ÉRTELMI FOGYATÉKOSSÁG
ÉRTELMI FOGYATÉKOSSÁG
Kis számban ugyan, de akadnak kutyák, amelyek szinte születésüktől fogva erősen átlagon aluli tanulóképességgel rendelkeznek. Kiváltképpen a beltenyésztés a felelős azért, hogy egyes ebeket a kedvezőtlen tulajdonságok egyoldalú túlsúlya jellemez, ami ráadásul gyakran értelmi-érzelmi egyoldalúsággal párosulhat.
A gyenge értelmű és ösztönszegény ebek még "kedvencnek" is alkalmatlanok, hiszen nemegyszer a legminimálisabb elvárásoknak sem képesek eleget tenni (szobatisztaság, önálló étkezés stb.).
A csökkent tanulási képesség és az intelligenciahiány elsősorban öröklött tényező függvénye, de nem csupán az. A magzatnak az anyaméhben ért fejlődési károsodásai is vezethetnek veleszületett, mindazonáltal nem örökletes anomáliákhoz (vízfejűség, kreténség). Születéskor bekövetkezett vérzés, balesetek következtében előállott sérülések, bizonyos mérgezések, gyulladások (agyhártyagyulladás, szopornyica és egyéb vírusos megbetegedések), valamint az agyérben kialakuló daganatok ugyancsak különböző fokú értelmi fogyatékosságot, sőt teljes elbutulást idézhetnek elő. Az ilyen kutya nemegyszer saját gazdáját sem ismeri fel, senkit sem üdvözöl ismerősként, nem tanúsít semmiféle reakciókészséget sem saját, sem idegen territóriumon.
A szerzett gyengeelméjűséget "debidenciának", az egyeddel vele született formákat - az ember esetéhez hasonlóan - a súlyossági fokok szerint "debilitásnak", "imbecillitásnak" és "idiotizmusnak" nevezzük. A kutyákban a velük született intelligenciabeli fogyatékosságok súlyosabb megnyilvánulási formái szerencsére ritkán fordulnak elő. Még ritkább a valószínűsége annak, hogy az ilyen példány felnőtté cseperedik.
