PEST, DECEMB. 30.
PEST, DECEMB. 30.
Vége felé siet a jelen év, melly minket nagy, dicső, történetünk évlapjain mindinkább ragyogó tényekre hívott föl.
Körülöttünk áll a nép, mellyet hosszú századok rabságából egyszerre kiragadtunk, nem más nemzetek módjára, valamelly felsőbb rendelet vagy kényszerítés következtében, hanem sok akadályokkal küzdeni kénytetett szabadság s humanismus elvei által.
Ezen év az, mellynek rövid napjai alatt annyit tettünk, mennyit Európa szabad nemzetei századok alatt alig tudtak végrehajtani, s melly, akármillyen borúsoknak látszanak is autóperczei, erőt teremtett bennünk, mellyet semmiféle dynastia zsoldosai le nem győzhetnek; nemzeti érzelmek, melly, ha ollykor elnyomatik is, szunnyadozó vulkán dühével darabolandja szét az útjában állókat. Hol van az a nemzet, melylyel a zsoldosok ezrei, vagy tizezrei soká daczolhattak? hol a szabadságharczra elszánt népnek fejedelmek általi legyőzetése?
Nagyon jól emlékezünk Pericles s Leonidas ivadékai véres s hosszú harczára, tudjuk, miképen a törökök Scio szigetét elfoglalván, körűlbelől 30 ezer embert legborzasztóbb módon legyilkoltak, a nőket s gyermekeket pedig rabságba vitték; tény, miszerint 1823-ban, mikor a 300 követ egy ligetben összegyülvén a nemzeti egység s erő megszilárdítására czélzó alkotmányterv fölött tanácskozott, az egész Morea félsziget s a nevezetesb helyek az ellenség kezében voltak, tudjuk továbbá, hogy az ország olly szegény volt, hogy Lord Byron s Leicester ezredes szent érzelmeiktől izgatva magokra vállalták 500 harczos kitartását.
S mi lett a vége? A görögök csatáik elveszte által még felbátorítva, az ellenségnek halált esküdvén, kétezerötszázon a lelkes Bozzaris zászlója alá siettek és Acarnaniában darabokra szangatták szét a tizenegyezerből álló ellenség táborát.
Ezen kis, had s pénz dolgában egyiránt szegény, hazaszeretetén kivűl mindenben szűkölködő nemzet hat évig birt olly roppant erő ellen küzdeni, s mi, népünk harczias szelleme s lelkes seregünk mellett elcsüggednénk, nehány ezer szuronyosnak ez vagy ama városban látásán?
Hellász fiai nem néztek az ellenség számára, sem fegyvereik alakjára; vasvillával, kövekkel ment a nép az Athenét környező barbarok ellen, s győzött.
Elszomorodnánk, ha az izmos karok százezrei készen nem állnának a lelketlen csordák megrohanására; kétségbe esnénk, ha népünk, helyzetét nem értvén, közönösséggel nézné az útját rablással s öldökléssel jelelő ellenség közeledését, de midőn Heves, Borsod, Fehér s más megyék lakossága harczvágyát látjuk, midőn az ellenségnek az általa elfoglaltnak vélt pontokat őrseresekkel kell ellátni, s az egész országot helységenkint bevenni, szóval, mikor az osztrák sereg Pest felé volnúlása által szükségkép mindinkább meggyengűlt, akkor derűlt tekintettel s magasztos érzetemmel nézünk a rövid perczek alatt bekövetkezendő eldöntő csata elébe. Eldöntőnek mondjuk, mert Pest városát, azt, mellynek falai között azon törvényhozó testület s kormány űl. melly a szabadságnak nagyobb áldozatokat hozott, mint bármellyik európai parlament, az absolutismus czinkosainak megfertőztetni hagyni nem lehet, nem szabad.
Ha a szabadság nem hívja fel az embereket fegyverragadásra, s szolgaság leverése az, mit kiált, s hová híveit kaszával, vasvillával vagy szúronynyal diadallal kíséri.
Seregeljünk össze százezeren minélelébb, rohanjuk meg az ellenséget, egyesülten edzett harczosainkkal, s a sötétség fiai köd gyanánt oszlandanak szét.
Seregünk egyes részei diadalmasan haladnak, az ellenség úgy szóródik el előttök, mint polyva a szél előtt, álljunk ki tehát tömegekben a Windischgrätzféle expeditio ellen, s látni fogjuk, hogy a ránk nézve nehéz, de mindenesetre magasztos emlékezetű 1848-iki évet győzelem napjai követendik.
Bátorodjunk fel a görögök példáján, kiknek hallatlan nehézségű küzdelmeit a civilisált Europa nyugton nézte, kiknek követeit a veronai congressus kihallgatásra sem méltatá, s kiket négy nevezetes csata elvesztése olly erőkifejtésre lobbantott fel, melly a szultánt elcsüggeszté, Franczia- s Angolországban pedig részvétet, sőt tettleges segítséget teremtett.
Magunk állunk Európa népei közt. Kiirtásunkra a habsburg ház, zsoldosain kivűl, sok népfajt uszított fel, mi hatalmas voltunk legnagyobb tanusága. Keljünk fel ezért arra öntudatunk keservével s vívjuk meg határozottan a világ legszebb harczát. Szólíttassanak fel a műhelyekben dolgozó hazafiak, gyüjtessék össze egy 100,000-nyi néptömeg, és ez öklével is szét zuzandja az osztrák ház támaszait. Tegyük meg ezt s a világ fogja látni, hogy egy ellenség sem jő büntetlenűl a magyar földre. – Szabad Imre.
