92. Pest, 1840. augusztus vége
Részlet Kossuth almási Balogh Pálhoz írott leveléből; az Angol–Magyar Intézet körüli bonyodalmakról.
Küldöm a pótlék czikkely javaslatát, kény szerint használatra, javításra, vagy nem használatra. Nem emlékezik-e, mellyik levélben van az a hivatalos bemutatásrai megbízás? Nem tudok reá akadni; gonosz olvasmány szokatlan szemnek ez az angol tol.
Olvasgatván a leveleket meg kell őszintén vallanom, hogy Heilbronn úrnak azon tettét, miszerint ő Kirkkel vagy utána elindul, hogy őt itt bemutassa, s míg vele szemközt ezt teszi, azalatt háta megett ellene dolgozik, s charactere s hitele gyanúsítására egy harmadik kéz által dolgozik; mondom, ezt a becsülettel és igazsággal és egyenességgel megegyeztetni elannyira nem tudom, hogy azon szíves vonzódásnál és tiszta barátságnál fogva, mellyet Ön iránt keblemben táplálok, lehetetlen nem ohajtanom, bár megszakítana minden ügyes-bajos összeköttetést egy férfiúval, aki illy becstelen kétszínűségre kész; mert – Isten adja, rosz józsló legyek – de ha még nem tapasztalta volna, tapasztalni fogja kártékonyságát egy olly ügyességnek, melly illy kétséges characterrel van öszekötve.
A kárpótlási panaszon dolgozni fogok, de nem tudom, holnap készen lehet-e, mert igen gyakran félbeszakítanak, s németűl, méginkább angolúl, nem olly könnyen dolgozom, mint magyarúl.
Most egészségemről írok, nem azért, hogy nyomban gyógyszert kapjak, hanem ha e méltán boszontó bajok közt kiderül, s ideje és kedve engedi, vessen – kérem szeretettel – állapotomra egy gondolkozó tekintetet.
S. k. eredeti, MTAKKt. Ms. 10.254/a
A levél további – az egésznek csaknem háromnegyedét kitevő – részében Kossuth egészségi állapotáról számol be. Gyakran lepi meg „életuntató örökös komorsággal” párosuló „általános ellankadás”, nincs étvágya, emésztési zavarai vannak, májdugulásra és aranyérre gyanakszik, két hónap alatt 15 fontot fogyott. „Ingerlékeny vagyok a sexuális ösztönre…” Vizelete is aggasztja, bár az „nem lehet valami Nachtripper jele”, mivel ilyen baja nem volt, és egy, Balogh által tudott esetén kívül „soha semmi venericus nyavalyája”. „Ezek… iránt… tanácsát, de egyszersmind elhatározott bizonyos véleményét is… annál határozottabban kérem – írja Kossuth –, minthogy magános életem házi viszonyaira nézve és így mondhatom, egész magános életem sorsára nézve – kedves Barátom Uram véleménye fog határozni.” Kéri levele elégetését.