b) 1833 május 12, 13, 14, 15 Kerületi ülések. Tárgy: [I.] Az urbariale folytatása. A helységek előljáróinak hatásköre. A békebíró…
b)
1833 május 12, 13, 14, 15
Kerületi ülések.
Tárgy: [I.] Az urbariale folytatása. A helységek előljáróinak hatásköre. A békebíró. [II.] Vita a főrendeknek a válaszfeliratra tett megjegyzései körül.
1833 május 12, 13, 14, 15
Kerületi ülések.
Tárgy: [I.] Az urbariale folytatása. A helységek előljáróinak hatásköre. A békebíró. [II.] Vita a főrendeknek a válaszfeliratra tett megjegyzései körül.
[I.] Majus* 12. 13. és 14-én Reviczky s Markovics (Krassó) előlülésök alatt tartott kerületi ülésekben az úrbéri 4. 5. és 6. czikkely vétetett authenticatioba,* nem kevés rendetlenség és idővesztés között. Sok tárgyaknál el lévén a végzés felejtve, sokan az elvek uj vitatásába botsátkoztanak, és igen nehéz vala az előlülésnek visszavezetni a tanácskozásokat szükséges korlátjai közé, mire még a rendkivüli külön beszélgetések is járulának, mellyek minden praesidialis kérések daczára, annyira nevekedtek, hogy SZ. HORVÁTH felkelvén kereken kimondá: Ha igy tanácskozunk, vagy menjünk haza, vagy irassunk clamantest. Ezek miatt az is végeztetett, hogy ezentúl az authenticatio rögtön kövesse a szerkeztetést.
Innen Orosz kézírása.
A felsorolt articulusok, amelyek az úrbéri javaslat szövegének jóváhagyása során most ismét szóba kerültek, a jobbágyok földesúri adózásáról, az úrbéri szerződésekről és a községek belső igazgatásáról szólnak. V. ö. 310., 328., 335., 354. s köv. l.
A 14-i ülés végén nevezetes vala SOMSICH inditványa, melly két részből állott. 1-ör Küldői azt kivánják hogy a helységek előljároiknak hatalom adassék, a tüzveszély ellen szükséges rendeléseket tehetni, éjeli őröket felállithatni, s a mezőkön történt károkat megitélhetni s megbüntethetni. Lehet ugyan azt ellenvetni, hogy ezen tárgy nem e helyre való; de a szónok nem kivánja ezt itt ex professo felvétetni, jól tudván, hogy az más helyen fordul elő; de mivel itt a községek belső igazgatására nézve már intézetek tétettek, csak azt kivánja itt különös kötelességüknek meghagyatni az előljároknak, hogy ezen károkra ügyeljenek és szükség esetében büntetést is rendelhessenek. Most is meg van ez némely helyeken; de fő ügyelés nem lévén, csak rendetlenül vitetik e tárgy. – 2-or ha panasz vagyon a szegény adózó s más között, a nélkül hogy az uradalmi jusok kérdésben forognának, az előljárok a békebiróságot próbálni tartozzanak. Kárt azáltal senkinek sem teszünk, de hasznot végnélkülit szerezhetünk. Azt véli, hogy ezt itt egy különös §-ban meg lehetne ütni.
Ezen két inditványt DEÁK pártolá; az elsőt, mivel utasitása van, hogy különösen a mezőbeli kártételek gátlását eszközölje; ez pedig eddig is azért vala lehetetlen, mert a helység előljároinak még jobbágy társaikra nézve sem vala semmi hatalmok. Akár tehát most, akár a kereskedési munkálatban fog ezen tárgy határozás alá vétetni, ő annak érdemében intézeteket kiván. A mi az előljárok békebiróságát illeti, útasitása e részben halgat ugyan, de tudván, hogy küldői szivesen óhajtják mind azt, a mi az igazságnak olcsóbb és serényebb kiszolgáltatását eszközli, ő az inditvány ezen részét is támogatja. Sokkal több fekszik ebben, mint első tekintettel látszik. Még most ugyan a perek biráját meg nem határoztuk, de az egyeztetési hatalmat és hitelességet a helységek előljáróira bizni csak azért is óhajtaná, mert vajmi édes minden emberre nézve, magához hasonlók előtt panaszkodni. Az egyeztetést pedig, mellynek alapját, a bizodalmat, a földesúr parancsoló szava gyakran elfojtja, sokkal könnyebbé teszi a hasonlók közbenjárása. Nincs a külföldnek egy intézete is, mellyet ő inkább kedvelne, mint a békebirák; mert ezeknek béhozása által kevesedik a perek száma s kivétetik a perlekedések magva az ügyészek termékenyitő kezeikből; elfojtatik a gyülölség és ellenségeskedés első csirája; s igy a békebirák csak köz boldogságra vezetnek.
JUSTH Somogy és Zala inditványaikban annyi szépet és felségest lát, hogy annak idején s helyén ő bizonyosan legforróbb pártolóji közé álland. De most itt helyök nem lévén, azokat a publico-politicum, juridicum és commerciale munkálatokra utasitatni akarja. – Ezen véleményben a többség is osztozék.*
V. ö. Kölcsey, VII. k. 225 s köv. l.
[II.] A Majus 15-i kerületi ülésben a főrendek viszonizenete került napirendre: mellynek elején a fő RR azt mondják hogy vólnának észrevételeik, de tekintetbe vévén, hogy a rendszeres munkák sorozatjára nézve a kegyelmes királyi szándékhoz járultanak a RR, azon észrevételeikkel felhagynak.*
Iratok, I. k. 216. s köv. l. V. ö. 378. l.
Ennek hallásánál TÖRÖK nem titkolhatta azon méltó fájdalmat, mellyet az itt uralkodó elv benne szült, hogy t. i. a főrendek csak azért halgatják el észrevételeiket, mivel a RR a K[egyelmes] válaszra reáálottok. Sokszor hallotta már a szónok, hogy méltó bizodalmatlanság forog fen a két tábla közt: ennek okát pedig ily nézetekből könnyen kitalálja. Azon elv, hogy mivel a királyi szándékhoz járulunk, azért a főrendek is felhagynak minden észrevételeikkel, fájdalom, azt foglalja magában, hogy akár mit kivánna a király, az a főrendek által elfogadtatnék; ellenben akár mit kérnének törvényest és igazságost a RR, s azt a király nem adta volna elő, ők hozzá nem járulnának.
DUBRAVICZKY: Igaz, hogy szebben hangzott volna, ha a főrendek hozzájárulásunk felől semmi észrevételt sem tesznek vala. Különös az általok előhozott ok ugyan; de nem szükséges, hogy itt mélyebb vizsgálatjába ereszkedjünk. A Diurnumokra nézve örömöst fogadom el a főrendek azon nyilatkozásokat, hogy minden esetre, midőn ezen tárgy systematice elő kerülend, a teher viselése, s felosztása tekintetében kifejlendő nehézségeket a RR bölcsessége az osztó igazság szerint el fogja intézni.
BÖTHY osztozik Aradnak véleményében, mert a törvényhozó testnek nem czélja, hogy a királyi akarathoz járuljon, hanem hogy azt tegye, a mit törvényesnek és hasznosnak lát.
GR. ANDRÁSY sokat olvasott életében, de a fő RR principiumát soha és sehol nem lelte. Hiszi ő, hogy ő felsége szándéka jó; de kivánja, hogy valamint azt mindig minden oldalról megvizsgáljuk, ugy szinte a főrendek is ebeli kötelességöket teljesitsék.
PRÓNAY ki Aradnak véleményét tökéletesen magáévá teszi, nem lehet egy értelemben Pestnek követjével, hogy a főrendek igy értették volna a publico-politicumba való fentartásaikat. Csak magok jusaikat kivánták fentartani, mivel igazságosnak nem vélik, hogy azok is fizessék a megyebeli követeket, kik személyesen jelen vannak; mellyről fenálló törvény is vagyon.
BALOGH: Nem ujság előttünk, mit a főRendek mondanak, hogy azért nincs észrevetelök, mivel a k[egyelmes] válaszra állottunk; ezt már régen tudtuk s ez mindig igy volt. De hogy azt most világosan ki is mondják, az váratlan, mivel ezáltal nyilván megvalják, hogy nem függetlenek, s igy a törvényhozásban szabad just nem gyakorolnak. A főrendeknek ezen nyilatkoztatások oly reactiot okoz, hogy ha a k[egyelmes] rescriptumban megállapitott sor a töbség által már el nem volna fogadva, én mindjárt ellene voksolnék. Kár, hogy ezen reactiot el kell fojtanom.
ROHONCZY a dolgot természetesnek látná, ha ugy tekintené a főRt mint minisztereket; de mivel egyenlő jusuk van a törvényhozásban s ezért egyenlő kötelességök van a szabad tanácskozás fentartására, ha most nem felelünk ezen kifejezésökre, csak akkor fognak a RR inditványaira állani, ha az a királyi szándékkal megegyez. – HERTELENDY előtt igen váratlan a főRR által felállitott elv; semmi servilis kifejezésre nem akar állani. Pesttel egyet ért, és szükségesnek tartja a főRRnek megirni, hogy már a kérdés vitatása alkalmával többen fentartották magoknak a publico-politicumra ezen kérdésnek bővebb vitatását. – BEZERÉDY véleményét már többnyire mások által előadva látván, csak azt jegyzi meg hogy a főRR csak 2 tárgyról szólnak, noha ezeken kivül még több volt izenetünkben, mint példáúl a praeferentialékról, a szemrehányásokra való felelet s a t. Természetes, hogy miután ezek felől nem szólnak, véleményeinkkel tökéletesen megegyeznek; – ezt szóba kell hozni.
KOMLÓSY azon szavakból, „felhagynak az ellenvetésekkel etc.” nem csupán azt huzhatja ki, hogy egyedűl a királyi akarathoz járulásunkért nem akarnak felelni; hanem mivel ezáltal megegyeztünk a főR nézeteikkel, szükségtelennek vélték a további vitatást. Ezt szó nélkül nem hagyhatja KLAUZAL, ki ezen szempontból nem látja a dolgot, hanem tökéletesen megegyez Araddal. – Inconstitutionale principiumot fejtenek ki a főR melly ugy hangzik, mintha ministereket akarnának játszani s minket arra kénszeritni, a mit a király kiván.
Meghagyattatik Paloczynak, hogy ezen nézetek szerént készitse a RR feleletjét.* (Azon* kérdés hogy Horváth Ország a diurnumok iránt minő tekintetbe jő, következni fog.)*
V. ö. Kölcsey, VII. k. 227. l.
Innen ismét Kossuth kézírása.
A horvátországi napidíjak tárgyalásáról szóló részt olv. 392. s köv. l.
Majus 16-án és 17-én a KK és RR kerületi üléseikben folyton az eddig elhatározott urbarialis törvényczikkelyek szerkeztetésével foglalatoskodtak, – semmi érdekes sem fordult elő.*
V. ö. Kölcsey, VII. k. 229. l.
