419. Szeged, 1849 július 11. A Közlöny tudósítása Kossuth Szegedre érkezéséről és a fogadtatáskor mondott beszédéről.
419.
Szeged, 1849 július 11.
A Közlöny tudósítása Kossuth Szegedre érkezéséről és a fogadtatáskor mondott beszédéről.
Szeged, 1849 július 11.
A Közlöny tudósítása Kossuth Szegedre érkezéséről és a fogadtatáskor mondott beszédéről.
Szeged, júl. 12. A kormányzó és az összes kormány tegnap érkezett Szegedre. Ez a város, ez a vidék, melly szabadságunk szent harcában már olly sokat áldozott, örömünnepet szentelt azon napon, mellyen a kormány és kormányzó kebelébe érkezett.
Tegnap este a tágas piacot tömérdek nép lepte el. A kormányzó szállása előtt gyült össze Szeged lelkes népe, hogy Isten hozottat mondjon Magyarország legnagyobb polgárának.
Fáklyák lobogtak az ég sötétében ő előtte, ki a haza éjjelében mindnyájunk fáklyája, világító tornya. Szeged gyönyörű magyar hölgyei jöttek el ünnepi öltözetben, fáklyákkal kezükben. A város örvendő érzelmeit ügyesen tolmácsolta a tanács kijelölt szónoka.
És Kossuth szólott a néphez, olly lélekrehatólag, olly fölmagasztalt prófétai lélekkel, mint egy Mózes, mint maga a megváltó.
»Meglepő rám nézve – mondá többek közt – hogy Szeged szép leányai, kiknek szende örömüket a háború megzavarta, örvendezve jöttek előmbe fáklyákkal, Isten hozottat mondani, midőn én ide nem hoztam örömöt, a kivivott diadal örömét, hanem hoztam a kitartás nehéz munkáját, hoztam az áldozatra készülés terheit sat. A gondviselés ujjaira ismerek én azon nagy veszedelemben, mellyet az istentelen dynastia a muszkák behívása által nyakunkra hozott. Igen is elválasztotta a magyart az isteni gondviselés, hogy legyen alapja a világszabadságnak, megváltója Európa népeinek, Magyarország vagy azon koporsó lesz, mellybe a népek szabadsága hosszú századokra eltemettetik, vagy azon terített asztal, hová az örvendező szabad népek jőnek élvezni a boldogságot« sat.*
A közlemény Kossuth beszédének ismertetésénél mellőzi annak kétségtelenül legérdekesebb részét, azt, amelyben Kossuth – kétségtelenül Görgeyre célozva – kijelentette, hogy »ha találtatnék valaki, ki a hazát nagyravágyásának áldozatává – s e végett magát a nemzet uralkodójává tenni dictátori hatalomra vergődni törekednék, azt saját kezeivel gyilkolná meg, hogy a hazát megmentse«. (Vö. Horváth M. előadásával, i. m. III. köt. 323. l.)
Százszoros éljenekben tört ki a nép határtalan lelkesedése. Ollykor egy-egy »eviva Kossuth« kiáltás is hangzott a többi közül, mint egy délfelől jött visszhang; visszhangja a vérző Itália rokonérzésének!*
A szervezés alatt álló olasz légió központja Szeged volt.
Az ünnepélyes menet, – mellyben a nemzetőrök is részt vettek – a Rákóczi induló harsogása mellett távozott el.
Ha minden polgár készen tartja karját és fegyverét, kevés idő mulva tiszta lesz ellenségeitől e szép haza. Hol közel 200 ezer rendes hadsereg áll fegyver alatt; hol maga a nép egytől egyig el van határozva győzni vagy meghalni, ott a császárok és királyok öldöklő hadai csak dicsőségét, hatalmát növelik egy szabad nemzetnek, melly önmagáért küzdvén, Európa lételeért, szabadságáért küzd.
Megjelent a Közlöny júl. 13-i számában.
