NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
315NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
Victoria királyné april 25-kén reggeli négy óra után 5 perczczel szerencsésen leányt szült. Ez esemény azonnal hivatalosan hirül adatott a’ közönségnek, a’ diplomatakarnak ’stb., ’s a’ különböző testületek készületeket tőnek tisztelkedésekre. A’ királyné szülése igen szerencsés vala, ’s ő felsége még egy nappal előbb kikocsizott. Az egész országban hálaimádságok fognak küldetni az éghez a’ népe által olly forrón szeretett királynéért.
A parliamenti szünnapok apr. 24-kén lefolyván, az alsóház estve ülést tartott, mellyben többek közt d’Israeli ur kérdést tőn a’ porta, Szerbia és Oroszország közötti bonyolódások iránt. Peel kifejté az e tárgy körüli diplomatiai alkudozások állását ’s eredetét, mellyet szerinte az adrianopoli békekötésben és erre vonatkozólag 1829-ben költ nagyuri hattiserifben kell keresni, ’s kijelenté, miképen az alkudozások még folynak, ’s ámbár Angliának semmi egyenes vagy közvetlen összeköttetése nincsen Szerbiával, mégis egész jogszerü befolyását a’ lehető összeütközés elháritására ’s a’ Törökbirodalom érdekeinek és méltóságának fentartására forditandja. – Másnap mind a’ két ház üdvözlő feliratot szavazott ő felségének szerencsés szüléseért; egyszersmind pedig Sussex herczeg halála következtében gyászfölirat is határoztatott ő fölségéhez intéztetni. Az alsóházi vitatkozások közt, mellyek főleg az országos kötségvetés körül forogtak, Ewart ur kérdést intéze a’ kormányhoz a’ Portugallia és Brasiliában megkisérlett kereskedelmi alkudozások iránt. Peel a’ lissaboni alkudozást csak félbenszakasztottnak, nem pedig végkép elejtettnek tartá; ellenben megvallá, hogy Ellis ur siker nélkül járt el Brasiliában, mit a’ minister a’ közbejött kabinetváltozásnak tulajdonít. Az uj ministerium – mond Peel – alapföltételül azt követelé, hogy Brasilia földtermékei ugyanazon kedvezésekkel vitethessenek be Angliába, mint az angol gyarmatokéi; illy föltétel elfogadására pedig Ellis ur nem vala felhatalmazva. Peel egyébiránt kijelenté, hogy a’ brasiliai kormány elfogadta Anglia nézetét, miszerint a’ két ország közt fenálló kereskedelmi szerződvény nem 1842-ben, hanem 1844-ben jár le. – Ricardo ur föliratot inditványoza ő felségéhez, mellyben a’ ház tisztelettel mondja ki, miképen az angol beviteli vámok czélba vett alábbszállitásának továbbra halasztását nem tartja tanácsosnak, miszerint e’ vámleszállitást külálladalmakkali kereskedelmi alkudozások alapjául lehessen használni. Élénk vita után, melly közben a’ kormány részéről az inditvány elvontsága ’s tárértelműsége ellen tétetett kifogás, az inditványozó tetemes kevesbségben maradt, ’s javaslata 135 szavazattal 61 ellen félrevettetett.
A szerb kérdés, melly – mint láttuk – parliamenti nyilatkozatok tárgya is volt már, a’ két főpárt vezérlapjainak, a’ Times és Morning Chroniclenak figyelmét nagy részben magára vonta. E’ két hirlap teljességgel nincsen kielégitve sir Robert Peel alsóházi nyilatkozatával, ’s mindenik azt hiszi, hogy az első minister nagyon kicsinyli Szerbia jelentőségét Angliára nézve és a’ mostani kérdés fontosságát. A’ Times épen olly fontos kérdést lát Angliára nézve a’ Duna jobb, mint a’ Rajna bal partján. A’ M. Chronicle pedig elismeri, hogy sir Stratford Canning, a’ mennyiben tőle függött, Anglia érdekeinek megfelelőleg viselte magát. A’ whig lap ugy vélekedik, hogy – tekintve azon körülményt, miszerint Ausztriának érdekeinél fogva szükségkép ellenszegülnie kell Oroszország mértékfölötti követeléseinek – az angol kormány részéről fölötte csekély szilárdságot kellene kifejteni a’ végre, hogy a’ porta veszélyben forgó jogait fentartani képes lehessen. Ha sir Stratford Canning nézeteit Aberdeen lord támogatja, ugy a’ nagyur tekintélye csorbithatlanul fentartható. Angliában tehát nincsen tudva még a’ krédés megoldása, ’s algiha ez uttal Oroszország diadalának véteksúlya a’ tory ministeriumot nem terheli.
