Az országgyűlés Magyarország minden törvényhatóságaihoz.
Az országgyűlés Magyarország minden törvényhatóságaihoz.
A magyar nemzet ellen irtó háború foly, minden, a mi ármány, ámítás, hazudság és árulás kifáradhatlanúl felhasználtatik, hogy a nemzet, melly századok óta a civilisatio védfala s a király trónjának legerősebb támasza volt, a a föld színéről eltöröltessék.
Talán a gondviselés úgy akarta, hogy a magasztos életerő, melly e nemzetben van, illy rázkódtatások által gyúljon azon nemes lánggá fel, melly most az országot egyik végétől a másikig átvillanyozza.
Magyarország törvényhatóságai áldozatban és buzgóságban vetélkedtek.
A honvédő sereg elborította a völgyeket és téreket, s mig ellenségeink könnyű diadalra számítottak, a szuronyok erdei fogadták őket, s dicső harczosaink a halált, melly az ágyúk torkából repült feléjök, éljen kiáltásokkal üdvözölték.
Az idők súlyosodtak, az uralkodó család, mellyet a hű nemzet kebelén melengetett, mellyért vérét, vagyonát, életét adta, a kenyérért, mellyet elfogadott, ágyúival, a szeretetért gyűlölséggel, a hűségért csalással, s az őszinte kegyeletért ármánynyal és kárhozattal felelt.
S itt áll most a nemzet, mint a szent szabadság erős szirte, a dulongó vésznek közepette, elárultatva saját testvéreitől, karddal kezében s szent hitével az igazság istenében.
Kebelében a falvak, városok égnek, gazdag aratását a rablók nyomai elgázolták, pusztulás, merre a szem lát, de a nemzet él, és az erős romlatlan életerő nemes lüktetései, mindenhová eljutottak.
Illy nemzet az örök élet romlatlan magvát hordja kebelében, s mig együtt tart, s szent hite jó ügyében nem csökken, nincs hatalom, melly e nemzeten erőt vegyen.
Azért fel mindnyájan, kiknek a sors azon elúnyt és dicsőséget szánta a honért vívhatni, s a szabadság magasztos harczának babérjaiban osztozhatni.
Magyarország képviselői azon hatalomnál és felelősségnél fogva, mellyel őket az ország összes lakossága megbizta, szigorú felelet terhe alatt rendelik: hogy minden törvényhatóság haza e legdicsőbb, de legsúlyosabb perczeiben, hátra levő újonczait e rendelet véte után, azonnal kiállítsa, s haladék nélkűl ide Pestre szállítsa; hol gond leend arra, hogy felszerelve, s felfegyverkezve azon harczedzett honvédek soraiban vívhassanak, kik magoknak a történetben örök nevet, a hon forrón hálás szívében kiolthatlan emlékezetet vívtak ki.
Magyarország képviselői elvárják, s határozottan számítnak a hon törvényhatóságainak rögtöni intézkedéseire, hogy ellenségeink lássák, mikép egyetlen felszólítás a harczosok ezereit teremti elő.
Fel tehát, fel mindnyájan a hon védelmére, nyomainkban a győzelem – felettünk a népek istene! Kelt Pesten, dec. 22. 1848. A honb. bizottmány, Kossuth Lajos elnök.
– A haza jelen körülményeiben az annyira szükségelt salétrom gyors és kellő mennyiségbeni kiállítását vég nélkűl hátráltatván az, miszerint a salitromfőzők is folyvást a nemzetőrség és népfelkelési szolgálatokban részt venni tartoznak, annálfogva meghagyatik az illető hatóságoknak, hogy a honvédelmi bizottmány a salitromfőzőket e rendelet visszahuzásaig minden nemzetőri és népfelkelési szolgálatok alól felmentette, melly rendelet megtartását az illető hatóságoknak ezennel kötelességévé teszi. Pest, dec. 22. 1848. A honvédelmi bizottmány.
