b)
Két hozzászólás az ősiség eltörlésének kérdéséhez.
Ezután Baranya követe, Somssich Pál beterjesztette indítványát az ősiség módosítására s részbeni eltörlésére. Az utána szólók részben a teljes, tökéletes és egyszerre történő eltörlés mellett nyilatkoztak, részben, mint Széchenyi is, csak az elvet akarták kimondatni s a részletek kidolgozására választmányt akartak kiküldeni. Kossuth az alábbiakban fejtette ki nézeteit:
Tekintetes KK és RR! Én is azon nézetből indulok ki, hogy a javitások alapja a nemzetiség legyen. Mi helyzetünkél fogva nem lehetünk cosmopoliták, – mint a lotharingiai herczeg mondá egy bizonyos országról, mely idegenek bevándorlásának nagyon ki van téve, hog „geographiai helyzeténél fogva nem lehet becsületes”. – Minket e részben a philantropia akadályoztat, s én azok közé tartozom, kik az idegenek berohanásának gátat vetni kivánnak, miért Turocz követének a honositási törvények iránt bejelentett inditványát szivesen fogom pártolni. Illy nézetből szólalok fel csak azért, hogy Mosony követe előadása folytán alkalmat vegyek kifejezni csodálkozásomat a fölött, miszerint a magyar nemesség, melly a nemzetiség fontosságát érzé, a nemzetiség fentartásáról ép azért nem gondoskodott, mert ugy vélte, hogy azt az ősiségi törvények biztositják. – Ez csupa fallacia; látjuk a melly külföldinek pénze van, az ősiség mellett is Magyarországba jöhet birtokot szerezni. Lám Pozsegában, mellyet én magyar megyének tartok, hol a protestánsoknak levegőt szivni nem szabad, külföldi protestáns bir uradalmakat. Igy Bácsban és Biharban idegenek vásárolnak nemesi birtokot. És miért? mert senki sem tudja őket kivetni. Ezért nem szeretem azon véleményt, mintha az ősiség nemzetiségünket ótalmazná, melly nélkül nekem az élet sem kell. Megczáfolja azon véleményt az élet. – A mi a választmányt illeti, ennek utasitást nem is adhatunk. Az adó és örökváltságnál máskép áll a dolog; ott az elv kimondása nélkül a választmány nem müködhetett volna, de ha itt a többség az „úti possidetis”-t adná utasitásul, az is igen határozott értelmü, noha ez az ősiség körüli eszmék közt legegyszerübb, fölötte mégis sokáig kellene vitatkoznunk; hát ha még más eszmét fogad el a többség, például: hogy az ősiség módositassék. Ez még határozatlanabb kifejezés: az ősiség nem olly anyag, mint a szakál, mellyet könnyen leberetválhatni, de mint Baranya követe megjegyzé, keresztül szövődik az minden intézeteinken. Mit kell hát tenni? A módot feltalálom a baranyai inditványban, ha annak kihagyásával, hogy az ősiség részletesen eltörlendő, negatív utasitás adatik a választmánynak, miszerint az ősiség káros; e mellett a választmány, mellyet kerületinek óhajtanék, figyelemmel legyen a királyi előadásokra, s a mult országgyűlési munkálatokra.
Másolat, O. Lt. Vörös Antal-gyüjt. 1761/150. sz.
A további felszólalások közül kettő volt különösen, amelyekre Kossuth válaszolni kívánt: Gábry, Abauj követe élesen bírálta az idegenből jött birtokosokat, akik a magyar nép verejtékének gyümölcsét külföldön herdálják el, Széchenyi pedig kijelentette, hogy irigyli a lengyeleket, mert az ő hősi haláluk szebb, mint a magyar tengődése. E megállapításra az alábbiakban válaszolt:
Köszönetet mond Abaujnak, hogy drasticus rajzolásával igazságot szolgáltatott a nyilvánosság előtt ezen tábla többségének, némelly egyének ellenében. – S nem hiszi, hogy annyira jutott már a magyar, hogy a szerencsétlen lengyel nemzetet irigyelnie kellene; ő kétségbe nem esik, mert e nemzetnek van még elveszteni valója, s ezért e nemzet még van. Nem osztozik azok véleményében, kik azt hiszik, hogy az ősiség a nemzetiség bástyája, de épen azért, mert a magyar nemzetiségnek nincs bástyája, akarja, hogy legyen, s ez a turóczi indítvány. Ohajtja, hogy a honositás, a kész törvényjavaslat nyomán, mellyet Szemere B. készitett, s mellyet ki lehet nyomatni, a kerületi ülésekben tárgyaltassék, s az, mi itt történik, befolyással legyen az ősiségi választmány munkálkodásaira, – a választmányokat ujjal szaporitani ő sem akarja, mint Zemplén. A mi ezen törvényjavaslatból hiányzik, p. o. a colonisatio felőli rendelkezés, azt lehet pótolni. A mi az „úti possidetis” elvét illeti, ezt ő is kimondhatná utasitása szerint, de küldői alig lennének ezen általánossággal megelégedve, mert ezzel czél érve még nincs, s a kimondás utáni perczben már uj kérdések támadnak. Nem ollyan az ősiség, mint p. o. a lengyelek s venetákról szólott törvényczikk, mellyet egy tollvonással el lehet törülni, itt részletesen kell intézkedni, s a birtokviszonyokat illető törvényeket tisztába hozni. Ő is mint Zemplén csodálkozik azon politika felett, mellyet a kormány törvény javaslataiban követni jónak talált, hogy p. o. az ősiségi t[örvény] javaslatban mellőzte a fiscalitás kérdését, mellynek megoldása itt a leglényegesebb dolog, mert hiszen épen ez a kérdés: „a korona legyen-e ezentul is a tulajdonos, vagy a privátusok?” – illyen, adatokkal el nem látott, Mohamed koporsójaként a levegőben függő törvényjavaslatokhoz szólni is alig lehet.
Az elnökség ezután kimondta, hogy a tábla az ősiség ügyében kerületi választmányt küld ki minden utasítás nélkül, a honosítás ügyét pedig a legközelebbi kerületi ülés napirendjére tűzte.