a) Néhány beszéd a julius 13-iki országos ülésről a vallás tárgyában.
a)
Néhány beszéd a julius 13-iki országos ülésről a vallás tárgyában.
Néhány beszéd a julius 13-iki országos ülésről a vallás tárgyában.
A K és Rendeknek mult levelemben közlött 13-ik Juliusi 60-ik országos üléséből megjegyezzük még
BÖTHYnek beszédje közben tett némelly mondásait: t. i. általánosan emlékeztetvén a Statusokat hogy miben egyeztek meg a FőRR, egyet még is, nehogy igazságtalan legyen mivel dicséretökre válik, kéntelen megemliteni: u. m. a temetőket. A FőRR első válasz izenetében olvasván a törvényhozói bölcs előrelátásra való hivatkozást, midőn ezt a temetőket tárgyazó pontra alkalmaztatja, nem győzi eléggé csudálni a FőRR mély bölcsességű előrelátását, kik átlátván, hogy az ezer indulatok által izgattatott emberi gyarlóság miatt az életben tökéletes egyetértést elérni nem lehet, módot nyujtanak, hogy az indulatokbul ki küzdött tetemek legalább a siron tul békés egyetértésben nyugodhassanak. A többi pontokra nézve oly alakban látja a FőRR megegyezését, hogy inkább ellenkezőt várt volna. Ő ugyan is természetesbnek látná, ha hogy az eddigi törvényeken tul terjedő kivánatoktál egyezésöket megtagadják, de az élő törvényeken ejtett sérelmek orvoslásában megegyeznek. Ők azonban éppen ellenkezőt cselekedtek. Az egyik postulatumot, az Ezeredbeli protestans káplányokat megadták, a sérelmek orvoslását megtagadták. Sajnálja hogy a FőRR gyengéded érzését soká nyugodni nem hagyhatja, mert nyilván kimondja hogy úgy ezt, mint a hasonló sérelmeket szenvedett nem egyesűlt ó hitűek ügyét ismét elő fogja terjeszteni, s beszédjét igy végzi: Ne is aggodjunk T[ekintetes] RR hogy hiában, hogy siker nélkül küzdöttünk. Fejünk felett lobog a világosság szövétneke, azt többé homályba boritni lehetetlen. A T[ekintetes] RR hazafi lelkesedése oly dicsőséggel vivta ki a vallás szabadságának ügyét, hogy az eljutván a közönséges tudományra, nem csak hazánk, de a sajtó segitségével az egész emberiség véleményének oltalma alatt helyheztetik. S amit ez fogot pártfogása alá, mit a haladott kor lelke parancsol, annak semmi hatalom sem képes ellentállani. Tul mentünk mi a Rubiconon és többé semmi elentállás bennünket visza nem tartóztathat. Látok magam előtt egy arany vidéket, mellyet addig csak kezeimmel valék képes érinteni, de biztosan reméllem, nem sokára lábaimmal is elérhetem.
BORSICZKY pedig ily formán szóllatt: Én a tárgyra nézve Szala V[ármegye] követének okainál fogva röviden csak azt mondom: le kell tenni. Nincs reménység hogy azon főRendekkel megegyezzünk, kiknek egy része nyilván azt meri mondani etiamsi lex condetur non obtemperabimus, másik része pedig azt állitja hogy negyven egynehány embernek mindnyájunk ellen, az ország minden törvényhatóságai ellen, collectivum vetoja van. Egyébiránt nem volt ugyan soha szokásban hogy a mi itt az izenetben nem foglaltatik, az vitatás tárgyává legyen, de mi után a főRR erre példát adtak, s azt amit én itt mint követ küldőim nevében kijelentettem, a mi azonban az izenetbe nem ment, tudatlanságnak, mesének nevezték,* engedjék a T[ekintetes] RR hogy ezt a palam publice megczáfoljam. Azt mondottam hogy a főRR táblája nem különvált test és igy collectivum vetoja nem lehet, s hogy a két terembe vonúlt tanácskozás csak az 1681. Sopronyi dietával veszi eredetét. Szóllottam mint követ, s kijelentettem küldőim véleményét, melly utasitásomban szóral szóra kifejezve igy van: (Felolvassa).* Azt mondottam tehát a mit mondani követi kötelességem vólt. A mi tulajon meggyőződésemet illeti: másut, ahol két kamara van, hogy a Pairek kamarája collectivus hozzájárulás, vagy ellenkezés jusával bir elösmerem. De hogy az nállunk is igy lenne, törvényhozásunk, s alkotmányunk typusánál fogva soha el nem ösmerem. Magok a fő RR elösmerték már a jelen országgyülésen; hogy a két tábla egy test, a Publico Politicumban munkállódott országos küldöttség pedig, mellynek azon két zászlós urak is, a kik engemet tulajdon azon állitásért tudatlansággal vádoltak, tagjai valának, az Operatum 6-ik lapján* ezeket mondja: In patria nostra SS. et OO. Regni comitialiter congregati consiliorum duntaxat causa non item quod separatum Corpus efficiant, in diversis coetibus integrantes unius ejusdemque corporis partes constituentibus consident”. Ezt azon zászlós urak sokkal az én beszédem előtt tanitották, midőn tehát tulajdon azon állitásért egy vármegye követjét tudatlansággal vádolnák hová háramlik ezen vádnak terhe? köz elitélésre bizom. – Végezetre el nem titkolhatom fájdalmas érzésemet, hogy tulajdon azon férfiak, a kik 1823-ban tüzzel, vassal, tisztviselők becsukásával, Curiák megtámadásával alkotmányunkat sarkából akarták kiforditani, a milly törvénytelen parancsolatokat akkoron bajonetek erejével igyekeztek végrehajtani,* most a törvény balmagyarázatjával akarják feltartani.
V. ö. 537. l.
A Jegyzőkönyv (II. k. 146. l.) tartalmazza a felolvasott szöveget.
Opinio excelsae regnicolaris deputationis motivis suffulta pro pertractandis in consequentiam articuli 67 : 1790/91 elaboratis systematicis operatis artic. 8. 1825/7. exmissae circa objecta ad deputationem publico-politicam relata. Posonii, 1830.
A megyei ellenállás megtörésén mint királyi biztos tevékenykedett Nyitra és Trencsén megyében br. Eötvös Ignác abaúji főispán, Sopron és Vas megyében gr. Cziráky Antal udvari kamarai alelnök, a mostani főpohárnokmester, ill. országbíró.
A PERSONALIS kivánta volna hogy a szólló követ maga is követte volna, a mit mondott, t. i. hogy a mi nincs az izenetben, az tanácskozásunk tárgya nem lehet. A mint szabadságában állott követ urnak a diaeták iránt maga véleményét előadni, ugy szabadságában van másnak is ellenkezőt hinni, – ő maga is az 1681-ki dietára nézve nincs követ urral egy véleményben, egyébiránt 1825-ben minden sérelem a haza köz megnyugvására elannyira orvosoltatott, hogy valóban az előbbi időkre visza menni szükségtelen.
Az ülés kimenetelét, ugy az itt is jóvá hagyott izenetet immár közlöttük*
V. ö. 555. l.
