A Kassa melletti ütközetről.
A Kassa melletti ütközetről.
Folyó hó 11-én Kassa mellett vesztett ütközetről, mint szemtanú, s csatázni önkénytesen vállalkozott, következőket terjeszthetek a közönség elébe. Tiz óra volt d. e., midőn mintegy 10,000-ból álló táborunk előörsön álló két ágyúnk durranásával az ellen tábor közeledésére figyelmeztetett. Az ágyúk moraját harsány éljenzés kiséré, a hazát, a népszabadságot, és Kossuthot éltető. Harczra vágyott minden, s vetélkedve vártuk a zsarnokság szolgalelkű bérenczeinek közeledését. Kívánatunk teljesűlt, mi szemben állánk a mintegy 6000 főből álló jól fegyverzett ellentáborral. Tüzéreink hatalmasan viszonozák az ellenágyúk dörgését s nem egyszer zavarák meg köztök a rendet, mit oroszlánként küzdő lengyel társaink bátor csatározása hathatósan gyámolított. Igy álltunk jó egy órát, hidegen nézve a köröttünk hulló golyók záporát, vezérszót várva kaszáinkat rohanásra feszítni. Azonban a tizszerte több ellencsatározók, balszárnyi csatározóinkat hátra nyomván, jobb szárnyunkat, hol mind lándzsások állánk, annyira megközelíté az ellen, hogy hat fontosainak tüzelését ki nem állhatva, hátráltunk, de tisztes rendben. Hátrálásunkra természetesen vérszemet kapott az ellen, s utánunk feszített erővel tüzelt. Ekkor a nemzetőrök közől számosan rohanást kiáltottak s annak vezényletét kihivólag követelték de fájdalom, már egy része táborunknak rendtelen futásnak indúlt, és közelünkben vezér sem volt, ki a lelkesedést felhasználja. És a megfutamodott nemzetőrségből voltak mégis, kik megkezdék a rohanást, de előttük puszta kezű honvédeket találtak, kik meztelen kezeikkel fedezték ágyúinkat. Ez uraim! a kedélyeket lehangolta. Tüzéreink folytonos félelemben levén, kellő fedezet nélkűli ágyúik miatt, csuda-e, ha kelleténél hamarább hátráltak, hogy megóvják ágyúinkat.
Egyébiránt népszeretet övezte Kossuthunk elmondá az országgyülés előtt e csatát illető nézeteit, és én azt mondom: hogy bár szertefutott táborunknak egy kis pontja valék, hazám érdekében ez ütközetet nyereménynek tartom; mert bármi tekintetben is kábaság lett volna roszúl, vagy épen nem fegyverzett erőnket, jól fegyverzett, s gépileg rendezett tömeg ellenében világos mészárlásnak kitenni. Átalában minden rendes katona nélkűl, kaszás, vagy puszta kezű honvédekkel lehetett-e nem hátrálni? Bűnünk nem az, hogy csatát veszténk, hanem, hogy egymást nem védve, szaladásban kerestünk menedéket. – Polgárok! kik elég erősek nem vagytok egy csatavesztés által meg nem rettenni, és ti kislelkűek, ha vagytok még, kik kétkedtek, hogy e nemzet, bár mennyi csatát veszítsen részletekben, a döntő ütközetet megnyerendi, jőjetek, és hajoljatok meg a nép lelkesedésének szentsége előtt, és ha nem tisztelitek a rongyokkal is roszúl burkolt honvédek hazaszeretetét, nem tudjátok mi a szent!
Mi vesztettünk csatahelyet, néhány embert, s egy várost; de nyertünk annyi népet, mennyi menekűlt az ellentől, nyertünk e népben mindannyi bajnokait a szabadságnak, s megvesztegethetlen elleneit a vonagló camarillának, lelket a veszteség csak edzett a végcsatának kiküzdésére. Ne higyétek hasztalannak a nemzetőrök alkalmazását.
Szabadjon ez alkalommal városom érdekében is kijelenteni, miként bizonyos Lettinger hadnagy által Pesten terjesztett azon hirt, mintha Eger városa alig hallva meg a kassai ütközetet, fehér zászlót tűzött ki, és a rabló Schlick elébe, a város minden perczébeni feladását jelentő meghivó küldöttséget küldött volna, nem egyéb, mint puszta, alaptalan rágalom és haszontalan mende monda. Eger még mindig szent kegyelettel viseltetik a hős Dobó emlékéhez, ki sirjában sem fogna nyugodni, ha az egriek megszentségtelenítnék a földet, mellyet a hős vérével szentelt meg. A hősök véréből a szabadság bajnokainak kell kikelni. – Lieszkovszky.
