvéleményt, hogy a nemtelen sajátságkép nem birhat földet, ámbár világosan ott van hogy csak: in terris Domini sui.* 2. A nemesség hasznára is szolgáland, mert a vevők száma szaporodásával, a birtok árát felemeli. 3. A moralis erő, s nemzetiség nagy lépést tesz előre. Most mintegy 180.000 férfi vesz részt a magyar alkotvány jóvoltában (az asszony okat oda számlálni nem meri). Ezek közül hány van szegényebb, mintsem hogy az alkotvány áldásaival élhessen, hány költi külföldön jövedelmeit. Igy csak a mi ezek lehúzta után fenmarad, annak van valódi érdeke az alkotvány fentartására. Itt látja idejét, hogy minden nemtelennek nemesi javak birhatását engedjünk a nélkül hogy a házi pénztárba való adózástol felmentenénk, s igy őket az alkotvány érdekeibe kapcsoljuk. Minden alkotványos institutióknak meg kell előzni a nép szükségét, külömben vagy a népnek, vagy az institutióknak szakadni kell.
Adóhátralék miatt a jobbágy nem veszítheti el telkét, mivel annak birtokosa a földesúr.
Hármaskönyv, III. 30. 7. §: rusticus praeter laboris mercedem et praemium, in terris domini sui, quantum ad perpetuitatem nihil iuris habet, sed totius terrae proprietas ad dominum terrestrem spectat et pertinet.
DUBRAVITZKY úgy vélekedik, tegnap előtt nem a Capitalis letételéről, hanem arrol volt szó, valjon szabad e az évenkénti census iránt örökös szerződéseket kötni? úgy következett a 2-ik kérdés: hogy szabad e a telket is örökösen megváltani. Most talán az következik ha fel kell e a Capacitás kérdését ex asse venni?
DOKUS: Ugy tartja, az hogy a jobbágyi adózások megváltása iránt szabad örökös kötéseket tenni, már el van döntve, most az a kérdés, lehet e ezeket a Curiale regalékra is kiterjeszteni? Ő kivánja a Capacitás kérdését ez asse felvenni, de ha fel nem vétetne, a Curialékat is elhalasztani. – NOVÁK szintén szoros öszeköttetést lát a kettő között. MARCZIBÁNYI és MAJTHÉNYI (Bars) ellenben nem látnak s ők a nemesi jószág birhatására nemmel, a Curiale regale kérdésére pedig igennel fognak felelni. – Többen, de kivált PÉCHY úgy akarják a tegnapelőtti voxolást magyarázni, a mint feljebb közbevetőleg Dubraviczky emlité.
NICZKY (Vas): A Capacitás megtagadására nem tudja az itt hallott szomoru következéseket alkalmaztatni A nemesi birtok mindég ment marad az adótul, bármi kézen legyen is, betódul német, morva s a t. ide fekteti pénzét, s a magyarságnak vége van. Második fő tekintet hogy a nép nem érett arra, hogy velünk együt tanácskozhasson, mi a birtokbol egyenesen következik. Majd ennek is eljő ideje de még korán van. Hát a szegény nemességről egészen megfelejtkezünk? egy részről a majoratus, senioratus, más részről a pénzes német, végre szolga lesz, a ki elébb úr vala. Adjunk materialis engedélyeket a népnek, de ne ollyast melly a másik részt semmivé teszi.
ASZTALOS szintén fél, hogy megrenditjük alkotványunk törzsökét mellynek ágai alatt 8 századig nyugodtunk.
PRÓNAY ellenben azon néposztálytol nem tart, mellynek birtoka van, inkább attol tart, melly örökké lábon van, mint a fürj. A kinek birtoka van, az védelmezni is fogja azt. Örvend hogy már 22 megye hajlott a tulajdon megadására, de látván minő convulsiókat okoz a kérdésnek csak megemlitése is, jobb lesz a juridicumra halasztani, talán némelly megyék még a dieta folyta alatt is hajlandókká lesznek megadni, a mit most megtagadtak.
BEZERÉDY szintén hatalmas czáfolással lép elő. A tulajdon úgymond csak ott van minden convulsiók felett emelve, hol sok a tulajdonos. A szegény nemességre nézve egyenest ellenkezőt lát, mint Vas. Alkotványi rendszerünk ellene van a szegény nemességnek. In Charta minden jusokban részes, de a valóságban nem, mutatja jelen állapotja, mint süllyed azon osztály, mellyben a nemzeti erénynek annyi csirája rejtezik, s valjon most midőn a nemtelen nem birhat nemesi jószágot, kik a nemesi javak acquisitorai? talán azoknak maradéki, kik Sz. István előtt vérekkel szerzették a hazát? Ezeknek alig maradt annyi helyök, hová régi pergamentjokat eltehetnék. A Nemzetiség elvesztésétől vett ellenvetés sem áll; mert azt senki sem mondá, hogy a ki nem naturalisált magyar, az jószágot vehessen.
Több követek világositani kivánták a tegnapelőtti kérdést.
BORSICZKY azt igen világosnak tartja. Micsoda a proprietas? Dominium directum et utile. A 22 megye tegnap a dominium directum jóvoltával akará felruházni a jobbágyot, de a többség csak az utilét engedte meg, t. i. hogy a jobbágyi adózásokat akár évenkénti, akár egyszeri fizetéssel megválthassa. A dominium directum még felmaradt; t. i. a földes uri jurisdictio, és örökösödés. Ki a jus romanum principiumait érti, máskép ezt nem is magyarázhatja. A ki a népnek valamit adni akar, roszabbat nem tehet, mintha azt mondja hogy a Curiale beneficiumok öszekötetésben vannak a capacitás kérdésével, ha elválasztjuk egymástol, lesznek kik az elsőre igennel szavaznak, ámbár a másodikat meg nem adják. De valjon jó lenne e most capacitást adni? Ösmérnek úgymond a RR, én liberalis vagyok, még is azt mondom: káros lenne. Én nem onnan megyek ki hogy a nép nem érett, ez nem nagy tisztelet constitutiónknak hogy 8 százados oltalma alatt nem érett meg a nép a sajátságra, hanem onnan hogy pénze nincs, ő nem vehet jószágot, hanem veszen holmi Chám, Lackenbacher* s a t. Mi nem csak szabadok lenni, de magyarok is maradni akarunk, végre azt sem tudják: honunk sváb vagy zsidó ország e. Én előbb módokat akarok nyujtani, hogy honosinknak pénzök legyen, akkor adom meg a capacitást.
Chám-ra I. 137. l., 2. jegyzet. – Lackenbacher Henrik és Bernát kereskedők 1824. okt. 24-én nemességet kaptak salamoni előnévvel és az ungmegyei Salamon-birtokot inscriptio gyanánt. Kereskedelmi érdemeiken kívül az 1809-i francia háborúra öt huszárt felszereltek, 1810-ben a zalamegyei Kanizsán 5000 frtos alapítványt tettek, az államkincstárral Bécsnek hússal való ellátására 1809., 1813. és 1814-ben kötött szerződéseiknek pontosan eleget tettek. (Orsz. Levéltár, Liber regius 64. k. 1013. l.)
BERNÁTH: Nem tudom hogy búvunk ki e dologbol, midőn azok is, kik magokat liberalisoknak valják, mint Trenchinnek lelkes követe, kit én is olyannak ösmerek, oly illiberalis elvet mond, minek a vagyon szerezhetés jusa, mig nincs a népnek pénze? ha ezen körbe hajitjuk a parasztot, abbol soha ki nem megyen. Valjon ezen elvre épitette e Pen Tamás* a szabadság hazáját, s nem arra hogy garas nélkül lévő embereknek polgári just, sajátságot adott? De instructio ellen meggyőződésnek nincs helye, ha lenne; szónoki tehetségemet utolsó véremmel kimeriteném a capacitás mellet. Most voxoljunk.
Penn William (1644–1718) a quekerekkel 1681-ben alapította meg Pensylvániát.
SOMSICH: Visza emlékezvén minő vélemény uralkodott ezen tárgy felől 20 évek előtt, megfontolván minő uralkodik most, azt tartja, el kell a mondandókat mondani, bár ha parentatiója lenne is a capacitásnak, talán megadja az Isten hogy néhány év mulva létre jő. Különösen azon ellenvetésre hogy vidékiek öntik el hazánkat, azt feleli hogy ő nem fél a vidéki pénztől, de azt senki sem mondotta, hogy a ki birtokot akar venni, ne tartozzék tudni magyarúl, ezt örömest alá irja, tegyünk mindent a nemzetiségre. Legtöbbet vetik ellen, hogy a nép nem érett, nem nevelt. Ugyan miből legyen? földje kevés, robotba, vármegye szeribe dolgozik, adót fizet, miből nevelje gyermekét? Az iparnak ingert kell adni. Az örökös birtok szerezhetés ipart, ez vagyonosságot szül, ekkor lesz miből nevelni gyermekeit. Ezen kérdés a nélkül hogy a tulajdont csak távolrol is sértené, oly erősre szőheti a bizodalom kötelét nemes és nép között, hogy ellenséginknek rettenetesek, barátinknak hasznosak lehetünk.
A Capacitásnak kérdése e szerint tovább is vitattatván, ismét oda fordúlt a tanácskozás tengelye, hogy mit kell a tegnap előtti határozás alatt érteni. – SZ. HORVÁTH, ki oly tűzzel enunciálta magát a Capacitás mellet, kijelenté, hogy a jobbágyi adózások örökös elengedését, csak az első szerzeményesnek kivánja megengedtetni. ÖTVÖS ellenben hogy ő utasitásánál fogva a proprietás ellen voxolt, de a datiák megváltása ellen nem voxolt. Némellyek nem akarnak voxolni mivel azt állitják hogy a redactióban meg van a kivánt értelem, mások ismét a redactio motivatiojábol s az 5-ik §-usbol* mutogatják, hogy csak a munkának évenkénti béréről szóll. KOTSI HORVÁTH az évenkénti bér felől irrescindibilisnek, az általános megváltás felől rescindibilisnek érti. – BORSICZKY felszóllitja a RRket, ha már most is ennyire külömbözik a hozott rendszabás értelme, minek nyujtanak perekre alkalmat, miért nem akarják felvilágositani! VAY szemrehányást tesz, hogy a dolgot erőltetik. BORSICZKY felel, hogy a ki voxolást kiván, az nem erőltett, mert az a többség akaratjának magát alája veti, az erőltet a ki voxolni nem akar. – A végzés másnapra marad.
Eredetileg a Proiectum V. art. 3. §-a (32. l.) V. ö. Modificationes 12. l., V. art. 5. §.
April 30-án Kerületi ülés: Előlülők a voltak. – A tegnapi kérdés folytatattván.
BALOGH ugy hiszi, tárgya sem lehet a diaetalis tractatusnak az: hogy az úr telkét ne inscribálhassa, ne ajándékozhassa, – ez mint eddig szabad volt, s ha ezen szabadságot megszoritjuk, dietánk satyraja lenne azon elvnek, hogy roszabbá nem kell tenni a jobbágy sorsát. Megkötése lenne az a tulajdonnak, a szabad használlásnak, a sziv érzelmeinek, mert azt sem engedné meg hogy az úr jót tegyen jobbágyával.
BENYOVSZKY: A phőnixhez hasonlitja ezen kérdést, melly mindig ujonnan támad fel hamvaiból. Eleintén, úgymond, mily szerény, mily ártatlan alakban jelent meg, talán el is fogadjuk ha hogy a kornak szelleme el nem fujta volna a leplet, s meg nem mutatta vólna magát azon oriás, kit elburkolt ama principium.
DOKUS: Nem csak oriásokat nem lát, de még csak embrióját sem látja annak, hogy az alkotvány valamikép sértetnék, hiszen nem nemesi birtokrol, de még csak nem is jobbágy telek tulajdonáról, hanem csak jobbágyi adózásokról van szó.
BALOGH pedig emlékeztet, hogy 9 millio áll hátunk mögött, melly ezen képzelt oriást ölelni csokolni fogja. – JUSTHnak ki elösmeré, hogy ilyes örökös szerződések köttettek eddig is, ha nem a principiumot kimondani veszedelmesnek tartá, azt feleli, hogy ő veszedelmesnek tartaná azon constitutiót, melly principiumát világosan kimondani nem meri. – KOMLOSYnak pedig ki Sz. István törvényéből mutogatá, hogy a parasztnak nem szabad magát az úr örököseinek praejudiciumával megváltani, azt felelé, hogy ha csak az jó, a mi Sz. István törvényében van, ugy citáljuk azt is, a melly úgy szóll: qui occiderit uxorem solvat duos juvencos.*
II. decretum 14, caput. Az idézet azonban nem pontos, mert a bírság a bűnös társadalmi helyzete szerint 50, 10 vagy 5 tinó.
KOMLOSY feddőleg szóll hogy a nemesi sarkalatos jusokat fel akarják forgatni, – erre PRÓNAY: kövesse meg magát követ úr, ilyes szégyenitő vádat küldőimre ne kenjen, tisztelje minden törvényhatóság vélekedését, valamint én tisztelem a követ úrét. – JUSTH: Improbatióknak nincs helye. PRÓNAY: Csak azt felelem ezen pirongatoriumra: harmadik országgyülésén vagyok itt, nem adtam okot ily szemrehányásra, de midőn ily érzékenyen bántja valaki küldőim czélzását mint Bereg; érdemetlen lennék Nógrád bizodalmára, ha elhalgatnám. – Sokan voxolást kiáltanak, JUSTH ismételve feláll, hogy ő még szólni akar a dologhoz, s minden persvasio ellenére sem engedé a consultatio bérekesztését, állitván hogy neki szóllnia szabad, azon követek is tehát kik egyébiránt bár előbb voltak felirva, a szóllástol el akartak állani, ujra beszéllettek, nevezetesen
NAGY PÁL: Valóban megitéltetjük magunkat, midőn azon kérdést mellyet oly nagynak kiáltunk, ily hévvel vitatjuk. Az a baj hogy egyik rész az oligarchián is túl akar menni, másik rész majd a democratiához közelit. Én magamnak demarcationalis vonást húztam az urbariumban. A Contributionalis fundus körében, a nélkül hogy a jobbágyot abbol kilépni hagyjuk, minden engedélyt örömest adok, s adhatok a nélkül hogy a nemesi jusokat csak távolrol is sérteném. Ezen körbe tartozik a felforgó kérdés is, és én egyet értek Barssal, hogy tanakodásinknak tárgya sem lehetne, s valóban szégyenünkre van hogy tárgya. Magában Africában is, ha úr és rabszolga kölcsönös szabad akarattal megegyeznek a manumissióban, megesik az. Mi pedig azt akarjuk, hogy ha megegyezik is, nem szabad; mert itt rabság a principium. Ez ellenkezik az emberiséggel, s mi azt enunciálnánk 1833-ban? De kivánom előre biztositani a parasztot hogy ha neki adunk valamit törvényesen, azt tőlle senki el ne vehesse, s örökké az övé maradjon, ugy azt is elhatároztatni, mi történik azon esetben ha hogy köz adóban adós marad. – Erre MARCZIBÁNYI helytelennek találja a rabszolgaság emlegetését, ha Sopronban talán úgy van, ám legyen, de az egész országrol nem lehet hasonlót mondani. – Mire NAGY csak röviden azt jegyzi meg, hogy Geographiája szerint Sopron nem fekszik Africában.
Végtére csak ugyan fel állitatván a kérdés: hogy midőn a datiak iránti perennalis szerződés megengedtetett, úgy értetett e hogy lehet egyszeri tőke fizetéssel is megváltani örökre minden datiákat, vagy nem lehet ? – Felszóllitás szerint első voxolt Poson t. i. BENYOVSZKY ezen szóval: redactio. CSÁSZÁR felszóllitá, hogy ép a redactio az, mit a töbség homályosnak látt. De BENYOVSZKY újra is a mellet maradt hogy a redactio nem homályos, nem zavar, hanem a világositás zavar, ő fél tőle – redactio. – Azon 19 megye tehát, Horvát Ország, s az Egyházi Rend, kik vele egy értelemben valának, többnyire a redactiora voxoltak. Ellenben 27 megye, a Jász Kún, Hajdú kerületek, királyi városok Lehet és igenre voxoltak. És igy nevezetes többséggel eldőlt hogy világosan be fog tétetni a redactióba.*
Az V. art. 2. §-ának szövege (v. ö. 336. l., 3. jegyzet) ily kiegészítést nyert: quin imo vigore ineundorum contractuum sibimet erga numerationem aversionalis cuiuspiam summae mutua dominorum terrestrium et subditorum libera conventione defigendae plenariam quoque ac perpetuo duraturam a praestationibus, laboribus et datiis dominalibus (salva iurisdictione dominali) immunitatem comparare. (Iratok. I. k. 296. l.)
Következék azon kérdés valjon a Curiale Regale beneficiumok lehetnek e örökös urbarialis szerződések tárgyai – ezt igen sokan a juridicumra kivánták halasztani, hol majd a Capacitás kérdésével együt felvétetik. Mások állitják hogy a kettő nincs összeköttetésben, s Asztalos és Borsiczky inditványai szerint a Curialet a Regalétol megkülömböztetni, s csak az elsőket elhalasztatni, a regalékat pedig elszámlálni kivánják. Eléb tehát igy tevődik a kérdés: Most, vagy in juridico? Utóbb ezen kérdés győz: redactio vagy módositás? 18 megye és a szabad kerületek módositásra 29 megye és Horvát Ország redactióra voxolt.
Majus 1-ő, 2-ik napjain s 3-ikának egy részén az Urbarium folytattaték, egész a 6-ik Art[icu]lus 6-ik §-áig. Többnyire meg állot a redactio. – Kevés érdekes vitatás – a melly volt a községi birák s jegyzők választásának s elmozditásának kérdésében. Jövő levelünkben adjuk.*
Olv. részletesebben 354. s köv. l.
