1
1
A karos gyertyatartókat meggyújtották, mert minden házban volt ilyen gyertyatartó, amelyet a régi világban nehéz ezüstök helyett könnyű bádogból (alpakkából, kínaezüstből) kalapáltak, de mégiscsak gyertyatartók voltak, amelyek bizonyos ünnepélyességgel vették körül Ferenc József olajnyomatú arcképeit, amelyeket a hivatalokban, magánlakásokban Magyarországon a falra akasztottak.
A „liberális báró” ama harminc esztendő alatt, amely Kossuth Lajos országalapítását Tisza Kálmán honfoglalásától elválasztotta, annyi mindenféle kalandon, viszontagságon, divaton és tapasztalaton esett át, mint akár Gulliver, aki megjárta a törpék és óriások országát, amíg vándorlásaiban megint elérkezett oda, ahonnan elindult: a mindennapi, kézzelfogható, megérthető, valódi embertársához.
Ismét a magyar köznemeshez, a 19. századbeli államalkotó, országot jelentő magyarhoz érkezett vissza a „liberális báró”, Kossuth Lajostól, a tűztől elindulva Tisza Kálmánhoz, a vízhez.206
Mert ha igaz a két 19. századbeli magyarról való történelmi megállapítás: Kossuth Lajos volt a láng embere, aki felgyújtott, megtüzesített, lángba borított mindent és mindenkit, akihez hozzáért, Tisza Kálmán volt a víz embere, aki kihömpölyögve medréből, elárasztván Magyarországot, olyan egyformává, nyugodalmassá, szinte mozdulatlanná tette a Kárpátoktól az Adriáig nemrég lángoló földterületet, hogy jó szemű embernek kellett lenni, aki a nagy, csendes tavon észrevette azokat a tutajosokat, akik a régi világot mentegették még a vizek feletti kóborlásaikban, vagy a megöregedett nádszálakat, amelyek ingadoztak, hajladoztak, bukdácsoltak minden futamodó szellőcskére.
A tűz Magyarországa mélyen lenn volt a tó fenekén, csak a bizonytalan holdvilágnál merültek fel néha árnyak a víz alól, és viharos éjszakákon hangzott az elsüllyesztett harang megkondulása a tó fenekéről. A Magyarországnak nevezett tengerszem aludt. Tisza Kálmán nyugodalmas, törvényes, pápaszemes révészként szállította a magyar lelkeket egyik partról a másikra, és sohasem akadt meg kompjával a tó tükrében mutatkozó zordon hegyek és sziklák árnyékaiban; fütyörészve hajtott át a múlt idők tükörképei fölött…
A nyájas olvasó azt hihetné, hogy ez országos, korszakot jelentő változások idején a mi barátunk, a „liberális báró”, Podmaniczky Frigyes megelégelte volna már a szerelmi csapongásokat, amelyek közéleti és társadalmi szereplésén kívül sorsának valódi motorjai valának terjedelmesre szabott életében… Ámde mindjárt be kell vallanunk, hogy Podmaniczky Frigyes éppen úgy szenvedett a szerelem miatt Tisza Kálmán idejében is, mint akár Kossuth Lajos korszakában.
