Megyei dolgok.
Megyei dolgok.
A pestmegyei dolgozóházról. Mint legközelebbi számunkban igértük, ezennel közöljük, miket Pestmegye rabdolgoztató intézetéről, Nyáry alispán urnak hivatalos jelentéséből tanultunk.
Megköttetvén Nagy József és Crettier Károl urakkal, kik a megye rabjainak munkáját kibérelték, a szerződés, s ez a megye által helybehagyatván: f. évi mart. 9-kén a munka meg is kezdetett, s ez által az intézetnek bevételei s kiadásai szinte megindultak. – Ezek a dologházi fölügyelőnek 813számadása szerint, mart. 9-től majus utolsó napjaig következőleg állottak:
Bevétel: a) martius 9-től kezdve 28 rab dolgozott 415 napot, s ezért fizettek a vállalkozók pengőben:
| 34 ftot | 35 krt. |
b) aprilis hónapban dolgozott 98 rab 1883
| napot, fizettetett ezért | 156 – | 55 – |
c) majus hónapban dolgozott 118 rab 2374
| 1/2 napot, járt érte | 197 – | 52 1/2 |
| Teszen az öszvs bevétel | 389 – | 22 1/2 kr. |
| Kiadás: martius hónapban kiadatott 25 rab tartására | 18 ft 36 – kr. |
| Aprilis hónapban 90 rab tartására | 79 – 3 24/40 – |
Martius és aprilis hónapokban a dolgozó rabok
| ruhájának mosásaért fizett. | 4 – 27 32/: – |
| Majus hónapban 110 rab tartásaért | 96 – 36 – – |
| Majus hónapban ruhamosásért | 5 – 38 16/. – |
Majus hónapban 3 rabnak csizma és fehérruha
vétetett, – melly öszveg ezen három rab eddigi
vétetett, – melly öszveg ezen három rab eddigi
| keresményéből telt ki | 4 – 30 – |
| öszves kiadás | 209 – 18 32/40 – |
Tehát három hónapi tapasztalát bizonyitá, hogy egy egy rabnak naponkint 1/4 font hussal és ahhoz szükséges főzelék; só, és zsirrali becsületes ellátása 6 váltó krnál többe nem került, – s e szerint naponkint fönmarad még minden rab keresetéből 6 1/6 kr. váltóban, melly a kenyér-részletek árába fog a rab kiszabadulása alkalmával eszközlendő számtétel következtében betudatni, mennyiben t. i. az az itélet végrehajtáskor be nem szedetett; ha pedig beszedetett volna, a kiszabadult rabnak nyugtatvány mellett kezéhez adatni. – E végett, miszerint a rab keresetet tökélyes nyilványban tartathassék. Jelentő alispár ur két könyvet vezettet, – egyet: mellybe a dolgozó rabok neve és napszáma, s az egész hónap folyama alatti keresete, – továbbá az élelmezésére forditott költség, s az ennek kivonása után fönmaradt öszveg beiratik, – s ezen bejegyzés naponkint az udvari kapitány által is aláiratik; – másikat, mellyben betürendben minden rabnak lapja van, s ebbe a hónaponkint fönmaradt öszveg olly végre jegyeztetik be, hogy ha a tiszta kereset egy pár hónap mulva jelentékenyebb öszvegre gyült, az illető rab nevére, gyümölcsözés végett, a takarékpénztárba tétethessék, – s ez mikint tartatik nyilvánoságban, maga a rab is, valamennyiszer kivánja, megtekinthesse.
Látszik a fölebbiekből, mikint a rab képes, munkája által megkeresni fogsága alatti élelmét, nagy részben ruházatát is, és képes egészségének fentartása tekintetéből, tisztaságra is költekezni a nélkül, hogy az adózó népnek legkisebb terhére is esnék, – sőt képes magának még egy két garast is megtakaritani, mellyel ha ismét a szabadságnak adaték vissza, pillanatnyi szükségeit fedezheti, vagy a dologházban betanult mesterségének szereit megveheti.
A közgyülés méltánylással értesült mind ezekről, s Nyáry urnak az eredményes eszközléseért köszönetet szavazott 814meg. Egyszersmind azonban némelly további teendőket is ajánlott a dologház körül; jelesűl
Megbizta Nyáry urat, hogy készitsen tervezetet olly rendészeti felügyelésről, melly a törvénynek és a szabadság jogainak tiszteletben tartása mellett, elejét vegye az imént kiszabadult rab ismételt visszaélésének. Továbbá
Megbizta Nyáry urat, hogy mihelyt a localitások ujabb rendezése férkezést engedend, ünnepeken és vasárnapokon délelőtt vallási és erkölcsi tanitásokban, – délután pedig az iparegyesület igazgató választmányának közremunkálása mellett, némelly technikai s természet-tudományi tudandókból oktatásokban részesitesse. Azután
Megbizta Nyáry urat, hogy a tömlöczöknek czélszerűbb elrendezése által a dologház számára még két nagy teremet nyerjen meg, mi végből a szükséges pénzöszvegek rendelkezése alá utalványoztattak.
Mint népjellemző nevezetességet följegyezzük még Nyáry urnak szóbeli előadásaiból: miképen a bebörtönözött sok magyar csikós, juhász s efféle pór ember, kikre nézve jelentő ur is, de kivált a vállalkozók nagyon tartottak attól, hogy őket majd lehetlen lesz a különféle technikus munkákba betanitani, 8–14 nap alatt olly jól beokultak, miszerint az valóban meglepő s jelentő, urat arra fakasztotta, hogy kimondaná, miképen meggyőződése szerint a magyar pórnép a hazának legügyesebb s életrevalóbb elemei közé tartozik. Ezenfelül loyalis nagy mértékben. A rábizott munkákat a dologházban, nem immel ámmal, nem ugy a hogy, hanem lelkiismeretes szorgalommal és vigyázattal teljesiti, – szeretettel dolgozik rajta; kárt nem csinál, s mindenekben pontosan engedelmeskedik ugyannyira, miképen a munkák megkezdése óta egyetlen egyszer sem volt szükség a fegyelem alkalmazására*. X.
A bot, vessző és korbács emberiséget aljasitó, nagyon csekély vagy semmi javitó erővel sem biró, a külső embert néha riasztó, de a belsőre korán sem ható kinzó szerek borzasztó emléke tünik fel emlékezetünkben, és csak szerencsét kivánunk szegény hazánkban, hogy már egyszer valahára a közép száazdok durvaságán a szelid emberiség diadalát ülni készül. A büntetésnek fenemlitett nemét bizonyosan nem a javitás és hasznavehetőségre képesités eszméje, hanem a romlott képzelő tehetség egy boldogtalan tévelyedés perczében gondolta ki, midőn az ész nem tekintett a status czéljára, nem az igazság komoly jellemére, nem az emberiségre, nem a szeméremre nem semmire. Isten, az emberiséget tiszteletben tartani rendelő Isten áldja azokat, kik a szerencsétlen eltévelyedettekben is méltányolják az emberiséget, s kik a hatóság nemes feladatát a haszna-vehetőségre való képesitésben, nem pedig az egyest is lealacsonyitó boszúállásban látják. A melly nemzetnek törvényei durvaság és kegyetlenség bélyegét viselik, annak nem lehet magának is durvának nem lennie. Ideje hogy kibontakozzunk öröklött véleménybetegségünkből, s intézkedéseinkben soha meg ne feledkezzünk, hogy a törvények szelidülésével az erkölcsök szelidülése mindig karöltve jár. Szerk.
