123. Pozsony, 1848 február 2. Ferstl jelentése az adminisztrátori leirat által az ellenzék körében kiváltott hangulatról.
123.
Pozsony, 1848 február 2.
Ferstl jelentése az adminisztrátori leirat által az ellenzék körében kiváltott hangulatról.
Pozsony, 1848 február 2.
Ferstl jelentése az adminisztrátori leirat által az ellenzék körében kiváltott hangulatról.
Az adminisztratori rendszer ügyében leérkezett királyi rescriptumnak tegnap történt felolvasása alkalmával a referens minden figyelmét arra forditotta, hogy milyen befolyást gyakorol az az ellenzék korifeusaira. Különösen figyelte Pestmegye követének, Kossuth Lajosnak magatartását. Kossuth a vegyes ülésen figyelmesen hallgatta a felolvasást, azon helynél, ahol őfelsége a megyei municipiumok és törvények szigoru betartását kijelenti, Kossuth fejét kezeire hajtá, megfordult, s valamit mormolva szólott. Egész viselkedéséből látszott, hogy teljesen elégedetlen. Amikor a királyi rescriptumot a rendi táblán ujra felolvasták, az elnökségnek hátat forditott, s arczvonásain a fokozódó elégületlenséget világosan látni lehetett; és ez természetes is, mert a királyi válasszal az előre elkészitett alkalom az agitáció folytatására dugába dőlt.
Szabolcsmegye követe: Bónis Sámuel a felolvasás alkalmával azon helynél, ahol a megyei municipiumok és törvények fenntartásáról volt a szó, kétszer közbekiáltott: „nem igaz” (nicht wahr). E kijelentése inkább könnyelmüségének tulajdonitandó.
Az ellenzék többi korifeusai minden meglepetés nélkül, megelégedéssel hallgatták végig a felolvasást. Többen azonban igy szólottak: Lám, mivel Olaszországban forradalom van, a kormány a magyarokat mézes szavakkal igyekszik lekötelezni, azért adá ki ezen „explanatorium”-ot, mert ötvenezer katonára van szüksége. A felolvasás után néhányan éljent akartak kiáltani, Kossuth Lajos azonban tiltólag emelte fel kezeit, s igy az illetőknek torkukon akadt az éljen.
A késmárki követ Weszter Pál a referens azon kérdésére, hogy miként tetszett neki a királyi rescriptum tartalma, igy válaszolt: „Sok üres szón kivül nincs abban semmi sem! s ő nincs abban a helyzetben, hogy az általános felfogást megnyugtassa és kibékitse!” A referens igyekezett ugyan őt kapacitálni, de Weszter megmaradt amellett, hogy a rescriptum tele van ugyan szép és üres szavakkal, de megnyugtató hatása semmi részében sincsen.
Ilyen forma véleményt a királyi tábla tagjaitól is lehetett hallani, de a referens ezek neveit nem tudta meg. Azonban tovább fog kutatni és szaglászni és kutatása eredményéről értesiteni fog. Királyi tisztviselők szájából ilyen allusiók alkalmat adhatnak nagyobb rágalmak keletkezésére.
Takáts S. kivonata, M. Országgyűlés Levt. 11.201/b. sz.
