Gömör.
Gömör.
Gömöri gyülés folytatása ’s vége. – 6. A’ szerencsétlen vegyes házasságok dolgában, ha nem is utó-, de más különben már unni kezdett hangok ütődvén még némelly törvényhatóságok körleveleiből füleinkbe: alkalmul szolgált ez a’ legközelebbi „primási körlevél” megpenditésére. E’ körül Sz. K. tbiró kifejté a’ sérelem valóságát, miszerint olly pápai rendelmény hirdettetett ki ama’ körlevélben, melly – „a’ vegyes házasságoknak bármi szin alatti akadályozását” tilalmazó – törvényünkkel ellenkezik; de ellenkezik az 1839-ik évi apr. 27-ről kiadott, az ország minden főpapjaihoz ’s a’ megyék főkormányzóihoz szétküldözött legfelsőbb rendelménynyel is. Felirást javasol tehát ő felségéhez az iránt, hogy a’ hg primás által ezen törvénytelen körlevelet visszahuzatni méltoztassék; mert meg van győződve a’ felől, hogy ő felsége az ország minden törvényhatóságaival közlött k. intézvényében nyilvánitott ama’ k. akaratát, miszerint a’ törvényeket mind maga megtartani, mind mások által megtartatni kivánja, nem csupán a’ megyékre, hanem minden hatóságra és igy a’ magyar clerusra is kivánja értetni. R. F. tbiró még ezen egyh. rendelményt a’ ker. vallás alapelvével, a’ szeretettel, a’ müvelt XIX. század szellemével szép ellentétbe állitván: a’ felirás a’ szólók értelmében elhatároztatott. – 7. Közszeretetű első alispánunk, a’ kornak mindinkább éltető elemévé válni kezdő ’s a’ tisztelt által hivataloskodása ideje alatt számtalanszor tanusitott „törvényesség” érzetével előterjeszté, mikép a’ „tisztválasztás” törvényes ideje közelgetvén, – ámbár az e’ részbeni törvényes jog ’s kötelesség főispáni helytartónk ő ngára néz, kinek a’ törvények megtartása körüli készsége kétséget szinte nem szenved: mindazáltal kötelességének érzi, a’ RRet felhivni a’ végett, hogy főisp. helyt, ur ő ngát, a’ kijelentett mentő záradék mellett, a’ tisztválasztás határnapjának kitűzése iránt felszólitani méltóztassanak. – Assensere viri! t. i. az egész tisztviselői kar az elnök alispán inditványát egyhangúlag pártolá, sürgeté, követelé, – A’ RR. azonban, ezen nyilatkozatokat a’ fájdalmas érzelmek ama’ sajátságos nemével vevén, melylyet az emberi kebelből a’ legjobb barát bucsú szavai facsarni szoktak: egy részről az egész tisztikarrali teljes megelégedésök, büszkeségök, dicsőségök nyilvánitása mellet, kiknek hivatalos életök „kurta szám”-ához még egy 0-t vetni készek ’s bátrak lennének: más részről a’ főisp. helyt. gróf ő nga által törvényes-kötelesség- mulasztásnak helyét nem találván, sőt azt föl sem tevén, a’ tiszti karnak már más számos alkalommal örömest pártolt inditványai közül ezen szomoritót most még csak egy szóval sem pártolák. – Az idők változnak ’s egyik idő a’ másiknak ellensége. Az események nagyságát, változatosságát nem az időszám, hanem a’ kor elemvegyülete okozza. Megyénk történeteinek évkönyvében csak két restauratio előtti időkre kell visszamenni: akkor még ezen indítvány a’ status részéről téve, leginkább a’ tisztikar által buktattatott meg, csupán a’ miatt, mert még néhány „nap” hiányzott a’ törvényes időből. De én ama’ „régi baj, régi kórjeleit” visszaidézni nem kivánom, mert a’ kor nemtője azt gyökeresen orvosolta; a’ régi viszonyok kiegyelenlittettek, a’ kedélyek kibékültek, ’s jelenleg megyénket az egyetértés és a’ béke szelid angyala lengi körül. Voltak idők, mikor a’ P. H.-nak a’ nemzeti veszélyről irott czikke, bennünket is érhetett volna. De azon idők is elmultak. A’ köznemesség, melly akkor, egy évvel már a’ restauratio előtt, a’ pártok zászlóit szerte lobogtatá, a’ szabadságot az ellenvelemény nemtürésében helyezé, az érdemeket boros kancsókkal méregeté; most – két hónappal a’ restauratio előtt – mély csendben vesztegel: a’ jobbak multkori tetteiktől visszaborzadva, ’s kik a’ mételyben bővebb részt vettek, nem tudva mire vélni e’ szörnyű változást! ’S mind ennek okát, kútfejét, megyénk „kiforott” állapotán kivül abban találjuk, mert két olly alispánnal dicsekedhetünk, kikben „az ész és szív dicső alliance”-a szerencsésen összetalálkozott, kik megyénk boldogságát, nyugodalmát – habár e’ részben elvünk ellenére – magokban centralizálták, ugy hogy nem hiszszük, föl nem teszszük, hogy találkozzék, ki szentségtelen kezekkel a’ béke és egyetértés ezen szent szövetségét megtámadni merje. – 8. A’ hivatalos jelentések közt nevezetesbek voltak: a) Rhedova és több – csetneki uradalombeli – helységeknek mind a’ felsőbb helyeket, mind a’ megyét már majd 30 év óta fárasztó, levéltárunkat az irományok roppant halmazával terhelő urbéri panaszait minden eddigiek felett legkimeritőbb és legrendszeresb alakban előterjesztő hivatalos tudósítása az eljáró megyei bizottmánynak; melly tudósitás – az illetőknek a’ közvélemény előtti igazolása tekintetéből – megérdemlené, hogy nyilvánossá tétessék, annál inkább, mert e’ tárgy már különben is többször érintve volt a’ hirlapokban. De közleményemben már eddig is számitásomon tulterjeszkedvén, csak röviden érinthetem. A’ jobbágyság panasza ebben pontosul: „Hogy ők az urbér alól kivétettek és igy taksások, még is az uri tartozásoknak természetbeni teljesítésére köteleztetnek.” – Politicai uton számtalan folyamodások, intézvények, parancsolatok, nyomozások, a’ törvény rendes utján négy rendbeli pör keletkezett e’ panaszforrásból; mellyeknek ugy 231folyamata, mint végrehajtása ismét számtalan folyamodásokkal ’s azokra kelt parancsokkal, a’ jobbágyság részéről tettleges ellenszegülésekkel hátráltatott, élesittetett. Tudni keli, hogy a’ tudatlan és nyugtalan népnek nyugtalanitója nem hiányzott, ki ugyan közügyészi perbe fogatott, ’s el is marasztatott, ugyszinte a’ jobbágyság is engedetlenségeért többször fenyittetett. – Az uri tartozásoknak természetbeni teljesítését tárgyazó pör, a’ jobbágyság elmarasztásával, szinte lefolyt*. A’ jelentő bizottmány a’ dolgot ugy találta, hogy a’ panaszolkodóknak legkisebb olly kiváltságuk sincs, melly őket az urbér alól kivette volna. Véleménye annálfogva az: „hogy kéressék meg ő felsége, kihez – mint igazság forrásához – a’ panaszolkodóknak legnagyobb bizodalmuk van, bocsássa ki legfelsőbb parancsát, melly őket győzze meg, nyugtassa le, egyszersmind határozottan mondja ki, hogy urbér alá tartoznak, ’s az uri tartozásoknak természetbeni teljesitésére köteleztethetnek (minthogy ezt már a’ törvény rendes utján hozott itélet kimondotta, de azon itéletnek hódolni nem akarnak). – A’ panaszolkodók kir. biztos kiküldetését is kérvén: ezt a’ bizottmány – miután ezen urbéri viszonyok törvény utján már részint tárgyaltattak, részint tárgyalás alatt vannak – szükségesnek nem tartja ugyan: de minthogy a’ rendkivüli ingerültség rendkivüli orvoslást kiván, tanácsosnak gondolja, hogy a’ vélt legfelsőbb parancs kir. biztos által hirdettessék ki ’s magyaráztassék meg. – A’ biztosi tudósitás véleményadásul felküldetik, a’ királyi biztos szükségtelen volta a’ megye részéről is kimondatván. – b) Az orvosi receptek megvizsgálása végett kiküldött választmány az élet-halál biztositó bulletinek nagy halmazát ’s az 1500 pftot haladó gyógyszertári árjegyzéket benyujtván; R. M. tbiró érzékenyen előterjeszté azon aránytalanságot, melly az azokból a’ szegény népre háramló haszon és teher közt áll; minek főokát abban helyezé, hogy a’ megyei orvos és sebész urak által nem tartattak még szorosan az e’ részbeni határozatok, miszerint fizetési tehetetlenségrőli bizonyitvány nélkül orvosi szereket nem rendelhetnek, leginkább pedig onnan, hogy szakaszaikat rendesen nem látogatják, hanem csak helyből szoktak intézkedni; mire nézve bizonyságul szolgál, hogy a’ benyujtott receptek többnyire a’ rozsnyói gyógyszertárból szolgáltattak ki. – Sűrün váltogatták egymást a’ kárhoztatások; noha emeltettek szózatok, egy pár egyedet – különösen m.alispánunk által M. G. főorvosunkat mentők. De mind ezekmellett az általános többség az egyetemes orvosi kart kötelességének pontosabb teljesitésére felhivni szükségesnek tartá. Annálfogva számos receptek a’ fenlevő határozatok szerinti igazolás végett visszaadatván, mind az eddigi határozatok megujittattak, mind pedig D. P. főszolgabiránk inditványára az orvosi karnak kötelességül tétetett, hogy rendes naplót vigyen, a’ főorvosok ugyan félévenkint, a’ sebészek évnegyedenkint hivatalos eljárásaikról tiszti jelentést tegyenek, a’ gyógyszerészek pedig árjegyzékeiket évnegyedenkint a’ főorvosoknak bemutassák; a’ szükséges bizonyítványok kiadatása és a’ szegény népnek ez iránti felvilágositása a’ rendes tisztviselőkön kivül az illető lelkész uraknak ajánltatván. – c) Nemzeti nyelvünknek megyénk tótajkú lakosai közti előmenetelét ’s az iskolatanitóknak ezen nemzeti ügy körüli példás fáradozásait feltüntető hivatalos tudósitásai illető sz.biráinknak méltó örömmel lepvén meg a’ tanácskozó RRet: ámbár jól tudják, mikép a’ hazafiúi szolgálat legszebb jutalmát a’ tiszta öntudatban leli, de jól tudván egyszersmind a’ „virtutibus obstat res angusta domi” szavak nyomosságát is: a’ dicsért egyedek szegény sorsa és csekély fizetése tekintetéből, a’ különben is nemzeti nyelvünk terjesztésére szánt alapitványból, a’ felső, ratkai, kishonti járásokban (a’ putnoki és serkei csupa magyar levén) feltüntetett számosb r. cath. és ág. evang. iskolatanitók közül, a’ tőke erejéhez képest – a’ legkitünőbbek közt 430 vftot kiosztatni határoztak. – Hacsak lehet, kérek egy kis helyet ezen korszerű hazafiak neveinek; hadd legyen ez is némi jutalma buzgóságuknak, le gyen egyszersmind vigasztalás az ármány száznemű boszantásai ellen, mellyeket ezen jó urak többnyire szenvedni kénytelenek. Fejenkint 30 vfttal jutalmazandók: Kicsiny Pál restéri, Mindszenti N. jólsvai, Prúnyi Máty, gócsi; Szlopóvszky Kár. rátkói, Putra Sam. rhusvói, Ferjencsik János nagyszuhai, Swehla Sám. ráhói, Reguli János klenóvzi, Maksa János visnyói (ref.) – 20 vftot fognak kapni: murányaljai (nevét nem tudom); Havas Pál, jólsvai; Kicsiny Lászlo, ochtinai; Mikola András, nagyveszverécsi, Kratochwill József ratkó-lehotai, Csillag Mihály banadnai, Balás Pál rimaszombati – cath. és evang. tanitók. Nem mellőzhetem el megemlíteni ez alkalommal azt is, hogy a’ sajó-gömöri ág. hitv. nemzeti iskola téli próbatételén jelen levén: a’ nemzetiség sajátságos érzetéből származott örömmel kellett itt is tapasztalnunk, mint simulnak a’ szomszéd Liptó, Zólyom ’stb. megyékbőli gyenge tótajkak nemzeti nyelvünkhöz, ’s mint czáfolja meg az ártatlan csemete a’ megrögzött öregeknek ama’ daczosságát, mellyel nemzeti nyelvünk iránt csak azért, mert azt nem tudják, elfogulva vannak. – Vajha e’ nemzedékre a’ „non his juventus orta parentibus” és az „aetas parentum pejor avis tulit” verseit a’ lantos római költőnek, megforditva bizvást alkalmazhatnám! – Örömmel vettük észre a’ hittanban is, a’ két felekezetű evangelicusok eltérő véleményeinél, a’ gyülöletes polemiák helyét az unio elhintett elvével pótolva lenni. – Általában ezen iskola a’ conservativ Dohányi József, a’ tudós Némethonból fris tudománynyal megtért Homoja Endre, a’ szikra Szojka Károly (kinek tárczáját teszi különösen a’ magyar nyelvészet is) három jeles oktatóiból régi dicsőségének visszavarázslását méltán igényli; a’ szomszéd megyebeli szüléknek pedig mind a’ tudományok, mind különösen a’ nemzeti nyelv tekintetéből méltán ajánlható. – 9. A’ pénztári számadásokat is megvizsgálók e’ gyülésünk folytában; melly tárgyról később különösen szándékozom irni. – 10. A’ húsárt nálunk is fölebb rugtaták: a’ marhahús 10–11 kr. – 11. Jövő évnegyedes törvényszékünk jun. 13-kán, közgyülésünk 20-kán fog kezdődni; egyébiránt – mint szoktuk – a’ törvénykezések első hetiben, april. 12-dik ’stb. napjain közgyülést, és törvényszéket is fogunk tartani.
Tudni kell, hogy itt nem a’ tartozások törvényes megváltása, hanem azoknak nem természetbeni teljesitése követeltetik a’ jobbágyság által. – B. A.
Bodon Ábrahám.
