82. Pest, 1848 május 2. Pulszky Ferenc pénzügyminisztériumi államtitkár átirata Esterházy Pál külügyminiszterhez: hívja fel az Os…
82.
Pest, 1848 május 2.
Pulszky Ferenc pénzügyminisztériumi államtitkár átirata Esterházy Pál külügyminiszterhez: hívja fel az Osztrák Nemzeti Bankot a pénzváltási nehézségek megszüntetésére.
Pest, 1848 május 2.
Pulszky Ferenc pénzügyminisztériumi államtitkár átirata Esterházy Pál külügyminiszterhez: hívja fel az Osztrák Nemzeti Bankot a pénzváltási nehézségek megszüntetésére.
Az Osztrák Nemzeti Bank Kossuth április 18-i átiratára (ld. a 17. számot) április 25-én azt válaszolta, hogy a bank érckészlete a folytonos beváltások folytán nagyon megfogyott, pótlása pedig hosszabb időt igényel. A fokozott követelményeknek tehát nem tud eleget tenni. A bank budai fiókjának felállításakor, 1818. augusztus 19-én a bank igazgatósága kijelentette, hogy a beváltópénztár igyekezni fog a forgalom szükségleteihez igazodni, de a bank nem vállal feltétlen kötelezettséget aziránt, hogy minden kívánságot teljesít. Annyit ígér, hogy a „pénztár erejéhez” mérten fog bankjegyeket vagy pengőpénzt kiszolgáltatni. Erre a kijelentésre hivatkozik az igazgatóság és reméli, hogy a magyar pénzügyminiszter a bank összes kötelezettségeit figyelembe veszi. (A bank válaszából részleteket közül Faragó M.: A Kossuth-bankók kora. Budapest, é. n. 37–38. l.) A pénzügyminisztérium a következőképpen válaszolt:
A pénzügy minister egyenes meghagyásából van szerencsém azon közlés folytán, mellyet a bécsi nemzeti bank igazgatósága f. é. Aprilis 25-én a pénzügyministeriumhoz tett, Herczegségedet megkeresni, méltóztassék a fent nevezett bankigazgatóságot felszóllítani, nyilatkozzék mielébb határozottan, hogy azon szavait miszerint „a pénzváltó tára (Verwechslungs Kasse) azon lesz ugyan, hogy a forgalom szükségei lehetőleg kielégítessenek, hogy a bank azonban semmi kötelezettséget nem vállalt minden váltási kérelemnek eleget tenni, hacsak csak azt ígérheti, hogy pénztárának állapotához képest a kívánt öszszegeket papiros vagy ezüst pénzben a bank fióktárakban fogja kiadatni”,* miként értelmezi, jelesen valljon ezen kijelentését, melly a jegyeire ígért általános kötelezettséggel egyenes ellentétben áll, csak a bank fióktárakra szorítja, vagy pedig az egész intézetre terjeszti-e ki? továbbá mennyit tesz számban a bankigazgatóság határozatlan ígérete „a forgalom kellékeit lehetőleg kielégíteni”, hány milliom az, mit a magyar fióktárakhoz leküldeni szándékozik?
Az Osztrák Nemzeti Bank április 25-i levele elismerte, hogy a bank nem tud eleget tenni beváltási kötelezettségének, de egyúttal el is hárította magától a kötelezettséget, hogy olyan mennyiségben küldje Magyarországra az ezüstpénzt, ahogyan a pénzügyminiszter kívánja. Viszont Kossuthnak teljesen igaza volt abban, hogy a bank küldeményei szétfolynak, és a bizalmatlanságot csak nagyobb mennyiségű ércpénz küldésével lehetne megszüntetni.
A magyar pénzügyminister érezvén azon nehézségeket, mellyek a forgalomra megakasztólag hatnak, ha a papirospénz hitelét veszteni kezdi, mindent meg tett, hogy ezen bizodalmatlanság szűnjön meg, minden kincstári pénztárakat oda útasított, hogy a papirospénz ezüsttel váltsák fel, a mi különben nem kötelességök s hírlapokban hivatalos és félhivatalos közléseivel nyugtatólag hatott, csak hogy azon bizodalom, melly a papírpénzforgalom egyik fő alapja, visszakerüljön, ha azonban a bank kötelességeinek vagy hanyagon vagy éppen nem felelne meg, s a magyarországi forgalom felélesztésére, melly jelenleg tökéletesen meg akadott a szükséges pénzösszegeket négy vagy öt milliomig meg küldeni vonakodnék, akkor kéntelen lesz a pénzügyminister olly lépéseket tenni, minőket a naponta növekedő szükség s a kereskedés és forgalom pangása az ország érdekében követelnek.
A bankigazgatóságnak Magyarország iránti loyalitásától függ jelenleg azon viszony, mellybe a magyar pénzügyminister a bécsi nemzeti bank irányában lépend s a magyar pénzügyminister reméli, hogy a bankigazgatóság érezve a magyar viszonyok fontosságát, törvényes kötelességeinek meg fog felelni.
Tisztázat. O. Lt. Külügymin. 149/121/1848.
– (Pü. sz.: 304 P. M.)
– (Pü. sz.: 304 P. M.)
