Bártfa dec. 2.
Bártfa dec. 2.
Édes kötelességemnek tartom nyilvánítani, hogy e vidéki mindhárom vallású lelkészek, a nép felvilágosításában és buzdításában versenyeznek egymással és megérdemlik, hogy a haza nevében hálás köszönet szavaztassék számukra. Azon g. e. lelkész is, ki bujtogatás gyanújából elfogatott, a rögtön itélő biróság által fölmentetett, a nyomozásból kiderülvén, hogy a király, haza, és magyar ministerium iránti engedelmességre buzdítá és minden jóra inté mindig a népet. Nem ártana azonban mindemellett sem, ha az eperjesi püspök úr is megalázná magát a határszéleken lakó népei közé, vagy legalább kiküldené a tekintélyesebb kanonok urakat a népet buzdítani; ugyanezt várnók a kassai káptalan részéről is.
Városi népünk hazafiui szellemű, a democratiai eszmék fölfogására érett, és a törvényhatóság tagjai semmi pacificatióra nem hajlók. A vidéki nép jó, csendes, csak vezérei és buzdítói legyenek.
Legedics még ekkorig nem nyomúlt be Magyarhonunkba. Duklán több mint 2 század gyalogság nincs is. A hír ugyan kering, hogy 4 zászlóalj be fog ütni, de mikor és merre, nem tudni.
E napokban nemzetőreink a határszélekre mentek, de egy csapat a grábi állomást oda hagyván, haza sietett; melly botrányos tett bejelentetvén a közgyülésnek, méltó roszalás mellett meghagyatott az illető parancsnoknak, hogy rendeltetési helyére nyomban térjen viszsza, mi meg is történt. Nem hagyhatom érintetlenűl itt azt, hogy e nemzetőrök kérdőre vonatván, azzal menték magokat, hogy Semsey Ferdinánd alszolgabiró tanácsából cselekedtek. Bizony bizony szolgabiró úr! ha a becsületére bizott népét is igy buzdítja, úgy jobb lesz távoznia járásából; ezen tette be is van már jelentve kormánybiztosunknak. E pillanatban érkezett Kassáról 6 ágyú, lelkes és harczias tekintetű abaujmegyei lovas honfiak kiséretében. – Egy bártfai.
