Az utolsó harangszó
Az utolsó harangszó
Emlékszik, kedves olvasó, hogy valamikor Pesten az volt a divat, hogy húsvétra mindenki új ruhát öltött magára? Bár ez a város nem volt nagyon hajlamos a babonaságra, ősei szokásai közül is leginkább csak azokat tartotta meg magának, amely szokások kellemetesek, mulatságosak, szívderítők és elég olcsók voltak: így például a húsvéti sonkákat, öntözködéseket és kirándulásokat – az új ruha dolgában nem engedett. Aki rendes, hitelképes, valamire való embernek akart látszani a városban: annak új ruhája volt húsvét napjára. (Természetesen a nők sem kivételkedtek ebben a szokásban, csupán annyiban tettek különbséget, hogy ők új ruhájukat már a néha előbb bekövetkező „zsidó húsvétkor” is magukra vették – még akkor is, ha véletlenül római katolikus vallásúak voltak. Az Andrássy úton már „zsidó húsvétkor” egyformán új ruhájuk volt a nőknek, mert ilyen előnyt [fórt!] nem adhattak egymásnak, bármily vallásban születtek. És a zsidó nők is felvették új ruháikat a keresztények húsvétján, és elsétáltak a Bazilika vagy a terézvárosi templom környékére, mintha éppen arra lett volna tennivalójuk.)
Egy boldog korszak emléke ez az új ruhás régi húsvét! Igaz, hogy akkor is voltak vallásos emberek, akik a nagyhét magábaszállásait pontosan megtartották, gyóntak, litániára jártak, böjtöltek, és a lélek benső áhítatosságával nézegettek vissza nagypéntek napján a kétezer év előtti eseményekre. Akik nem mindig a húsvéti új ruhán törték a fejüket.
Ám az emberek nagyobb többsége az ünnep lelki ceremóniái mellett nagyokat gondolt az ünnep külső szertartásaira is. Megjegyezték maguknak az utolsó harangszót, amely a toronyból hangzott, mielőtt magasságbeli barátaink elutaztak volna a városból. Vajon349 halljuk-e még egyszer megszólalni nagyszombat estéjén a harangokat? – gondolták magukban azok, akik a fátum szigorú rendelkezéséből gyötrelmes betegséggel, kísérteties gondolatokkal vagy semmiben nem vigasztaló szegénységgel küszködve vitték életük keresztjét még a húsvét felé is. De megjegyezték maguknak, akiknek egyéb dolguk nem volt: a pékekhez cipelt örömteljes kalácsokat; a nagyböjti halakat, amelyek szinte bibliai bőséggel úsztak le a Dunán az ájtatos halászok hálójába; a nagypénteki ebédeket és a feltámadási vacsorákat; a zenekarokat, amelyek a langyos tavaszi estéken ünnepelve járták körül a templomokat; a felejthetetlen húsvéti vasárnapokat, amikor hófehér abroszban és tisztaságtól ragyogó kosarakban átváltozott arculatú nők vittek sonkát, tojást, kenyeret a szenteltvíztartók megsimogatása alá… És ugyanakkor meg kellett jegyezni a húsvétonként megifjodott, új ruhájába öltözött Budapestet, amint az alig elmúlt tél savanyú párnái, hideg vackai, rongyos rezignációi és káromkodó keservességei közül új életre ébredt. A hullafoltokat eltüntette a tavasz a város arculatáról.
Ezt a búcsúzkodó, utolsó harangszót hallgatjuk az idei zöldcsütörtökön is, mert az ember szereti megjegyezni magának a napok különösségeit. Lám, most, a legenda szerint, Rómába mennek a harangok, és szálladozásuk alatt tétlenül üldögélnek a harangozok, az időmérést rábízzák a kakasokra, amelyek már egy régi tragédiában is szerepet játszottak. A polgár, szórakozottságában, néha tanácstalanul néz hallgatag tornyai felé, mintha minden elcsendesedett volna Magyarországon. Megszólal ugyan néha a kereplő, de ennek hangját talán még azok sem szeretnék utolsó órájukban hallgatni, akik amúgy is halni vágynak. Panaszos litániák a templomok belsejében élete legszomorúbb napjaira emlékeztetik a hallgatókat: – halkan, lehajtott fejjel, kis életétől messzire eltávolodó gondolkozással mendegél a polgár a templom árkádjai alatt. Egyik talán arra gondol, hogy a húsvétra visszatérő harangok se hozhatnak neki új örömösséget, a másik talán Fauszt kelyhével óhajtja köszönteni húsvét reggelét… Ki tudná mostanában pontosan megállapítani: hogy mit gondolnak magukban az350 emberek a harangszótlan, néma Magyarországban? Elhangzott az utolsó harangszó. Vajon milyen lelkeket, embereket, eszméket, vágyakat, gondolatokat talál helyén az idő, amikor a harangok újra megszólalnak? Lehet, hogy megint divatba jönnek a húsvéti új ruhák?
(1926)351
