NAGYBRITANIA ÉS IRLAND.
NAGYBRITANIA ÉS IRLAND.
Az angol sajtó az uj évet alkalmul használja politicai eszmélkedésekre. A’ Times, Anglia legelterjedtebb ’s legjobban szerkesztett napilapja, következőleg köszönt az uj évre: „Az ujév kilátásai ha nem felhőtlenek is, de legalább is olly kedvezők, mint az utólsó években voltak, Mi ez év kezdetével békében vagyunk Europa minden statusával, békében vagyunk Amerikával, és ama’ háború, melly Indiában még részleg folytattatik, remélhetőleg nem sokára gyorsan szerencsés véget fog érni. De mostani békénk nem ama’ fondorgó ravasz, üres béke, melly csak diplomaticai ürügyet, csak álokoskodást, vagy pillanatnyi gyöngeséget les, hogy nyilt háborúvá váljék. Viszonyaink Europa minden hatalmaival nemcsak békések, hanem barátságosak is. Az egyesült státusok elnöke szintugy, mint a’ francziák királya, egyetértését Nagybritanniával fentartani ohajtja. Az Ashburton-szerződés egy sajnos viszályt egyenlitett ki, ’s mi az amerikai nép iránt igazságosak akarunk lenni, és hiszszük, hogy nincsen szándéka az Oregon határ határozatlansága által uj meghasonlást fakasztani. Frankhon nem áll többé elszigetelve, még heves journalistáinak a’ ,hitetlen Albion’ elleni dühös zajgása is lecsillapult ’s elnémult. A’ két nemzet megint szíves indulatokat cserél egymással minőket fejedelmeik fejeztek ki kölcsönösen egymás iránt.” – A’ külviszonyokról a’ tory lap a’ brit birodalom belügyeire megyen át, ’s itt kevesbbé kedvező kilátásokat lát ugyan, de mégsem lát okot csüggedésre; sőt ugy vélekedik, hogy első felüleges pillanatra sok mutatkozik, mi reményt nyujt ’s hálaérzettel tölti be a’ kebelt. Illyenek a’ fokonkint gyarapodó országos jövedelmek, a’ műiparnak ezen évszakban majdnem példátlan föléledése, merészebben ’s szabadabban keletkező kereskedelmi vállalatok éjszaki Anglia nagy vásárpiaczain – mindezek az ujra éledő jólét és forgásban levő tőkék jelei. Mig azonban a’ kereskedők biztosb vállalatokba verhetik pénzöket, mig az országos kincstár gazdagszik, mig pamutfonók uj gyárak felállitásáról gondolkoznak, ’s nagyobb kelet reménye fejében több munkásokat fogadnak, nem kell feledni, hogy épen ezen munkások, kiknek munkája a’ fényüzés élveinek sokasitására fordittatik, a’ nélkülözés és inség áldozatai. Nemkell feledni némelly földmüvelő kerületek mezei munkásainak, ugyszintte a’ londoni szegények és a’ gyárok munkásainak, sorsát. Irlandban is lát a’ tory lap nehézségeket, de itt a’ veszély nincs olly közel, mint némelly kicsiny hitűek vélik. A’ Times csak azt roszalja, hogy a’ kormány előbb nem látott a’ repealmozgalom elnyomásához. „Nagy balgaság volt a’ kormánytól – ugy mond – hogy a’ repealmozgás elnyomását ennyire halogatá; de miután erre most, habár későn is, szilárd akaratját nyilvánitá, sikerülni is fog nekie, minthogy a’ nemzeti nagy közvélemény képezi tartalékját, ’s Irlandban csak egy mesterségesen fölizgatott népiséggel van dolga. De ha e’ munka sikerülendett, ha a’ lázongás lesujtva, az antisaxonismus elölve leend, akkor Irlandot kormányozni leend a’ nehéz feladat – kormányozni igazsággal, mérsékelten, szilárdul és barátilag, társadalmi bajait orvosolni, ’s természeti segédforrásait használhatókká tenni. Igen, ekkor még egy nagy feladata leend a’ parlamentnek és ministeriumnek. Az irlandiak szeretetét megnyerni a’ nélkül, hogy akármelly factio kiméltessék, vagy a’ whig-vesztegetés veszélyes játéka játszassék; Angliában a’ nép állapotját élesen és világosan szemügyre venni, minden osztályok vagy pártok önző igényeinek férfiasan ellentállani, az élelmi módok mostani természetellenes elosztását javítani; ezek az uj év föladatai azok számára, kikben bátorság van azokat átvállalni.” A’ 47whigsajtó ’s a’ torylapok közül a’ Standard és a’ földmüvelési érdekeket védő Morning Post nem osztoznak a’ Times vérmes reményeiben.
