Bihar.
Bihar.
V.-Olaszi, mart. 10. Midőn esztendővel ezelőtt megyénkben a’ martiusi közgyülés tartaték: mindkét politicai felekezet egyhangúlag vallá, hogy a’ martius 5-kei nap nagy nap vala; mivel vesztett csatáján egyiknek, vásárolva lön fényes győzelme a’ másiknak. Bihar polgárai e’ napot könnyen feledni nem fogják; szükség, hogy ne feledjék. Oh mert sok tanulságos rejlik a’ multban! ’s ha az események előtt nem zárnók el az emlékezet tükör-lapjait, kezeink közt lehetne a’ kulcs, melly a’ titkos jövendő szekrényét fölnyitja. Nem ok nélkül bocsátám elő e’ szavakat, ’s előbocsátásom által nem tértem el a’ tárgytól, melly felett írni akarok. Tárgyam a’ martius 6-kai közgyülés. E’ közgyülésre első alispánunk beadta az országos utasitásokat dolgozó választmány munkálatát, mellyben többi közt a’ háziadónak nemetlenek és nemesek általi közös viselése javasoltatik. ’S im ez a’ fonal, melly emlékezetemben mult martiusi közgyülésünket a’ jelen gyüléssel összeköti. Akkor sok oldalú izgatások után tömeg csőditteték teremünkbe, ’s a’ tömeg zászlóján a’ jelszó „nem-adózás” volt; most zászlók még nem tüntenek föl, de uj izgatásokról uj hireket veszünk, melly izgatások közvetlenül az adó ellen intézvék. Fog e ujólag néptömeg használtatni eszközül? nem tudom*; ha igen, ugy ti izgatók! nyers erőt nyers erő ellenében ne várjatok, de ne feledjétek: mikint 1842-ik évi mart. 5-kén a’ nyers erőt élő szó fegyverzé le. – Mi szívből örvendenénk, ha olly dicső győzelmet vínánk ki az adó ügyében magunk felett, minővel Zólyom dicsekvék; de ha az ellenkezőt akarjátok megkisérteni, ám kisértsétek! Azokkal, kik 1842-kit martius 5-kén ellenetek voltak és győztenek, ismét találkozni fogtok. – És már most elmondom: mi történt az utasitásokat magában foglaló választmányi jelentéssel. – Fölvétele közakarattal elhalasztaték, tárgyalására a’ követválasztási gyülés tűzetvén ki. Első alispánunk évnegyedes jelentésében ismét uj adalékot nyertünk az önismeret roppant munkájához. Megértők e’ jelentésből: mikint néhány helységben jelenkezett hólyagos himlő, rühragály és bujasenyven kivül, az egészségi állapototot semmi más nem zavará; népnevelést illetőleg: az iskolákba járó gyermekekrőli táblásjegyzékek szerint a’ helvét vallásuakra és kitünőkép a’ sárréti helységekben fordittatik legtöbb gond, mellynek sajnos ellen téteül tünik föl a’ g.n. egyesültek iskoláztatásának elhanyaglása, mivel az illető ’s kivált egyházi felügyelet mulasztása miatt, olly helyeken is, hol iskolák és tanitók léteznek, tanulók vagy egyáltalán nincsenek, vagyigen gyéren vannak; e’ mulasztás tekintetéből tisztelt első alispánunk a’ járásbeli tisztviselőket elnökileg fölhítta, hogy a’ helytartó-tanácsnak 1796-ik évi 7679 sz. alatti intézvénye szerint cselekedjenek. Ez intézvényben többi közt kötelességökül tétetik a’ szolgabiráknak, hogy röstségből vagy más illy okból gyermekeiket iskolába küldeni mulasztó szüléket fenyítés végett a’ megyének jelentsék be. – Mi az igazság kiszolgáltatását illeti: Bihar igazságszolgáltatási állapota – tudtommal – illy helyzetben még nem vala. Volt idő, mikor tömegestül hevertek büzhödt bürtöninkben az el nem itélt rabok, és most az alispáni jelentés szerint csak 32 van itéletlenül. Ezeknek ügyei azért nem intéztettek ekkorig el, mert külhatósági rendelkezés, fölebbvitel, vagy az ellenök folyó rendes pör akadályozá. E’ 32 egyén közül akkor, midőn alispánunk jelentését tevé, csak 16 vala börtönbe zárva, a’ többi 16 pedig kezességen. Minő állapotban van a’ börtönügy és igazságszolgáltatás most, és minőben vala csak kevéssel is ezelőtt, a’ következő adatokból világosságra derül: 1841-ki maj. 10-kén volt 613 rab, ezek közül itéletlen 231, és ma – 1843-ki mart. 10-én – a’ várnagy hiteles jelentése szerint van rab 406, ezek közül itéletlen 44; mivel az alispáni évnegyedes jelentés óta a’ 32 szám 12-vel szaporodott. Ezen adatok összeléséből kitűnik: mikint jelenleg 207 rabbal van kevesebb mint 1841-ki május 10-én, és hogy aránylag is felette sokkal kevesebb van itéletlenül, mint 1841-ben vala. Kérditek: honnan e’ különbség? A’ rabok kevesedésének oka – igénytelen véleményem szerint – az egyes börtönökben rejlik. Ennek bizonyitásaul csak azt hozom föl, hogy az egyes börtönök használása óta az ide zárt rabok közül egy sem került vissza, holott az érdeklett börtönökben a’ jelen napig 342 egyén fordult meg. A’ mi pedig az itéletlenek mostani csekély számát illeti: ennek oka nem lehet más, mint az: hogy illető tiszteinkben a’ kötelesség teljesítésének érzete meghonosult. És ezért tisztelet és méltánylat nemes buzgalmukért! Az illy buzgalom – ugy hiszem – haladásra mutat minden szinű politicai felekezet értelmében. Annyi rabügyek tárgyalására, ’s vitelére azon pereknek, mellyek 15–20 évvel ezelőtt kezdetvén meg, jelen tisztikarunk által tétetvék kellő forgásba, minden pontosság és szorgalom mellett még kivántatik valami, t. i. kitürés. Pontosság- és szorgalomnak kitüréssel kell párolulniok, hogy maradandó eredményök lehessen; ’s pontosság, szorgalom és kitürés mellé ismét kell valami, mi megedzeni tudja a’ tisztviselői kedélyt a’ fekete rágalom gyászvitézeinek stereotyp rágalmai ellen’s hogy az érdeklettek e’ kellékkel is fölruházvák, nem kételkedem! Bocsánat kitérésemért! – Hogy fölvett tárgyamhoz viszszamenjek, az eszmetársulat utján eszembe jut: mikép gyülésünk folyama alatt első alispán ur inditványt tön, hogy az egyes börtönökbeni rabok, egymássali ösmerkedésük akadályozása tekintetéből, a’ megye udvarának sétaterén mindenkor álarczosan jelenjenek meg, ’s a’ börtönök ajtain lévő táblák, mellyeken a’ foglyok nevei jegyezvék, befelé fordítva álljanak. Az inditvány, mivel nálunk sem Julius, sem Crawford és Vithvorth Russell-féle sétaudvar nincsen, közhelyesléssel fogadtatott, valamint köszönettel abbeli nyilatkozata, hogy az álarczokat a’ házi pénztárnak terheltetése nélkül igyekszik beszerezni. Az igazságszolgáltatási állapoton kivül, az alispáni évnegyedes jelentésből megértők azt is: mikint házi és hadi pénztáraink mult januariusban vétetvén vizsgálat alá, kellő rendben és minden kezelési hiány nélkül találtattak, a’ házi pénztár azonban az adószállitási erőködés daczára is 184,423 pft 26 14/40 krnyi tartozást mutat fel. Vannak helységek, mellyeknek elöljáróik jelentésökben azt irják: „hogy a’ lakosok készek a’ rajok nehezedett közterhek elviselhetlen súlya alól üres, és tartozásaikat föl nem érő viskóik elhagyásával is menekülni.” De azért „ugy enemes atyánkfiai! nem adózunk?” Isten mentsen: mi lenne a’ mi szűz vállainkból?! Oh Csenger, oh Tyukod et compggnie!! És ezzel érdekelve vannak nevezetesebb pontjai az alispáni jelentésnek. – Gyülésünk folyama alatt gróf Haller János, a’ tisztelt veterán, tudata a’ RRkel: mikint mult országgyülésre több magnásokkal együtt híva nem vala, holott ezt jogosan igényelheté. Jövendőbeli aggodalmát oszlatólag első alispán urtól olly nyilatkozatot vön: hogy a’ királyi meghivólevelek leérkeztével, a’ megyei mágnások neveit azonnal elnökileg föl fogja terjeszteni. Mi reméljük és szivből kivánjuk a’ gróf ur meghivatását. Benne a’ házi adó elvállalásának egyik buzgó pártfogóját fogja üdvözölhetni a’ felső tábla! – A’ gyülés több tagjai leginkább magányérdeküek voltanak, vala azonban ezek közt egy főszolgabirói jelentés, mellyet mind a’ mellett is érintenem kell. Ebből kitünik, hogy ha valaki tudni akarja, van e helység vagy város Magyaroszágban, hol a’ községi kiadások közé tisztujitási és ujonczállitási költségek is sorozvák? az Bihar megyében kebelezett Szalonta városában bővebb utasitást kapand. Meglátjuk: mit szóland az illy számadásokra az uradalom számvevőszéke?! Gyülésünk csak négy 4 napig tartott. A’ tárgyak mind elvégeztettek. Az országgyülési utasitásokkal foglalkozó választmány munkálata felől – ha a’ tisztelt szerkesztőség elfogadja – egy pár közleményt fogok küldeni*. Első közleményem tárgya a’ városok ügye leend. Ezek szavazatát illetőleg Biharnak különös terve van.
Sajnáljuk, hogy a’ dolog eldöntése – ha egyébiránt a’ gyülés az utasitási javaslat fölvételére vele kitüzve – messzebbre halad, ’s a’ lélekvásárlásnak, ármánynak, machinatiónak tért és időt, a’ szomszéd irtózatos példának hatást engedve halad. Szerk.
Köszönettel veendjük. – Szerk.
Lukács György.
