455. Budapest, 1848 december 15. Kossuth hivatalos közleménye a sajtó részére a kassai vesztett csatáról.
455.
Budapest, 1848 december 15.
Kossuth hivatalos közleménye a sajtó részére a kassai vesztett csatáról.
Budapest, 1848 december 15.
Kossuth hivatalos közleménye a sajtó részére a kassai vesztett csatáról.
A kassai ütközet a rögtön összegyüjtött sereg gyakorlatlansága miatt szerencsétlenül ütött ugyan ki; a kormány mindazáltal kötelességének ismeri az érdemet nyilvános elismeréssel annál inkább méltányolni, mivel ép azon neme a vitézségnek a tiszteletre és elismerésre leginkább méltó, melly nehéz körülmények között olly perczben, midőn a szerencse nem kedvez, rendíthetlenül s csüggedést nem ismerve, teljesíti magasztos hivatását.
Azon derék vitézek sorába, ki e nehéz napon a nemzet tiszteletét s közelismerését maguknak kivívták, első rendben kelle említenünk a hazának rettenhetlen vitézséggel harczolt lengyel csapatot, mely szintúgy, mint Deésnél hasonló körülmények között a kisded bécsi csapat, magának a szétvert sereg hátrálásának rettenthetlen elszánt fedezésével örök dicsőséget vívott ki, nemzetünk hálájára a legnagyobb igénnyel bír.
Úgy Pulszky alezredes, mint Irányi k. biztos egyhangulag azon vallomást teszik, hogy a mintegy 200 főnyi lengyel csapatnak lehet leginkább ágyuink megmentését köszönni, s a sereg hátrálásának fedezését. Rájuk jött egy escadron chevauxlegers, ők mintegy 80-an nemcsak visszaverték, de 18 lovast le is vágtak, köztük az escadron minden tisztjét, egyetlenegyet kivéve, a halottak közt van Concorreggio lovas őrnagy is, azonkívül egy táborkari kapitányt (neve Skudier Antal) fogollyá tettek, ki már mint hadifogoly, illető gondviselés alá is tétetett.
A kormány a nemzet nevében ezen hős lengyel csapatnak ezennel köszönetet mond, s Szemere Bertalan honv. bizottmányi tag urat ezzennel nyilvánosan megbízza, hogy az érdemlett kitüntetésről s jutalmazásról gondoskodjék.
Kedves kötelességének ismeri a kormány hasonló elismeréssel méltányolni, a Gedeon László őrnagy által vezérlett 42-ik (zempléni) honvédzászlóaljat, mely ámbár egészen lőfegyver nélkül, ruházatlan, jórészt mezitláb sietett Sárospatakról a harcztérre, mégis derék őrnagyának s erélyes tisztikarának lelkesítő biztatását híven követve, s a hős lengyelekkel, mint rendíthetlen utócsapattal a hátrálást fedezve, rendben, katonai együtt tartásban vonult hátra, legutolsó az egész hadseregből, s még visszavonulása közben is 143 mázsa puskaport mentett meg, s futásban elhányt 150 darab lőfegyvert szedett össze, mely nála jobb kezekben lesz, mint előző tulajdonosainál.
A nemzet reményteljesen néz ezen zászlóaljjövendőjének elébe, mely magát első fellépésekor a kedélyt lehangoló felszereletlenség daczára így kitünteté, a kormány pedig méltánylatát azzal kívánja tanúsitani, hogy tökéletes felszerelésről és felfegyverzéséről minden maások előtt gondoskodott.
Miskolczról a vesztett kassai csata eseteiről némelyek nehezteléssel írták hogy Pulszky vezér még akkor nem volt ott, * a kormány meg van győződve, hogy a derék alezredes ép ez által teljesíté kötelességét, s méltánylattal említi a kormány, hogy Pulszky Sándor alezredes, Desewffy őrnagy, gr. Pécsi Szilárd százados és gr. Forgách Manó hadnagy urakkal személyesen részt vett hátra vonuló ágyuink fedezésében.
V. ö. előbb, 722. l.
A fővezér hadügyminister elindul a sereghez, a honvédzászlóaljak, lovasság, fegyver, töltés, ruházat küldemények egymást érve mennek; a nélkül azonban, hogy más 9 helyütt csatarendben álló seregeink amiatt csak egy legénnyel is gyengíttetnének.
A borsodi, gömöri, hevesi derék önkintesek, a felkelő nép ezrei pedig segítendik a győzedelmet.
Kelt Budapesten, deczember 15. én 1848. – A honvédelmi bizottmány nevében Kossuth Lajos elnök.
Közlöny, 1848 dec. 16.
Közli Pap D.: Okmánytár, II. k. 270. l.
