MAKK, ELSŐ MAGYAR TÜZÉR.
MAKK, ELSŐ MAGYAR TÜZÉR.
E férfiú meteorként emelkedik, s magasabbra a magyar szabadság fejledezni kezdő látkörén; eddig csak azok czüggtek rajta kegyelettel, kik vele viszonyaiknál fogva közvetlen érintkezésbe éltek; a nagyszombati felejthetlen nap óta azok is tisztelettel hajolandnak meg érdemei előtt kik előbb Makk valódi jelességéről tökétesen meggyőződve tán nem voltak.
S épen azért, mivel e férfiú egyike azoknak, kiket a gondviselés szabadságunk harczaiban főfő tényezőkűl jelölt ki, nem leend fölösleges, sem helyén kivűli dolog, róla itt röviden némellyeket elmondani.
Makk, miként Görgei és hadseregünk jelesbjei legnagyobb részt, a régi rendszer mellett nem tudott a hadi pályán tovább jutni azon pontnál, hová a valódi tehetség, daczára a legnagyobb akadályoknak, előbb utóbb szükségkép elvergődik, amaz egyszerű oknál fogva, mivel az illy tehetségeket egészen nem nélkűlözhetik még azok sem, kik különben minden kitűnő egyéniségnek ösztönszerűleg, t. i. az önparányiság érzetének ösztönéből, született ellenségei.
Makk a martiusi napokban főtűzmester (Oberfeuerwerker) volt, körűlbelől valami közép lény az őrmester és hadnagy között.
Makk, a művelt lelkű, szelíd jellemű, fáradhatlan buzgalmú, elméletileg a szaktudományokban roppant avatottsággal biró, gyakorlati tapasztalásokkal hosszas szolgálat és studium után bárkivel is mérkőzhető, nem birt tovább emelkedni a főtűzmesteri fokozatnál! E czímben Makk tudománya, gyakorlottsága s characterének legszebb bizonyítványa foglaltatik. Meg vagyok győződve, hogy Makk, ha isten őt e hazának megtartja, bár milly magasra emelkedik is kormányunk érdemméltányló intézkedései által, mindenkor büszke öntudattal fog visszaemlékezni azon állásra, mellyen őt e nemzet szabadságának kezdet-perczei találtak.
Hogy Makkban a szakemberen kivűl magas miveltségű honpolgár rejlik, mulatja azon körülmény, mihez képest ő akár nyelv és irodalom ismereti, akár politicai elvek tekintetében már jóval a forradalmi időszak előtt ott állott, hová nem egy kitünő hazafi is, csak a magyar sajtó szabadság korszakában birt felemelkedni.
Innen fejthető meg azon határozottság, melly Makknak martiusbani fölléptét olly szépen jellemzi. Ő, az osztrák katona, szónokúl lép föl a radical körben, s beszél dolgokról, miknek hallatára egy némelly magyar ember tán még most is összeborzadna; kimondja merészen és leplezetlenűl a nagy eszmét, hogy a magyarnak, ha szabad akar lenni, magyar harseregre, s e hadseregnek, hogy hivatását teljesíthesse, magyar tüzérségre lesz mindenek előtt szüksége. Az osztrák katona szónokol, ír, jár, kel, hogy a magyar nemzet szabadságának kivivása s biztosítására magyar tüzérséget sikerűljön létrehoznia.
És áldás kisérte lépteit: az, miért szónokolt, miért irt, járt, kelt, életbe lépett; a magyar tüzérség meg lőn teremtve, s ma már életre valóságának akként adja jeleit, hogy ellenségeink bámulnak és iszonyodnak, a nemzet pedig büszkélkedve örvend e jelek szemléltekor.
S az ifjú hősök, a honvéd tüzérség első fölkentjei, fiúi tisztelettel vannak Makk neve s személye iránt; táborban és csatatéren, jó vagy rosz időben, Makk a legszivesebb éljenekkel szokott üdvözeltetni, valahányszor olly üteg vonúl el mellette, mellynek személyzete általa lőn felavatva a haza védelmére.
Midőn Jellachich már Fehérvárig nyomúlt, és a nemzet jobbjai mindinkább aggódni kezdtek hazánk sorsa felől, Makk leölté magáról az oktatónak szerepét, vezérré lőn, s ütegével az erejében túlbizakodó ellenség elébe sietett. Vasárnap este volt a kiindulás, roppant tömegekben kiséré a nép a vezért s tüzéreit: és Makk elérve azon helyre, melly a nemzet képviselőinek tanácskozási helye, kardot rántva, megállítá ágyúit, s az est ünnepélyes csendében hangosan esküvék a haza képviselői előtt, hogy a vele kiindúlt ifjakat dicsőségre vagy halálra vezérlendi.
Esküjét, az esküszegések nagy korában, szentűl teljesíté: Pókozd, Tácza, Sopron, Stiks-Neusiedel. Schwechat, Stenicze és Nagy-Szombat hangosan beszélik azt! És ha isten úgy akarja, hogy a kivivandott magyar szabadság gyümölcseit Makk is élvezhesse, lesz még több is, mit a krónikának Makkról a hálás utódok számára föl kellend jegyeznie. – E–y.
