EGY ÉS KÉT ÓRA KÖZÖTT
EGY ÉS KÉT ÓRA KÖZÖTT
Ferenc József mindennapi marhahúsát a következőképpen fogyasztotta el.*
3 Berzeviczy altábornagy toporci magányában való beszélgetéséből, aki hajdan Erzsébet királyné őfelsége utazó udvarmestere volt, és a királyné őfelsége környezetében a távol lévő Ferenc Józsefről beszélgetett úrnőjével. Az író igazolására.
Bármiként alakultak a napi teendők, kihallgatások, miniszterekkel, politikussal: politikai viszonyokkal való bajlódások; új bárók kinevezései; valamint a hadseregben szükséges változások teendői: Ferenc József déli egy órakor szünetet tartott. Nem is lehetett volna ez másként olyan férfiúnál, aki egész életében reggeltől délig dolgozott. A pihenés joga megilleti a birodalmak urait is. Pláne, Ferenc Józsefet, aki egy (újra) elképzelhetetlen monarchiát tartott rendben.
A király tudvalevőleg hajnalban kelt, amikor csupán családi kávé, (kuglóffal) volt a tápláléka, délig körülbelül egyhuzamban dolgozott, déli harangozáskor korsó sört ivott, és többnyire tormás virslit hozatott az irodájától nem messzire eső kisvendéglőből; a kihallgatások, tanácskozások tovább folytak a dolgozószobában; minden régi, megbízható ember a helyén, a magyar miniszterek váltakozva jártak az osztrák miniszterekkel, horvát képviselők, magyar püspökök, új és régi nemesek, ortodox papok, nemzetiségi vezérek és külföldi hercegek, akiknek egy császárral dolguk van, üldögéltek az előszobában.
Néha a pápai követ, akit külön kellett fogadni, különösen a magyar egyházpolitika idejében, amikor az öreg Wekerle, ez a nagy terjedelmű pesti úriember ostromolta mindenféle lehetetlen kívánságokkal a császári dolgozószobát. Agliardinak hívták a pápai nunciust, bizonyosan felvették arra a listára, ahol az egyház vértanúit jegyzi fel, mert Agliardi bőséges támadásokban részesült az akkor fénykorát élő budapesti liberális sajtótól.
Azonban még a pápai nuncius megjelenése és várakozása se akadályozta555 meg Ferenc Józsefet abban, hogy ebédjét, szokásos „Bécsi csonthúsát” egy és két óra között elfogyassza. Nem is annyira étvágyasságból, hanem leginkább azért, mert szerette a rendet maga körül.
Mind kevesebben élnek már azok közül, akik I. Ferenc József körül személyes szolgálatot teljesítettek, de bizonyos hagyományok (elbeszélések, legendák) révén a szokásos ebéd lefolyását így lehet visszaidézni a múlt időből.
