Verbász, dec. 13-án.
Verbász, dec. 13-án.
Az idő gyakorta változik, hol az aranyos nap oszt sugárakat, hol a gyász fellegek vonják be szemfedelökkel a földet s az eget; így változik s illy változékony politicai életünk. Örvendünk, majd ismét szomorkodunk, szomorkodunk, s legott örvendünk: de ennek így lenni, mert mint nagy Aristoteles mondá egykoron: „Az öröm utolsó láncz-szeme fájdalom, s a fájdalomé öröm.”
Soraimon, meglehet, némellyek, kik örűltek, elszomorodnak, s kik szomorkodtak, örülendnek, mindenesetre igaza leend Aristotelesnek, igazam leend nekem, mert azt mondtam, hogy változékony ege van polilicai életünknek.
Tegnap örűltünk, s ma már szomorkodunk; halljad fiaid szomorúsága okát édes anyánk: haza.
Biztos hírek után mondhatom, mi történt Péterváradon.
A lelkes Don-Miguelek megunván schwarzgelb tiszteik kiállhatlan viseletét, egy petitiot készítének a hadügyminister úrhoz, jókora gyógyszerért; mielőtt azonban ezt elküldhették volna, a schwarzgelbek arról értesűlvén, a petitiot lefoglalták, s a petitiot fogalmazó őrmestert bezáratván, ritka ügyességgel – maguk helyett – statariumra qualificaltnak nyilváníták, erre felháborodván a legénység, a bezárottnak fegyverrel eszközlé szabadon bocsátását. Most ugyan nagyobb hiba nem történt, de nemzetem őrei, figyeljetek, mert e schwarzgelbek őrködnek ugyan, de épen azért őrködnek, hogy, ha tán mélyebben elaludnánk, szemfödelet vessenek reánk. Nemzetem őrei figyeljetek, mi aggódunk illy sírások miatt nemzetiségünk felett.
Tegnap ment a teljhatalmú kormánybiztos Beöthy Ödön megvizsgálni a történteket; hiszszük, hogy tettben fog nyilvánulni ereje.
Épen, hogy Beöthyről írok, eszembe jut, miként biztos hírek után hallottam, hogy a lelkes és mély tudományú Somsics Jánost érdemeiért a Károlyiakhoz kapitánynak ajánlotta, ezen ugyan örülünk, de jobban szeretnők őt a General-Stabnál látni, mert jó ugyan, ha egy lovasezrednél, vagy gyalognál is, egy kapitány igazi tudományos, de itt mindenesetre jobb, pedig az első szükség először pótolandó.
Igen helyesnek tartjuk továbbá, az illetők abbeli figyelmét, hogy Rátky főh.-gyot a General-Stabhoz tette. Tudománya kitűnő, bizonyosnak tartjuk, hogy az azt értők megfogják becsülni tudni. Illy egyénekre figyelmezzen a haza, fiaihoz ne legyen mostoha. – Egy honvéd.
