40. Buda, 1837. december 24.
Kossuth levele anyjához: a közbeszóló ítélet után nincs sok reménye, de meggyőződését nem adja fel.
Ha gondoltam volna, hogy 17-ikben írott levelem csak 20-ikban jő kézhez, nem írtam volna, mert így hasztalan volt, miután 21-ikben a terminusnak vége lőn, s én az appellata iránt ítéletet vártam e terminuson.
Édes Anyám azt írja, hogy ami most még beteendő volt a perbe, betétetett. Ebből látom, hogy Benyovszky úr még mindég úgy nézi e pert, mintha stadiumai volnának, s lehetne tennivaló későbben is. Én hát nem fejeztem ki jól magamat. Én a dolgot úgy kívánom tekintetni, s az appellata kérdését olly nyilatkozással kívánom ítélet alá terjeszteni, hogy ha amaz meg nem adatik, a bíróság nyomban elhajíthassa a pálczát, mellyet az 1-ső decemberi ítéletében már előre eltört fejem felett. Itt tehát részemről a most és máskor tenni valók közt különbség nincs.
Köszönöm kedveseimnek, hogy meggyőződésemet követhetni nem ellenzik. Mást nem vártam.
Köszönöm a befőzött gyümölcsöt is, de többet ne küldjön édes Anyám. Ez elég 3 hónapra is. 3 hónap nagy idő, azalatt megszűnhet a küldözés szüksége s ha nem, megunnám szokásom szerint az egyforma, bár jó eledelt.
Édes Anyám nagy gonddal van egészségemre. Elhiheti, hogy nem vagyok oktalan gyermek szükség nélkül magamnak fájdalmat csinálni, vagy nem oszlatni, ha van. Hogy gyomorrendszerem romlott, az nem újság, s hogy idegeim naponkint gyengülnek, hogy fonnyadok, az igen természetes. De ezen orvos nem segít. Azonban egészségesebb vagyok, mint tavaly egész esztendőn át csak egy óráig is voltam. Pedig akkor ugyan kellett volna egészség. Édes Anyám ugyan azt mondja, most van szükségem egészségre, én ugyan szeretném tudni, minek? Ma vagy hólnap vagy egy hónap múlva, általában az 1-ső decemberi ítélet után, ugyan minek? Lelki erőmet ne féltse édes Anyám, annak nem parancsol testi baj.
Édes Anyám levélírásra sürget, s ha írok, azok, akik bírálják, örökké kifogásoznak. Én pedig, ha kínpadra húznak is, nem vetkezhetem ki lelkemből, nem ölthetem fel az ő gondolkozásokat. Aztán úgy fáj, ha letartóztatják leveleimet. Miért keresnek ebben balzsamot kedveseim? Van édes Anyámnak 4 jó leánya, 5 reményteljes unokája, ott keresse a vigasztalást. Én azt hittem, az 1-ő decemberi ítélet meggyőzte kedveseimet annak szükségéről, hogy szokni kell engemet felejteni.
Ingeimre kár volt vesztegetni azt a szép vásznat. Bőven beértem volna már én a régivel is.
A könyvekre nézve mosolyognom kell, hogy a Directoratus azért nem küld, mert attól tart, hogy ollyat küld, amit olvastam. Kár ettől tartani. Olvasott könyv jobb, mint semmi könyv. Aztán, hogy a múlt majus óta kijött könyveket nem olvastam, arról a Directoratus bizonyossá tette magát ajtóm lakatjával. Pedig ami azóta magyar, latin, német, franczia, angol nyelven kijött, elég egy emberéletre. De hiszen ezen felöl több két hónapjánál, hogy öszeírtam választásra egy hoszú lajstromot, s bizonyosan tudom, hogy katonatiszt urak szívesen voltak a Directoratusnak átküldeni. Azonban a Heckenast 1836-ki közlött lajstromából is kijegyeztem némellyeket, s küldöm a lajstromot. Fő ohajtásom historia: Mignet, Gibbon, Hume, Lingard s a t. A szépliteratúrából Lesage munkái francziában; angolban az újabbak, mint Cooper, W. Irving, Marryat, Bulwer s a t. Németben szeretném Goethét még egyszer olvasni, magyarban az 1838-iki Aurorát, a Tudós Társaság 1837-iki évkönyvét s Tudománytárát, s ami újabb van különben. De ha franczia könyvet kapok, egy szótárt kérek mellé, mert nem tudom, ha nem felejtettem-é sokat. 3 év óta többet olvastam angolúl.
István sógornak s az én kedves kis Pistámnak neve napja van. Küldje édes Anyám jó kívánásimat s Pistának egy kis ajándékot nevemben. Bámulva olvastam édes Anyám előbbi leveléből, hogy atyja fösvénykedik neki magános nevelőt tartani. Ugyan okos ember s olly igen jó számoló létére hogy számolhat olly fonákúl, hogy nem tudja, mikén egy ft a neveléstől elvonva, pénz tekintetben is ezer ft veszteség s egy ft nevelésre adva, ezer procent kamatot hajt.
Sajnállom, hogy nem vehetem e kedves terhet magamra; én Pistát szerettem volna Pozsonba, a Blaskovics drága, de jó intézetébe küldeni. De az 1-ő decemberi ítélet után már nekem nem lehet valami tennivalórul gondolkozni. Azért ő csak ne fösvénykedjék.
Áldás a beállott ünnepek alatt mindnyájokra Istentől. Hála és szeretet éntöllem.
Édes Anyámnak
engedelmes fia
Kossuth Lajos m. p.
S. k. eredeti. OL Kossuth-gyűjt. II. U. 2. 5.
Másolata közölve: Kardos, ROLT 1906. 2.
86–87.