Mit igényel az ember az élettől?
Mit igényel az ember az élettől?
Levél a szerkesztőhöz
(A nagy író hátrahagyott írásaiból)
Levél a szerkesztőhöz
(A nagy író hátrahagyott írásaiból)
Mélyen tisztelt Szerkesztő Barátom!
A mai igénytelen ember után bátor vagyok emlékezetedbe idézni, mint valamely délibábot, amelyet félig álmélkodva láttunk valahol: azt a békebeli úriembert is, aki helyzeténél fogva megfelelő igényekkel lépett fel az élettel szemben:
szeretett frissen, üdén, lehetőleg mindennap megfürödve, borbéllyal érintkezve, ragyogó fehérneműben és dohányszagmentes ruhában, váltakozó cipőben, sőt az időjáráshoz szabott kalapban elindulni otthonából;
mindennap felvidámodva kezdvén az életet, bizakodva szállott be a sarkon álló komfortáblisba, a reggeli utáni szivarjának füstjét szép karikákban engedte ki a kocsi nyitott ablakán, nézdelte a reggelenként megújhodott várost, a tiszta utcákat, a májusi lombokat, a barátságos, friss arcokat, a dolgaik után sietők ruganyos lépteit;
elgondolkozhatott, hogy az élet tulajdonképpen mindennap kezdődik, a szegényekből egy szerencsés ötlet révén másnapra gazdag emberek lehetnek, egy jó találkozás megváltoztathatja a sorsokat, egy mosoly, egy barátság, egy vonzalom felfrissítheti a legpetyhüdtebbeket is;
szeretett hivatalába menni, boltjába megérkezni, üzleti íróasztala mellé ülni, mert körülbelül tudta előre, hogy főnökétől csak megelégedést kifejező nyilatkozatot hall, a boltjában a vevők már elkezdték mindennapi látogatásaikat, az íróasztalán olyan leveleket talált, amelyekre kellemes volt válaszolni;
szeretett napközben sétát tenni a városban, hogy megnézegesse a legutolsó divatot, a kedves embereket, sétálás közben fecsegni nőkkel csekélységekről, és az utcai kirakatok áruiból megvásárolgatni a kedvére valókat;
szerette megtudakolni, hová lehet kora tavasszal elutazni, hogy538 megelőzze az időjárást, esetleg beállott az Egyiptomba kirándulók közé, de akkor már bizonyosan tudta, hogy a közelgő nyarat mely fürdőhelyen töltendi, ahol a meghatározott napra várta szállása;
szeretett ebéd után lepihenni, délután hölgyekkel kirándulni a tavaszi budai hegyek közé, amikor az egyfogatú bérkocsit kétfogatú pótolta, mert hölggyel ilyenbe kell szállni, felvidulni a természet szépségein, a nők csacskaságain, a kirándulóhelyek uzsonnáin, majd estve átöltözni a színházi előadáshoz vagy a megszokott vacsorához, a klubban vagy a Duna-parti hotelben;
szeretett álmodozni arról, hogy ez vagy amaz a terve beválik, és megvásárolhatja azt a kis budai palotát vagy Andrássy úti házat, ahol megfelelő nyugdíjas korában, a világtól kissé félrevonultan, csupán régészeti, művészeti, irodalmi hajlamainak áldozva, antik tárgyakat, kiszemelt képeket, régi, jó könyveket vagy ritka perzsaszőnyegeket gyűjtögetve, barátságos környezetben, mindig inkább a holnapnak élve, mint a mának, jó konyha, jó pince mellett, adósságmentesség nélkül töltheti életét, amelynek befejezésére nem is számított;
de ha mégis elkövetkezett volna valamely olyan idő, amikor rendelkeznie kellett lelkéről, nem mulasztotta el az engesztelő gyászmisék megrendelését, lehetőleg személyesen is ösmert plébánosuknak, valamint a földi javairól való intézkedést több napon és éjszakán át megkoncipiált végrendelkezésben, amikor pontosan felsorolta ingóit és ingatlanait, amelyeket az életben gyűjtött, osztozkodott családjával, hozzátartozóival, barátaival, a jótékonysági egyletekkel, akadémiával, társadalmi szövetséggel és mindenkivel, akivel az életben kellemes összeköttetése volt.
Voltaképpen nem akart mást az élettől, mint azt gondtalanul eltölteni, és barátságos emléket hagyni maga után. (1932 tavasz.)
Megjelent: 1933. május 14-én.
