Galandférgesség
Galandférgesség
Okozó: Taenia-fajok, Dipylidium caninum, Exhinococcus granulosus. Tünetek: fénytelen szőrzet, levertség, étvágytalanság, gyomor-, bélgyulladásos zavarok, "szánkázás". Védekezés: a kutya ürülékének időnkénti vizsgálata, szakszerű táplálás, gyógyszeres kezelés.
A galandférgek a kutya legkellemetlenebb belső parazitái. Az állat vékonybelében sokféle galandféreg fordulhat elő, és ennek nem is elsősorban az eb egészségi állapota, hanem az emberrel való szoros kapcsolatai miatt van jelentősége. A kutyában leggyakrabban előforduló galandféreg a körülbelül fél méter hosszú és 3 mm széles ízekből álló, uborkamag alakú, galandféreg (Dipylidium caninum). Egy-egy férget mintegy 80-100 íz alkot. Az utolsó ízek vöröses színűek, hasonlítanak az uborkamagra (innen kapták nevüket), és telis-tele vannak petékkel. Az ízek előbb-utóbb leszakadnak a láncolatról, a bélsárral a külvilágra kerülnek, ott szétesnek, majd a kiszabadult galandféregpeték a bolhalárvákba kerülnek. Bennük fejlődik ki a galandféreglárva. A bolhát a kutya szétrágja, lenyeli és így kerül a galandféreglárva az állat vékonybelébe, hol kifejlődik a félméteres galandféreg - és az egész folyamat kezdődik elölről. A bolha tehát az uborkamag alakú galandféreg köztigazdája. Ezért is fontos, hogy folyamatosan védekezzünk ellene.
Főleg a vadász- és pásztorkutyákban fordulnak elő az 1-3 méteres galandféreg-fajok, az úgynevezett Taeniák. Ezek is ízekből állnak, amelyek 2-3 hónaponként leszakadnak és láthatóvá válnak a bélsár felületén.
A friss galandféregízek opálos fehér vagy rózsaszínűek, laposak, négyszögletesek. Horgukkal megkapaszkodva, araszolva mozognak. Száraz állapotban az ízek áttetsző sárgás vagy piszkosfehérek, rizsszem formájúak.
A galandférgességet nem mindig kísérik galandféregízek a székletben, éppen ezért csak a bélsár mikroszkópos vizsgálata deríthet fényt a betegségre.
A galandférgek között különösen veszélyes a háromízű galandféreg (Exhinococeus granulosus), mivel ennek a sertésen, a kérődzőkön és más állatokon kívül az ember is köztigazdája lehet. Petéje az ember májában, tüdejében, hashártyáján, agyvelejében hólyagféreggé fejlődhet.
A galandférgességnek általában nincsenek tünetei. Súlyosabb esetekben a kutya általános állapota romlik, szőrzete fénytelenné válik, kedvetlen, levert, esetleg étvágytalansággal, gyomor- és bélgyulladásos zavarokkal küszködik. Gyakori jelenség a széklettel kiürülő ízek, valamint a kutya úgynevezett "szánkázása". A mozgó ízek a végbél körül ugyanis visszamaradhatnak és irritálhatják az állatot, amely az ülepén való csúszkálással igyekszik tőlük (és természetesen az általuk okozott viszketéstől) megszabadulni.
Kedvencünk ürülékét ajánlatos időnként megvizsgáltatni. Ha kiderül, hogy fertőzött, az nem nagy tragédia, hiszen ma már sok galandférgesség ellen hatásos gyógyszert ismerünk. A gyógyszerezésen kívül rendkívül fontos a kutya fertőződésének megakadályozása, mégpedig olyan formán, hogy a már említett háziállatok zsigeri szerveit ne etessük meg vele, illetőleg a hólyagos zsigeri szerveket (a máj felületén található borsónyi, diónyi fehér dudorok) semmisítsük meg!
