Több ész mint erő.
Több ész mint erő.
Nem győzzük! erőnket tulhaladja! lehetetlen! stb. Akár hányszor hallunk illyeneket, midőn valaminek kiviteléről van szó. És miért e csüggedtség? vagy csakugyan olly gyenge e az ember? Az ember igaz, hogy gyenge erőre nézve, ámde épen azért adott neki az isten észt, hogy az erő hiányát pótolhassa, ne csak, hanem az erő fölött uralkodjék. Ha tehát valamit, a mit a tömeg, sőt felvilágosodottak, de még legtöbbször a „gyakorlat emberei” lehetlennek tartanak, vagyha nem tartanak is, állitanak, véghez akarunk vinni, ne a ráforditandó erők, hanem az elintéző ész mennyiségét vegyük tekintetbe, azaz legyünk rajta, hogy tübb ász legyen mint erő.
Ott lehet az ész ha erő nincs. Ez a felelet legtöbbször a gyakorlat embereitől, kik minden, vagy legalább a legnagyobb részben minden jó inditványt tervben, papiroson „theoriában” ugyan szépnek, de kivitelben, az életben, a „praxisban” lehetetlennek mondanak. Pedig a 2-szer 2 papiroson, theoriában, szinte csakugy 4, mint praxisban is. Meg kell még jegyeznem, hogy e practicusok csak akkor mondhatnának joggal valamit gyakorlatban lehetetlennek, ha annak lehetősége (vagy helyesebben lehetetlensége) felől gyakorlatilag, azaz tapasztalás utján, szereztek volna maguknak bizonyosságot. Ámde épen az a nevetséges, hogy legkisebb gyakorlati kisérletet, legkisebb próbát sem tesznek, (vagy legalább nem teszik kellő óvatossággal s tökéllyel) és még is a gyakorlati lehetetlenséget demonstrálják – szóval, papiroson, theoriában. Igaz ugyan, hogy ők a tapasztalásra hivatkoznak, a mennyiben ha jó lenne (az inditvány, a terv) már rég létesitették volna mások, pedig ezen mások azért nem létesitették, minthogy (valódi „gyakorlat emberei” levén) ők is azt várták, hogy azt szinte csak mások létesitsék előbb stb.
,Ott lehet az ész ha nincs erő. Pedig az ész teremt erőt, de az erő nem teremt észt. Azon ember ki a lőport, és ki a lőfegyvert kigondolta, erőt 1422vőn a nála sokkal erősebb ökrön, erőt az elefánton, utóléri és megállitja futtában, röptiben a nála sokkal gyorsabb tigrist, sólymot, sast, erő nélkül mert esze volt. A ki a gőzerőmüvet, gőzkocsit kigondolta, több, néha 40–100 500 sőt 1000 lovat is meghalad erőben és sebességben, mert nála is több ész volt mint erő.
Annálfogva ha több észszel mint erővel fogtok birni, alig fog reátok nézve az anyagi világban valami lehetetlenség lenni. Ha eszetek lesz, nem fogjátok azt mondhatni ezen ut elkészitése „erőnket tulhaladja,” „nem győzzük pénzzel,” mint ezt Bácskában hallani; noha három felől viz folyja körül Bácskát, közepén pedig csatorna van. Midőn egy időben Baja városa némelly utczáit kövezték, a köveket a mint hallottam Slavoniából, tehát a Dunán folyam ellenében vonatták föl. Nem lehetne ez ellen senkinek kifogása akkor, ha folyammentében nem lehetett volna a köveket hozatni, ha ugyanazon pénzért nem lehetett volna három, négy, sőt többször annyi köveket szerezni, és igy 3–4-szer akkora tért kiköveztetni, de mikor a Duna balpartján Esztergam, Visegrád és Buda mellett, köveket, még alább pedig legalább kavicsot akármennyit találhatni, mikor e köveket hajóra rakni csak annyiba került volna, mint került Slavoniában, mikor e köveknek folyam mentében leusztatása, a Győrbe gabonával fölvonatott, de vissza üresen menő hajókon, bizonyosan felényibe, vagy talán annyiba sem került volna; már akkor csakugyan van kifogásunk az érdemes tanács, vagy az illetők ezen áljárása ellen. 1-ször a bajai adózóknak és lakosoknak, kiknek pénzükkel az illetők nem gazdálkodtak olly jól miért kellett, és mint lehetett volna.; 2-szor pedig mindazon; kisebb községeknek,.mellyek Baja városát mint nagyobbat példaul veszik és szint illy furcsa gazdálkodási rendszert követendnek. Lám Pest városa szinte hozathatná kőszükségletét Slavoniából, a Dunán folyam ellen, de mivel olcsóbb, folyam mentében usztatja le, a visegrádi kőbányából. Ez által azt nyeri, hogy azon a pénzen; mellyen különben csak p. u. 1000 ölet köveztethetne ki, ha a köveket folyam ellenében vonatná föl, kiköveztethet legalább 2000 ölet. És igy mivel észt használ inkább mint erőt, az utczák kikövezése nem „haladja meg erejét,” azt „elgyőzi pénzzel.”
Ti is hát bajaiak! ti is bácskaiak! kövessétek az eljárást, melly nem papiroson, nem theoriában, de tapasztalás utján „praxisban,” „gyakorlat” által bizonyult be jónak, s lesz követek olcsó pénzért elég, és leendenek kövezett utaitok, utczáitok, s igy a jó utak elkészitését győzenditek pénzzel, pedig mai világban a jó utak többet érnek ám a roszaknál. Akkor mikor az ellenség előhaladását kell megakadályozni, persze hogy a rosz utak érnek többet a jóknál, de hála istennek most béke van.
Ugyan ez áll egyéb szükségeitekről, mellyekhez még majd szólandok. – Azért ne használjatok erőt, melly a köveket folyam ellenében fölvontassa, hanem használjatok észt, melly azt javasolja, hogy a Dunán folyam mentében usztassátok le azokat más szóval: több legyen az ész mint az erő.
M.
M.
