Véres végjáték
Véres végjáték
A szőrös törpe mindent megtett annak érdekében, hogy még jobban ingerelje az ebet, véres karját mutogatta neki. Az állat, nyilván az első sikertől elvakultan, ismét támadásba lendült, a törpe azonban ez alkalommal maga ugrott a bulldognak, s akkora csapást mért rá a füle között, hogy az összecsuklott. A bulldog nyilvánvalóan egy pillanatra elvesztette az eszméletét, s a gnóm barátainak éljenzése, harsány örömrivalgása közepette elkezdett lassan vérezni. Hanem a viadal ismét gyorsan komolyra vált. Az eb meglepően rövid idő alatt ismét magához tért, s félelmetes energiával, lendülettel rohamozta ellenfelét. Megint sikerült neki belekapaszkodnia az egyik szőrös karba, s mély sebet láthatott a közönség, mikor a törpe az iszonyú állkapcsokból kiszakította eme végtagját. A bulldog ajkát nyalogatta, s gazdája jobban könnyezett, mint ő, mikor büszkén hazavitte a ringsarokba. A törpe a maga sarkában megint húzott egy korty brandyt, s őt is letörülték.
A gnóm és a bulldog párharca
Hamarosan ismét készen állt, s megkezdődött a harmadik menet. Ez alkalommal a harc teljes hévvel lángolt fel, ember és állat egymásba kapaszkodva, harapva tépte, marcangolta egymást, a gnóm irtózatos csapásokat mért kovácsökleivel négylábú ellenfele fejére és bordáira. A végén még a saját karja is vérömlenyes lett. Ennek ellenére, a szorítókötelek mögött a piszkos üzlet állása 2 : 1 volt az állat javára.
Hogy rövidre fogjuk a dolgot, ami a következő meneteket illeti, meg kell hogy mondjam, a részletek olyan rémesek voltak, hogy leírásuktól eltekintünk. A nézők azonban fölöttébb jól szórakoztak. Mennél vadabb és borzalmasabb lett a küzdelem, annál nagyobb ínyencséget találtak benne, s lelkesedésük, izgalmuk immár áttörni látszott a szorítóköteleket. Dobogtak, artikulálatlan hangokon ordítoztak, mikor egy-egy jól irányzott csapás vagy harapás ült.
Amikor a tizedik menet következett, mindenki megállapíthatta, hogy a bulldog koponyája eredeti méretének legalábbis kétszeresére dagadt. Két fogát is elvesztette, egyik szeme pedig ugyancsak bedagadt. A törpe ökle és karja viszont friss vértől piroslott, undok arca halálsápadt volt a megerőltetéstől és a győzni akarástól. A sors végül is kegyes volt hozzá, a tizenegyedik menetben, amikor a bulldog friss erővel és haraggal támadott, a gnóm a kétségbeesés erejével iszonyú csapást mért az állat állára. A kutya akkora erővel ütődött a falhoz, hogy gazdája minden erőfeszítése, fáradozása ellenére képtelen volt egy percen belül felkerekedni, ismét talpra állni. Így aztán az emberi állatot kiáltották ki az embertelen viadal győztesévé."
