H.-Mező-Vásárhely, dec. 12.
H.-Mező-Vásárhely, dec. 12.
A helybeli honvédelmi egyesület nyilvános gyülései nagy rokonszevre találtak a népben; minden gyülés alkalmával, melly a városház udvarán tartaték, nagyobb meg nagyobb közönséget lehet látnunk, ma is 659két ezer subás embernél több jelent meg. A kaputosokra panaszunk van, ők feléje sem jőnek, majd gondunk lesz rá, hogy megismertessünk titeket e néppel. Kérlek, erre ne hívjatok ki, ha őszinte barátai vagytok a nemzeti mozgalmaknak, akkor adjatok tetteket. A jegyző felolvasván Kossuth hirlapjának „Nincs király” czikkét, a nép kalapot emelve mondá: „Hál’ istennek hogy nincs.”
E czikk felolvasása után Jeszenszki László evang. lelkész lépett föl a szószékre, kinek észt és szivet egyiránt lebilincselő szónoklata arra viszi népünket, merre neki tetszik. A mit indítványoz, azt magáévá teszi a nép. Minap azt inditványozta, hogy a honvédek számára készítsünk fejér ruhát és tépetet, és a város asszonyai szépen küldik; ma pedig terjedelmesb szónoklata után, melly istentelen elárultatásunkat s veszedelmes helyzetünket eleven színekkel festé, városunkat körülsánczoltatjuk, és harangjainkat ágyukká olvasztatjuk. Ez utolsóra nézve az volt javaslata, „szólítsuk fel az illető gyülekezeteket, hogyha a béke idejét elérendjük, ez adománynak kárpótlását magára vállalja a város.” – Elfogadtatott. Megirom majd, mit feleltek erre az egyházak.
A vásárhelyi nép igen jól van lelkesűlve, miben igen nagy érdemök van az illető lelkész uraknak, s a városi előljáróságnak. V. P.
