409. Budapest, 1848 december 5. Kossuth vezércikke a Kossuth Hírlapjában a trónváltozásról: az államcsiny bírálata a magyar közjo…
409.
Budapest, 1848 december 5.
Kossuth vezércikke a Kossuth Hírlapjában a trónváltozásról: az államcsiny bírálata a magyar közjog szempontjából.
Budapest, 1848 december 5.
Kossuth vezércikke a Kossuth Hírlapjában a trónváltozásról: az államcsiny bírálata a magyar közjog szempontjából.
Hírlik, hogy Ferdinád austriai császár dec. 2-án Olmützben ünnepélyesen lemondott a trónusról, s népeit és hadseregét az irántai hűségtől feloldozza. Hírlik, hogy Ferencz Károly austriai főherczeg egyszersmind lemondott örökösödési jogáról.
És hírlik, hogy mindketten ezt Ferencz József főherczeg javára tevék, s hogy ez császárnak proclamáltatott.
És hírlik, hogy Ferencz József egy proclamatiot bocsátott ki eme szavakkal »Verkündigen wir hiemit feierlichst allen Völkern der Monarchie unsere Thronbesteigung unter dem Namen Franz Joseph der erste.«
És hírlik az is, hogy ezen fiatal ember ezen Verkündigungjában legelsőgondjának ismerte, kijelenteni, hogy mindenek előtt – a mint ő nevezi – a »lázadást« legyőzni, s a monarchiát »egységbe« összeolvasztani leszen legelsőfeladata. *
V. ö. előbb, 649. l. 1. jegyzet.
Magyarországnak közállodalmi létele egészen ignoráltatik: vagy lemondottak Magyarország királyi székéhez minden igényről, melyet hitszegésök által már különben is elvesztettek, s csak a nemzet nagylelkűségéből nyerhettek volna vissza, az ország törvényes jogainak nyujtandó tökéletes biztosítékok mellett; vagy pedig Magyarországot már úgy tekintik, mintha nem is volna, mintha kitörölve a nemzetek sorából amollyan kiegészítő provinciácskája volna a Windischgrätz hóhérpallosa alatt görnyedező austriai monarchiának, mint például a görtzi grófság.
Szégyen! gyalázat! de egyszersmind nevetség is.
Ha ezen dolgok valók – pedig okunk van hinni, hogy azok – úgy az országgyülés nyilatkozni fog. Elvárjuk. Időközben, minthogy okunk van fentebbi tudósításainkat hitelesnek venni, következőket jegyezzük meg:
1. Hadseregünk V-ik Ferdinándnak esküdött hűséget.
V-ik Ferdinánd nincs többé, tehát hadseregünk s minden tisztviselő az V. Ferdinánd iránti hűség alól fel van oldva. És semminemű hűséggel semmi személynek többé nem tartozik.
De tartozik hűséggel a nemzetnek és az alkotmánynak, mellyre szintúgy megesküdött. – V. Ferdinánd nincs: de a nemzet s az alkotmány van. A hűség kötelességével tehát már tisztában vagyunk.
2. Az oláhok, s isten tudja, minő más fajok mindig azon ürügyet tolták homloktérbe, hogy a magyarok V. Ferdinánd királyt akarják letenni, s más királykát tenni helyére. Most láthatják, mennyire elbolondították vezéreik az udvari camarilla bérelt zsoldosai. – V. Ferdinándot nem a magyarok tették le, hanem letette Olmützben az udvari camarilla.
3. Mindig mondtuk, hogy gyalázatosan hazudnak Jellachich uraimék, midőn szemtelenül azt lármázták, hogy ők V-ik Ferdinándnak hívei. Nem mindig mondtuk, hogy az udvari camarilla, Zsófia vezérlete alatt V-ik Ferdinánd uralkodása ellen tör. Végre kibujt a szeg a zsákból. A szegény V-ik Ferdinándot lecsapták, s »mir nichts dir nichts« Zsófia kiskorú fiával azt mondatják: ő a császár, és ő azt mondja: »én vagyok a császár« és mindenek előtt azt mondatják vele: »legelső gondom, legyőzni a lázadást« – ez alatt kétségtelenül minket értvén; mert az udvar elég szemtelen azt merni szinlelni, hogy nem ő, hanem mi lázadtunk fel!! – Botrány, gyalázatos botrány!
4. Absolut monarchiában szokásban van-e, vagy nincs, azt mondani »Meghalt a király, éljen a király!« ehhez semmi gondunk: mi nem vagyunk rabszolgák, mi nem vagyunk absolut monarchia. Nélkülünk a magyar koronáról az isten minden teremtése sem disponálhat.
5. A magyar királyság két oldalú kötés. – Király az, a ki szent István koronájával megkoronáztatik, s a nemzet által elébe tett koronázási oklevelet aláírja, s arra megesküszik. – Koronázás, koronázási oklevél s királyi eskü nélkül nincsen király.
6. Juhakolról, juhnyájról lehet akként tractálni, hogy Ferdinánd oda adja Ferencz Józsefnek – ha tetszik: de a magyar nemzet nem juhnyáj, Magyarország nem juhakol, szent István koronája nem háló- sapka, mellyet a nemzet megegyezése nélkül egy fejről másra dobálni lehessen.
V-ik Ferdinánd koronázott király, V-ik Ferdinánd a nemzet megegyezése nélkül nem abdicálhat; ha áruló, elveszti koronáját, ha tehetetlen, a nemzet fog gyámságáról s az ország kormányzatáról gondoskodni; de ő, sine me de me Magyarország trónusát Péterről Pálra át nem lökheti.
Mi történnék akkor, ha V-ik Ferdinánd meghalt volna, az más kérdés, de lemondani! ehhez s a lemondás következményeihez hozza szólani, a nemzetnek minden bizonynyal több joga van, mint a koronázott király életében semmi joggal nem bíró Ferencz Károlynak, vagy Ferencz Józsefnek, s furcsa, ez a Ferencz Károly, kinek V. Ferdinánd életében a koronához semmi joga, azt mondja, hogy ő is resignál, s átadja a koronát, a mi nem az övé, fiának Ferencz Józsefnek.
7. A pragmatica sanctio megállapítja az örökösödés rendét, úgy a monarchiára, mint Magyarországra nézve – de azt távolról sem mondja, hogy a koronáról lemondogatni, és az örökösödés rendjét, a koronázott király életében borura derüre, megváltoztatgatni lehessen. – Ha tehát az austriai monarchia, Ferdinándnak és Ferencz Károlynak életében, elfogadja császárjának Ferencz Józsefet, ez az ő dolga; de megszakította vele a pragmatica sanctiot; és nekünk bizony sem Bécsben, sem Kremsierben, sem Olmützben királyt nem rakhatnak nyakunkba. – Ez világos.
Tehát: vég következmény:
A királyt, trónusától, csak a nemzet akarata foszthatja meg – más senki. Ha más fosztja meg, – az, a ki megfosztotta, zsarnok, usurpator.
Ha lemondásról van szó, lemondás csak a nemzet megegyezésével lehet érvényes.
Nekünk tehát Ferencz József proclamatioihoz semmi közünk.
Ha meg meri országunkat támadni, – a mint anyjának befolyása alatt, a fiatal szív romlatlansági supposituma daczára, botrányosan fenyegetőzik – visszaverjük, mint egy idegen usurpatort, ki mellett még a legitimitási ürügy s a koronázási nimbus sem szól.
Ha valami mondanivalója van, szóljon az országgyüléshez, az országgyülés majd határoz. – Olmützi írás-koholmányokkal Magyarország királyi székéről senki se gondoljon disponálhatni.
V. Ferdinánd király elmebeli gyengeségét, ezen abdicationalis comoedia, mellyet vele az olmützi camarilla eljátszatott, ujabban bizonyítja.
Az országgyülés gondoskodjék kormányzóról.
Az V. Berdinánd iránti hűségre esküdött hadsereg pedig ezen hűség érzeténél fogva is, verje meg Windischgrätzet, egy törvénytelen usurpator hadvezérét, a többi úgy is mind pártütő.
Mi s a nemzet maradunk ma, a kik tegnap voltunk.
Kossuth Hírlapja, dec. 6. sz.
A cikk aláírás nélkül jelent meg, gondolatmenete azonban megegyezik az előbbi szám alatt közölt, Csányihoz írt levélével, stílusa is a Kossuthé s Vörös Antal is a Kossuth által írt cikkek között sorolja fel. (O.Lt. Vörös A.-gyüjt. 1761. sz.)
