a) Perczel visszavonutásáról és a lehetséges hadmozdulatokról:
Pest, Dec. 31. reggel 9 órakor
Perczelről most is csak annyit tudok, a mit Batthyány István mondott tegnap éjfélkor. Tudni illlik, hogy estve 5 órakor beszélt vele Fejérváron, hol csak lovasságával és 5 álgyuval volt és a toronyból signalisáltatván az ellenség közeledése, a móri útról elindult azon szándokkal, hogy az érdi, ercsényi úton magát Buda felé vetendi.
Küldtem kurirokat minden felé, még nem jöttek meg. Mihelyt megjőnek, írok.
Kegyed táborából visszajött kurirjaim azt mondják, hogy Perczel csak 2 ágyut vesztett, a többit, s infanteriájának tetemes részét, Karger vette fel, ki azonban elkésett.
Bizonyos-e Ön, hogy a centrumban nem hagy ellenséget, melly Budára jöjjön – avisirozta-e Lázárt, hogy mit tegyen?
Az ellenség mozdulatai határoznak, én innen sem nem dirigálhatok, sem nem akarnám, ha tudnám is.
Én csak a czélt mondom ki, mellyet Ön, tisztelt Barátom szeme előtt tartand. 1-ör verje meg az ellenséget, ha lehet, csináljon a nemzetnek jó újesztendőt. 2-or, ha ez nem lehet, tartsa meg az országnak a sereget, arra hozva azt a megsemmisítést kikerülő biztosságba, a merre lehet. Eszéknek, ha lehetséges, ha nem lehetséges, erősen tartva a positiokat Budára, úgy, hogy a hídon csapatonkint átvonulhason. Ez nagy feladat, igen nagy, de csata vesztés esetére attól függ a haza sorsa.
Míg seregünk van, van hazánk.
S. k. eredeti. Hadtört. Lt. A felsődunai hadseregparancsnokság iratai. Exh. 372.