5
5
Otthon azonban – a családi lámpás alatt, amikor özvegy Sztárayné a kanapé sarkában ült, míg Mathilde az asztalnál kézimunkázott, és Szent Mihály fel és alá járt a szobában, másképpen adta elő pesti utazásának történetét az utazó:
– Miután éppen audiencia napja volt, sikerült kihallgatást kapnom őexcellenciájától, de képzelhetik a hölgyek, hogy ez nem ment olyan simán, mint ahogy elmondom. Minden összeköttetésemet meg kellett mozdítanom, hogy a miniszter őexcellenciája elé jussak. Nehéz dolog az ilyen kérvényezés, tartja a markát kapus, altiszt, alsóbb hivatalnok. De én Muki barátom segítségével aránylag olcsón megúsztam a fáradalmas, verejtékes utánjárást. És végre harmadnap őexcellenciája előtt állottam. A miniszter tetőtől talpig végignézett, részvét látszott szemében, mintha csak azt kérdezte volna, mit akar itt ez a jobb sorsra méltó úriember a sok kopott, fényesre kopott kabátú ember között? Valóban restellni való kérni, de én most az egyszer kértem, mert jövendőnk függött kockán.
– No, és mit felelt a miniszter? – kérdezte özvegy Sztárayné.
– Őexcellenciája azt felelte, hogy kérésemet lehetőleg teljesíteni fogja – vágta ki Szent Mihály.
(Igaz, hogy a rábízottak közül csak a viharágyút hozta meg, a többi bevásárlásra nem ért rá, mert napjait a minisztériumban kellett tölteni.)
– Csak aztán meg ne rakjon minket, ha valódi finánc lesz – mond az orra alatt Mathilde, búsulván az elmaradt ruhaneműek miatt.
(1933)318
