A bécsiek…
A bécsiek…
A bécsiek lassanként észre kezdik venni, mennyi hitelességet érdemelnek azon hírek, mellyekkel az illyr szellemű lapok a közönséget ámítják, és sokalni kezdik a horvát hetvenkedést. A bécsi Gassen-Zeitung kissé utczai modorban ugyan, de józanúl fogva fel a dolgot, leczkézi az Agramert. Halljuk szavait:
„Horvátszemtelenség. Az „Agr. Ztg” elvetemülségében, letett bánja javára, olly hazugságokról mint tényekről ad tudósítást, mellyeket csak felbőszült, vadlelkű horvát költhetett, hogy általok minden német austriait megsértsen. Egy Bécsben még soha nem látott fáklyás menet tartatott, ugymond az Agramer, Jellasich tiszteletére, mellyben egész Bécs részt vett, s az egész bécsi nép végtelen vivátokat kiáltott aletett excellentiás urnak.” Továbbá nagy betűkkel közli az Agr. Zeitun, hogy maga ministerünk Doblhoff Jellasich szállása előtt őrt állott, s ő magasságától vendégtermébe kegyesen bebocsáttatott, hol egy katona tisztekből, nemzetőrökből, képviselőkből és bécsi polgárokból álló számos társaság volt összegyülve. Nem kell-e felháborodni az ember gyomrának a horvát jellemtől, a horvát míveltségtől, a horvát logicától? Villám és égi háború! Ti horvátok, ha nem tudtok különbséget tenni az alkotmányos és török minister, a letett és valódi bán közt, ne számítsátok magatokat Europa más mívelt nemzetei közé, soroljátok magatokat a durva lelkű rabló s lázongó néphez, a montenegróiakhoz. Maga a császár ajtaja előtt sem szabad a német ministernek őrt állani, mennyivel kevésbé állhatna a kétszinű pártütő excellentiár úr szállása előtt.
Végre még mondatik, hogy többek s nevezetesen egy nemzetőr befogatott, hogy ennek egyenruhája testéről letépetett volna, mert Jellasichnak pereátot merészelt kiáltani. Nem egyszer, százszor kiálták azt neki, s a mi még többet jelent, anmet dalt egy üra hosszat énekelték a tanulók a reactionarius ablakai alatt, hogy vegye észre, miként áll a sárgafekete Austria ügye. S a rókadalt is bizonyosan megértette azon Jellasich, kit mint Messiást dicsőíteni a horvát nemzet nem szégyenkezik. Mi szabadok vagyunk, legyetek ti is, de tolvajos testvérkezetekre nem szorúlunk. Mi német faj vagyunk, erősek és míveltségben annyira haladtak, hogy a ti durva lelkű nézetetek az ügyekről bennünk csak csömört, hazudságra s csalásra hajlandóságtok csak undorodást gerjeszt. Maradjatok, a mik vagytok. Mi egymásra nem szorúlunk!
