252. Budapest, 1848 november 11. Kossuth levele Görgeynek hadseregszervezési kérdésekről.
252.
Budapest, 1848 november 11.
Kossuth levele Görgeynek hadseregszervezési kérdésekről.
Budapest, 1848 november 11.
Kossuth levele Görgeynek hadseregszervezési kérdésekről.
Görgey átvette a feldunai hadsereg parancsnokságát; már nov. 9.-i, Kossuthhoz írt levelében panaszkodott Nádossy ezredesre, a hadkiegészítés és felszerelés hibái miatt. * Kossuth védelmébe vette Nádossyt:
V. ö. Steier L.: Görgey és Kossuth, 140. s. köv. l.
Görgey tábornok urnak.
Pozsony nov. 9-éről kelt levelét vettem. Tartalma kedvetlen.
Nádossy, mint a hadügyministeriumba beolvadt haditanács elnöke természetesen status titkár. Annak is kell lennie.
És ha alkalmatos volta ellen más ok nem forog fenn, mint az, a mit Tábornok ur ir, akkor meg kell vallanom, sajnálom, hogy azt irni méltóztatott, mert a dolog teljességgel nem áll. Igen is már 48 honvéd zászlóalj van alakítva, ide nem számítva azon önkénteseket, mellyek Tábornok ur seregében honvédekké alakulásra magokat jelentik, s akár mi higgadt ember kérdezze, hogy hol van ezen 48 zászlóalj, én magam mind ki tudom mutatni, s a kinek tetszik megnézni, mind feltalálja a maga helyén, sőt még ezen kívül feltaláland sok zászlóaljnál feles számú ujonczokat, s még mindezeken felül vagy 6,000 embert, kik még nincsenek zászlóaljakba sorozva. A zászlóaljak tehát valóságban megvannak, túlteljes számban. Hanem ez alatt embert tessék érteni és semmit egyebet, s többet Nádossy nem is mondott senkinek. Felszerelve és felfegyverezve még nincsenek fájdalom, de ennek nem Nádossy az oka. Azonban éppen csak ezen alakításnak köszönhetjük, hogy Tábornok urnak a 2500 huszárt – emberre nézve – már kiállítottnak tekinthetjük, csak a ló s egyéb vásárlás történjék meg, a mi Répássy dolga leszen, * és ennek köszönhetjük, hogy Tábornok urnak sorkatonaságának completirozására hetenkint 700 felruházott, felfegyverzett embert fogunk küldhetni, s küldünk is, erre számíthat. S ennek köszönhetjük, hogy a bácsi és bánáti táborban 25,000 emberünk áll ellenség előtt, s Arad előtt és Erdélyben, és Perczel Mórnál is van némi seregünk.
V. ö. Kossuth korábbi utasításaival, 328. és 395. l.
Én hibát, fogyatkozást sem Nádossynál, sem senkinél tűrni bizonyosan nem fogok, s figyelemmel kísérem őt is, mint mindenkit és személyes tekintetnek a hazáét nem fogom soha alárendelni. De meg akarom adni mindenkinek a magáét. Az alaptalan vád, hogy nincs meg legénységi létszámra nézve a 30 új zászlóalj, mert az megvan, csak felbirjuk szerelni; azonban erre nézve is sok történik.
Az Ivánka féle 4 zászlóalj iránt sem Nádossyt illetheti a vád. Azokat nem ő teremtette. Neki onnan a táborból jelentették, hogy azon zászlóaljak ott honvédekké alakultak. Ha vagy nincsenek, vagy nem alakultak, úgy valóban nem a Nádossy hibája.
Lahner érdemeit én magam is kellőleg méltányolom, s ezredessé neveztetése iránt már megtettem a kellő lépéseket.
Tábornok ur seregét a mi illeti, nagy aggodalommal olvasom azon kifejezést, hogy az ellenség tönkre tehetne – s Jeszenáknak sem küldhet Ön segítséget, még is a székely zászlóalj s a borsodiak is elvesztetnek. Tudom, hogy ennek meg kell lenni, de azt gondolom, szép szerével s jó beszállásolással reá lehetett volna bírni őket arra, hogy addig maradjanak, míg helyükbe mást küldhetek. Mert minden esetre még a rendnél és organisationál is fontosabb, hogy tönkre ne tétessünk, pedig ha egész seregünk mellett is lehet ettől tartani, annál inkább, ha seregünk gyöngittetik.
Kérem annak okáért Tábornok urat, hogy ha seregéből bármelly csapatot elküldeni akar, legyen szíves azt nekem néhány nappal előbb bejelenteni, miszerint intézkedhessen, hogy az elküldés miatt eredendő hiányt pótolhassam, s előbb ott legyen a pótlék, mint a hazatakarodók elindulnának.
Irja Kegyed, hogy a sereg részint Posonban eltetvesedett, részint ruha és töltés nélkül van. Erre ismét csak azt kérhetem, tessék nekem már tudtomra adni, mik a defectek, miféle s mennyi ruhára és mi egyebekre, úgy töltésben is mennyire s minőre van szüksége, mert ha ezt nem tudom, lehetetlen rendelkeznem; lehetetlen a sereg ellátásáról gondoskodnom. E részben tehát positiv kimutatást sürgetek, legalább zászlóaljankint kapjam a hiányok kimutatását. Akkor nem lesz panaszra ok, de így nap muúlik nap után, s én nem tudok segíteni, mert nem adatik tudtomra, min segítsek.
Ha valamelly operatio történik, annak kimeneteléről hivatalos tudósítást kérek. A Simunich elleni expeditionak nem mondom jelentését, mert ez a vizsgálattól függ, de még csak kimenetelérőli tudósítást sem vettünk, csak annyit sem, hogy kiverték-e hát valósággal Simunichot vagy nem, s tettek-e foglyokat? kiket vesztettünk? kikről kell gondoskodnunk? kik érdemelnek kitüntetést?*
V. ö. előbb, 342. l. 2. jegyzet.
Azonban Guyonnak ideküldése iránt észrevételem van. Rosz vezér, de jó katona. Illyen időkben kár minden jó katonáért, ki a táborból eltávolíttatik. Már magára Répássyra és Ábrahámfira nézve is azt mondta a választmány »olly bővében van-e Görgey a jó huszár tiszteknek, hogy lóvásárlás végett most ezeket elküldheti ellenség elől?«
Serege gyönge; ne gyöngítsük.
Holnap után indítom innen az első conrpletationalis ujoncz küldést 387 embert, közte 35 pionier. – Ungvárból felparancsoltam a bejött Coburg huszárokat, * útjukban completirozom két erős divisiora. Irtam az alsó táborba, hogy Sándor gyalogságot, s 3 divisio Würtemberg huszárt küldjenek fel. Megírom, mikor jövend.
V. ö. előbb, 251/b. sz. alatt, 399. l.
Pulszky alezredes megyen Nyitrára, ott concentrál organisatio végett 2 batalliont, Ersekujvárit és a Pozsonyit (Waldberg őrnagyét), viszen magával egy század kassai 3 éves önkéntest, 200 Voroneczki vadászt, és két álgyut. Barricadiroztatja a trencsényi szorosokat, s egy kis őrséget rak bele. Balogh Jánost pedig elküldtem organisálni Nyitrába s Trencsinbe a népfelkelést, minthogy Ön azt írja, hogy tót tisztet erre alkalmast nem talált.
Nádossy küld a sereghez 2000 pár fejérruhát – ez is valami a tetveseknek. Csak tudjam a defecteket, kiteremtem én a pótlékot.
Csak fegyver volna. Ezért haragszom Guyonra, hogy ezt elszalasztotta. Ezért kérem Önt az Istenre, gondoljon ki genialis eszével valami coup de main-t. Csak egy kis sikert, a dévényujfalusi, vagy magyarfalvi csapat éjjeli megrohanását, s egy pár száz foglyot. Etwas was den Muth aufrichtet. Minden elfogott fegyver egy katona.
Alakitson Ön 5–600 vagy ezer főnyi szabad portyázó csapatot. Különös beneficumokkal, önkéntes vállalkozókkal, titkon, a kik lesben járjanak, hirtelen forduljanak, csipkedjék az ellenséget, díjat nekik minden fegyverért, lóért, fogolyért. A Hunyadiak erre alkalmatosak, csak szólni kell velük. A »berittene Bateriet« ezen czélból küldtem. Száz kétszáz ember éjjel kitör Wolfsthalba, Dévényujfaluba, egy-két ágyuval, ha tehet valamit, jó, ha nem, visszahúzódik, csak hogy meg legyen kezdve a guerilla harcz. Kühne Handstreiche! És egy kis sikert! csak egy kis sikert, ha még olly kicsit is. Csak valamit kezdetnek.
A mosonyi biztost tessék sürgetni, hogy minden gabnát eltakaritson jókor lefelé. De nem csak a kereskedőkét, hanem különösen az Albert Herczeg Hofmühljéből is. Ott ne érje az ellenség, mert a mint látom, kénytelennek érzi Kegyed concentratioját megengedni, mit sajnálok, mert bizony beütt s Mosonyban elveszén 500.000 mérő búzát, ha a biztosok soká piszmognak.
Csányit kérem, fordítsa figyelmét a Rábaközre. Sopron külső részén éhen hal az ellenség, ha Rába közről el van minden takaritva. Éhséggel és portyázókkal veri meg Ön az ellenséget, nagy csatával nem. Azért hát concentratioját ne engedje meg. Ez az én nézetem, s egy belső sejtelem mondja, hogy ez helyes.
Isten áldja Önt. Csak egy kis jó guerilla sikert írjon. 100 elfogott lisztes zsákot – ezzel is megelégszem; csak egy kis sikert!!
Ölelem meleg barátsággal
Pest, Nov. 11. 1848.
Kossuth
S. k. eredeti Hadtört. Lt. A felsődunai
hadseregparancsnokság iratai. 1848 nov. 11.
Közli Steier L.: Görgey és Kossuth 141. s köv. l.
hadseregparancsnokság iratai. 1848 nov. 11.
Közli Steier L.: Görgey és Kossuth 141. s köv. l.
