Vezérczikk. (Peel s viszhangjai.)
Vezérczikk. (Peel s viszhangjai.)
Motto: Gaehnt! gaehnt! der maechtige Sultan hat gegaehnt!!
„Diamant des Geisterkönigs. Bohózat.”
„Sir Robert Peel, és hatalmas Britannia, Liszt ur tanai ellen a védvámok czéliránytlanságát, mint az industria emeltyüjét tekintve, az egész civilisált világ előtt ünnepélyesen felfedezték” – igy szól a Budapesti Hiradó levéltöredék irója, kinek a védegylet irányábani gúnyolódását a mult számban kissé rostára vetők.
Viszhangoztatni olly emberek tanait, kiket tekintélyeknek tartani a régi jó tory időkből megszoktatok, még nem bölcseség. – Statusgazdászati itélethozásra nem elég a tihanyi monostor – falhoz hasonlitani, melly a költőnek szivrázó dalát, s a kecske mekegését egyenlő készséggel visszahangozza. – Mikint a szabadság embere más dicsőséget is ösmér, mint a vakengedelmesség passivitását; ugy a ki egy nemzet közgazdászati eszméit irányozni akarja, kissé mást is kell tennie mint cak echózni.
Peel nagy statusférfiu; ez kétségtelen; s kétségtelen az is: hogy nagyobb soha sem volt, mint midőn a nép szavát, s hazájának a nép szabad szavában nyilatkozott kivánatát többre becsülés, mint saját pártjának, a megkövesült, avult toryknak sajongásait. – Non ponere rumores ante salutem populi nagy férfiaknak jelleme, – ámbár ez is, mint minden nagy szó, olly tág köpönyeg, mellyel 362Noe ideje óta nem egy pharizeus takarózott, ki saját hasznát vagy nagyravágyását népboldogságnak hirdeté, hogy áttérését szépitgethesse. – Peel nem illy ember kétségtelenül, s vámrendszer-reformja nagy tanulságot nyujt minden gondolkozó embernek. De csak egy tanulság van benne, mit minden országban, akárminők legyenek bár viszonyai, egyenlőn érezni kell. És ezen tanulság az: miszerint a „hatalmas” Britannia nem az által lett nagygyá s hatalmassá, hogy kormánya százados statusgazdászati rendszerek metaphysicáiba bele kövesednék, hanem az által, hogy a nemzet szükségeitől, a nemzet kivánatitól kért tanácsot, s azon rendszert tevé hitvallásavá, mellyet a körülmények kivántak, s a nemzet többsége – mint az ország szükségeinek felfogásában legjobb tanácsadó – követelt. Az angol kormánynak emberei, keves esetet kivéve (s e kivételek tévedései önmagokat minden keservesen megboszulák) az angol kormánynak emberei az által tették hatalmassá Britanniát, az által emelék olly nagyságra Albiont, minőről a világ-uralta Róma nem is álmodott, hogy a nemzet akaratának hű sáfárjai voltanak, s ha ez valamelly reformot igénye vett, nem tekintették mennyiben egyezik meg pártjok szinével, mennyiben nem; hanem kezökbe vették s kivitték, habár előbb vallott nézeteikkel kiáltó ellentétben állott is. – És e tekintetben Sir Robert Peel mostani eljárása, a kereskedelmi reform ügyében magasztos példa; nagyszerü tanulság minden bizonynyal. Ő bár a tory-pártnak főnöke mint igazi statusférfiu, nem tekintett arra mit fog saját pártja mondani; nem vette kezébe a reformbill után is felmaradott corruptio titkos kulcsait, hogy magának pártot csináljon, személyéhez kötöttet, s nem elveihez; nem vadászott magának parliamenti feloszlatással, „echo” többséget, be nem vallott czélokra; nem csinált magának pártot; sőt eldobta a mellyel birt, s pártok felibe emelkedett; magáévá fogadta legszélsőbb ellenpártjának inditványát, nem nézte oppositiotól, vagy nem oppositiotól eredett-e, hanem meggyőződvén, hogy azt elfogadni hazafiui kötelesség, s látván, hogy az ő állása 363nyujt legtöbb biztosságot kivitelére: felfogta, hatalmas karjaira vevé; s kivitelében egyenesen pártelleneire támaszkodott: s elleneivel akar állani, ő velök bukni, ha kell. Oh! ez nagyszerü jelenet uraim, a statusgazdászati reformok történetében. Olly példa, melly talán jobban megérdemlené, hogy a statusférfiak megtanulják, mint azon florenczi philosophus tanai, ki ellen Nagy-Fridrik porosz király czáfolatot hiában irt. – Ez az általános tanulság Peel kereskedelmi reformjából. – Minden egyéb tanulság akkint változik, a mint különböznek különböző országok viszonyai. Canada nem örülend a szabad kereskedés elveinek, ha Anglia fát csekély vám mellett máshonnan is veend. A coloniák általános nem örülendnek a magyar, német és orosz gabna-bevitel szabadságának; déli Németország fázik a gondolattól, hogy az angol gyárnok, olcsóbb élelem mellett, még olcsóbban gyártand mint eddig gyártott; Portugallia bortermesztő monopolistái nem szeretik a borbeviteli szabad versenyt; és igy tovább. – De hát mireánk magyarokra mi a tanulság? – megmondom uraim – keserves érzettel mondom meg – reánk nézve a tanulság az: hogy illy reformmal szemközt, még keservesebben érezzük, saját kereskedelmi rendszerünk nyomasztó állapotát; reánk nézve hiában gyártand az angol gyárnok még olcsóbb gyárművet, mint ekkorig gyártott; mi azt nem vehetjük, de nem azért nem vehetjük, mintha nálunk Dr. Liszt védvám rendszere volna gyakorlatban, azaz saját gyáriparunk javára volnának hazánk piaczáról a lehető legjobb, lehető legolcsóbb angol gyárművek kirekesztve: hanem mert más drágább és roszabb gyármüvek kényszeritet kelendősége végett vannak kirekesztve; ha pedig ezen abnormis állapoton az által akarunk segiteni, hogy ösztönt adjunk a hazában gyártani: nincs gúny, nincs vád, nincs akadály, mellyet utunkba nem szórnak, hogy ipar-törekvésinkben ne boldoguljunk.
Bizony bizony mondom, a B. P. Hiradó levéltöredék irója meg nem gondolá, mit mond, midőn védegyletünk ellenében Sir Robert Peel kereskedelmi szabdságára hivatkozott; meg nem gondolá mit teszen e szó „szabad kereskedés.” Sir Robert Peel nem azt inditványozá, hogy Angliába csak például Poroszország vihessen be gabonát: csak például Hannovera vihesse be a szabadon gyártmányait, hanem azt mondá: im feltárom Albion vám-kapuit az egész világnak! a ki olcsóbb gabonát tud termeszteni, mint mi tudunk; hozza ide – a ki azt hiszi, hogy jobb vagy olcsóbb gyármüvet tud előállitni, mint mi tudunk, hozza ide!! Sir Robert Peel ezt mondá uraim! – – Tetszik ezen tan a levéltöredék érdemes irójának? – ha tetszik üsse fel a szabad kereskedés zászlaját; – én hive leszek:
Én a szabadság embere vagyok. A szabadságé mindenütt és mindenben. E szó „szabadság” földi bálványom. Érette dobogott ifju koromban, érette dobog hanyatló éltemben minden érverés. E religiomat a statusgazdászat számvető mezején sem tagadom meg. Vallottam mindig, s azt vallom ma is, hogy a védvám-rendszer nem czél, hanem eszköz; nem kinevelt állapot, hanem nevelés, s még ennek is csak azért jó, mert szentségtelen kénytelenség. – Mit tehetünk mi róla, hogy a műipar a világon nem a közös egyenlő szabadság dajkáló karjain neveltetett fel? mit tehetünk mi róla, hogy csak most kezd fejleni műiparunk? – legyen vétek, legyen fatum a mi okozá, nem vitatom, elég az hozzá, most kezd fejleni, – mondhatnám tehát, s joggal 364mondhatnám, hogy ha addig nem tetszett a szabad kereskedést tanitanotok, mig az angol, vagy ausztriai velünk egyiránt hátra valának a műiparban, ha hanyagon elnéztétek, mig csak nem minden nemzet gyermeki műiparának nevelőjeül a védrendszert alkalmazá, s ennek oltalma alatt férfiuvá növelé a gyermeket, adjátok nekünk is azon nevelőt, hadd növelje fel gyermekünket hasonlón férfiuvá; adjatok védrendszert lépcsőnek hogy feljuthassunk a szabad kereskedés emeletébe, – ne kényszeritsétek ki a hazai gyermeket az idegen erős férfiuval küzdeni, hisz a szegény gyermeket az erős férfiu agyon tiporja okvetlenül, hagyjátok a gyermeket férfiuvá növelnünk, aztán nyissátok fel viadalra a sorompókat. – Mind ezt mondhatnám, és még többet is; – de ha azt felelitek reá: nőjjön a gyermek a szabadságnak karjain; – türjön hideget, türjön meleget kün a szabadban, hol senki nem vigyáz reá, mint az istenség legszebb teremtménye, a szabadságnak szeráf angyala; – én mondástokat elfogadom, hiszek istenben, hogy a melly sebeket a szabadság sujtand, a szabadság meg is orvoslandja. – De szabad kereskedést magasztalni, szabad kereskedést még sem adni, s védrendszert sem engedni: ez uraim ez – – ám nevezzétek a minek tetszik, de fáj keservesen. – Ismételve mondom, kényszeritésből vagyok a védrendszer embere, mert a szabad kereskedésé lenni nincsen módomban. Üsse fel levéltöredék iró ur a szabad kereskedés zászlaját, én hive leszek. – De hive tetteinek, nem sikertelen nagy szavaknak. Kecsegtetéssel be nem érem, s mig szabad kereskedésnek Sir Robert Peel értelmében nem örvendhetek, addig a védrendszert, mint szomoru kénytelenséget pártolom, de a gyarmati rendszert soha sem. – Ha buza-kalács és zab-kenyér közt lehetend választanom, amahhoz nyulok; de ha éhség és zab-kenyér közt kell választanom, nem leszek bolond, az éhséggel coquettirozni.
Azonban még az is nagy tévedés, midőn a védegyesület Dr. Liszt védvám-rendszerével ugyanazonitatik. – Ez végetlenül különbözik. A védvámrendszer törvényhozási intézkedés; a védegyesület socialis ápolás. A védvámrendszer a szabad kereskedéssel ellentétben áll: a védegyesület mind kettővel össze fér. Mert szabad kereskedés mellett is, lehet elsőséget adni hazai műnek külföldi előtt.
Meg mutatám, hogy a levéltöredék irója nem jól fontolá meg mint mond, midőn Sir Robert Peel szabadkereskedési rendszerére hivatkozik, most még azt mondom, hogy szintugy nem jól fontolá meg szavait, midőn azt mondja, hogy Sir Robert a védvámoknak mint az industria emeltyüjének czéliránytalanságát ünnepélyesen felfedezte. Ezt tenni Sir Robertnek esze ágában sem volt. Saját szavaival bizonyitom be. –
Sir Robert februar 6-kai hires beszédjében ekképen szólott: „Mitől félhet a szabad versenyzésben Anglia? Tekintsétek azon erkölcsi, társadalmi természeti és geographiai előnyöket, mellyekkel isten és természet e hazát megáldotta, – vegyétek hozzá azon előnyöket is, mellyeket magunk szerzénk, tőkepénzeinket, ügyességünket müvészetben, mesterségekben, és minden üzleti kezelésben, szabad 365sajtónkat, s utánozhatlan alkotmányunkat, s aztán itéljetek, olly tartomány e Anglia, melly a szabad versenytől, akármelly piaczon, de kivált saját piaczán félhessen.”
Igy szólott Sir Robert uraim! s a ki igy szólhat hazájáról, annak szájába jól illik a szabad kereskedés; ámde ez nem roszalása a védrendszernek, hanem figyelmeztetés arra, hogy Anglia műipara már túl lépett a nevelés korán, s olly fokra fejlett, mellyen senki versenyétől nem félhet. – Illy műiparnak nem adni szabadkereskedést a legroszabb számitás, a legnagyobb kábaság volna. – S mi tette az angol műipart illyenné? nem a védvámrendszer egyedül, de több mások mellett a védvám-rendszer is, mellyet Anglia műiparának születése óta követett mind e mai napig, midőn reá többé szüksége nincs.
Sőt azt állitom, hogy Sir Robert szabad kereskedési inditványa, egyenesen védrendszeri inditvány. Mert miben áll a védrendszer lényege? abban hogy a műiparnak olly oltalom szolgáltassék, melly őt képessé tegye a külföldi versenyt diadalmasan kiállani. – Mi által lehet az angol műipart illy oltalomban részesiteni? idegen jobb iparmüvek vámozása által? ugyde jóságban az angol nem fél senki versenyétől; mi által tehát? egyedül az által, ha mód szolgáltatik neki olcsóbban gyártani, ez pedig csak ugy lehetséges, ha olcsóbb élelmet kap. Sir Robert Peel tehát vám-reformjával olcsóbb kenyeret adván az angol gyártónak, olly oltalmat adott neki, mellynél sikeresebbet nem gondolhatni. –
Azt mondám e lapok egyik számában, hogy általános statusgazdászati tudomány nincs, hanem minden nemzetnek saját viszonyaiból kell statusgazdászati tudományát le vonnia, s ezen tudomány akkint változik, a mint változnak ime viszonyok – Anglia példája ezen állitásomat czáfolhatlanná teszi. –
Angliának nem volt a 15-ik század vége előtt műipara. Az iparos Flandriának eladta a nyers róka bőrt tiz garason; ott kikészitették, s farkát eladták az angolnak vissza két forintért. – 1487-ben midőn 3-ik Fridrik császár Brugges városát, fiának ausztriai főherczeg Maximiliánnak fogságra vetése miatt haddal támadta meg, s a sluysi kikötőt 10 évig zárva tartá, vándoroltak át a flandriai posztószövők Angliába. – Minő statusgazdászatot kezdett ekkor követni Anglia? A védvámrendszert. – Később midőn a nantesi edictum visszahuzása következtében 1685-ben a franczia protestans menekvők Angliába vivék ügyességöket, mit adott nekiek oltalomul Anglia? Védvámokat. Midőn a hollandi tengerészet felsőbbsége ellenében tengerészetet akart teremteni Anglia, szabad hajózást decretált talán? nem hanem a navigations actát alkotá, a legtökéletesebb védrendszert a nemzeti hajózás számára. Midőn Angliának fogyasztó népessége nem birta felemészteni az angol gabonát, jutalmakat tett a gabnakivitelre, hogy a productiót előmozditsa; midőn ellenben a fogyasztó népesség megszaparodott, eltiltá idegen gabna bevitelét; midőn végre a gyármunkás – tehát fogyasztó népességet a hazai földmivelés olcsó kenyérrel nem birja többé ellátni, felnyitja a gabnakereskedést, és midőn az angol műipar a védvámrendszer oltalma alatt annyira fejlett, hogy olcsó kenyér mellett a széles világon senki versenyétől nem félhet, szabaddá teszi a kereskedést. Nincs ebben sehol statusgazdászati örökös tan, hanem van a körülmények kivánatihoz alkalmazott gazdálkodás. – E példát 366kövessék statusgazdászati tanácsolóink a másik oldalon, ne echózzanak midőn gondolkozni kell, s ne metaphysicáljanak, midőn gazdálkodni kell.
Határozott nyilatkozattal végezem elmélkedésemet. Ha most Anglia, Peel vám-reformja következtében még olcsóbb gyártmánnyal kinálandja a világ minden piaczát, a magyarnak kétszeresen fájand monopolisált piaczul szolgálni a drágább és roszabb ausztriai műiparnak. Legyen tehát szabad a kereskedés, vagy ha ezt a monarchia viszonyai még nem engedik, méltán igényelünk az átmenti időszakban védelmet, óltalmat, pártfogást és előmozditást saját műiparunknak, – hogy érdekeink egyenlő méltánylata által egyenlő fokra emelkedve, barátságot öszhangzás alapján legyen azon közös statusgazdászati rendszer elfogadható, mellyet a körülmények, a monarchia minden népeinek elégedésére tanácsolandnak.
Kossuth Lajos.
